tele van a város, hát, nyilván szerelemmel is, de mérhetetlen életigazságokkal meg még annál is inkább.

egyszerűen rááll a szemem ezekre a mélyenszántó (nem is mindig) hülyeségekre, és most nem annyira a "szeretlek, Claudia", illetve a "kurva Nóra" feliratokra gondolok, hanem azokra, amikért megállok, hogy lefotózzam. bár történetesen a Claudiának szóló szerelmi vallomás tényleg megtalálható az Árpád híd alján, nem kis meló lehetett, illetve Nóra gyalázása is létezik a soroksári M0-híd pillérjén, de ebből azért tényleg ezer van.

a Dózsán például egy igen ronda közintézmény falára volt szerintem évtizedekig felfújva, hogy "amíg állnak a börtönök, mindegy, melyikünk van a cellában", és ezt majdnem minden reggel megcsodáltam suliba menet a 75-ös troliról, sőt, mivel éppen a suliba igyekeztem, mélységesen át is éreztem :D ezt sajnos már eltüntették, viszont annyi más szép darabbal találkoztam az elmúlt pár évben, amiről sikerült megtalálnom a képet, azok álljanak itt, úgyis lefújják majd őket.

hát ez például egy elég lényegretörő darab, még jobb helye lett volna a Bank utcában, sőt a Kossuth téren is, de talán ebbe ne is menjünk bele.

aztán itt ez a beletörődő, vitathatatlan tény a kerületemben, találóan a tavalyi koronahullám alatt készült, ezt is nagyon átéreztem, mivel éppen munkanélküli voltam, és kicsit hosszúak voltak a napok.

van aztán ez a filozofikus mélység a Dózsán, tegnap fotóztam, de már hónapok óta nézem. értelmezni nehéz, átérezni könnyű, hogy úgy mondjam. vitatkozni azért ezzel sem nagyon lehet.

itt van aztán ez az elkeseredett szerelmi vallomás (legalábbis nehéz másnak gondolni) a reptéri gyorsforgalmi út egyik hídjának oldalában, tavalyelőtt komolyan vért izzadtam, hogy a 200-as buszról elkapjam. elszomorodik az ember ennyi tömörség láttán. azt hiszem, még pont is volt utána.

másik otthonos kerületemben, Kőbánya, hát, ne mondjuk hogy szívében, de ott, ahol az Újhegyi lakótelep és a zöldövezet találkozik, valaki versbe szedte fogyasztási szokásait, sőt, morális mondanivalóval ruházta fel. nyilvánvalóan nyomatékosításul szolgáltak  a fal tövében eldobált kétdekás üvegek, de a képen sajnos nem látszanak. 

itt pedig az örök rejtély, egy 2018-as biciklitúra során találtam, a Rákos-patak mellett, ahol mellesleg egy ráérős fickó feküdt a fűben, kezében póráz, a póráz végén egy tyúk. megpróbálom egyszer majd az erről készült fotót is megtalálni, mert tökéletesen illeszkedne a "csodálatos Magyarország, itt kell lenned, hogy elhidd" kampányba. (és természetesen nem a Pink Floyd-graffitit kell nézni, az meglehetősen szokványos).

na, hát aki itt megfejti itt a mondandót, az nyerhet tőlem egy klasszikus Autós csokit, de komolyan mondom.