Jászai Mari Színház, r.: Guelmino Sándor
Szóval 10, mint tízparancsolat. Egyértelmű, mondják is, érezni is. De nem csak az. Tíz féle mód, hogyan vágjuk taccsra az életünk. Szövevényes egy történet, akár Shakespeare is írhatta volna, de Székely Csaba tette ezt meg. Itt mindenki mindenkinek az apja, anyja, férje, felesége, szeretöje. Ha egy pillanatig nem figyelsz elveszted a fonalat. Egy odavetett " Szia Apa" egészen más dimenzióba helyezi a történetet . Mondjuk nem a díszlet lesz, ami elvonja a figyelmed , mert az teljesen brutal reál,: lehetne akár a nyócker, de akár a Sárberki lakótelep is. Jelen esetben Remény lakótelepek hívják. Innen indul,vagy ide érkezik a teljes reménytelenségben élő szereplők sorsa. A szürke lakótelepi falakon kívül vannak még gumiabroncsok, amik interaktivan szolgálják a cselekményt: hol hintaággyá, hol autóvá vagy éppen szülőszékké alakulnak át. Vannak még a kréták a földön és az ugróiskola. Ezekkel bíbelődnek ŕáérős idejükben a színészek- az éppen az adott jelenetben nem játszók színes kréta rajzokkal próbálják reménytelibbé tenni a lakótelep szürke falait. És van egy hosszú piros rongy, szolgálhat menedékként vagy szimbolizàlhat akár vért is, de az áttűnő jelenetek mindegyikében szerepet kap.
A darabot játszó színészek mindannyian zseniálisan hozzák a rájuk osztott karaktert- persze, hogy Danis Lídia miért jatszik megint ( hozzáteszem kiválóan) cigánylányt- azt csak a jó ég tudja. A vendégművészként szereplő Pálfi Kata és Olasz Renátó épp annyi vérfrissitést hozott a helyi társulatba, amennyi szükséges ahhoz, hogy vidéki színházként ne csak mindig ugyanazokat az arcokat lássuk. Nem mintha bármi bajom lenne Bakonyi Csilla klasszikus, szép arcával, vagy az igazgató úr, Crespo Rodrigo sármos orcájával, ( hogy ennek a Szakács Hajnalkának milyen széles szája van), és szeretjük az aranyos kis Figeczky Bencét, akin szintén kicsit rajtaragadt a fogyatékkal élő karakter. Berényi Nóra Blanka alakítása kissé sápadtabbra sikerült és róla nem is tudom, hogy tagja-e a társulatnak, vagy vendégművész. Maróti Attila és Honti György a tőlük megszokott profizmussal hozzák a szerepüket,- nevezhetjuk ezt talán kissé sablonosnak is. Danis Lídia persze már megint akkora drámaisággal volt jelen a színpadon, hogy mindenkit lejátszott, aki vele egy jelenetbe került.
A darabot a Radnóti Színház is játssza Pesten, igaz ők már 50.szer, biztos nagyon jó az is. Megnézni mondjuk nem fogom. A tatabányai előadást nézve van akinek a tízből öt is elég lett volna, a valóság azonban a fél 11 volt- eddig tartott ugyanis egy szünettel a hétkor kezdődő előadás. Ezt pedig maszkostúl, mindenestúl a kissé levegőtlen kamara színházban végigülni nem volt egyszerű dolog.
Összességében a pro- és kontrákat is figyelembe véve egy nagyon emberi, a földi bukdácsolásunkat tükörként elénk táró darabot láthattunk, amit minden komolyabb tartalomra fogékony színházba járónak bátran ajánlhatok. Nem is írok többet a darabról, mint hogy nézzétek neg, én meg elmegyek felhőket rajzolni a Remény lakótelepre.
Fotó : Sipos Zoltán, forrás: Facebook
