Egyre nagyobb divattá vált annyi más szabadidős tevékenység mellett a futás is. Mondhatnánk: Fut itt már boldog – boldogtalan. Leginkább boldog, aki fut. Télen is. Nem igaz?
A futás és más mozgásformák alapvető eleme a bemelegítés. Innen – onnan informálódva, de saját (élet?)tapasztalat alapján kialakult már a jól bevált mozgássor, amivel felkészülök a rövidebb, hosszabb távokra. Az izmok melegítése mellett „agyilag” is készülök a táv, a kitűzött feladat elvégzésére. Szükségem van arra az időre, amíg összeszedem a cuccomat, milyen meleg van (mindig meleg van, kicsit vagy nagyon … ). Lejátszom fejben, merre megyek, hogy jön össze a táv. Aztán hajrá! Itt egy kis visszakacsintó, hogy is volt ez egy évvel ezelőtt:
Beköszöntött a december. A Mikulás nem csak csokit hozott, hanem mindenféle vacak sérülést is. Boka és achilles fájdalom. Vettem közben új cipőt. Megnyomta a jobb lábam. Nehezen, lassan jött rendbe. Ez van, ha túltolja az ember. Kényszerpihenő, csökkentett tempó. A november nagyon erős volt. A végére 106 km lett, ami nekem nagyon sok. Kihagytam pár napot, hetet, de edzettem a pincében, sétáltam, mozogtam, idegeskedtem, hogy nem tudok menni egy tisztességeset.
A Landliebe 10K versenyen kaptunk egy tájékoztató füzetet, abban volt edzésterv is. Na igen, mert a következő cél: félmaraton. Ehhez az is kell persze, hogy ne hagyjam abba. Ahogy eddig télen mindig. Pedig annyi mindent változtattam. Kitanultam, hogyan öltözzek fel. Aláöltöző plusz futó póló, nagy hidegben még egy plusz aláöltöző. Hosszú futónadrág és egy pamut rövidnadrág. Egy vékony körsál. és ami nagyon kell, az egy futósapka. Vettem egy olcsó széldzsekit, azt mindig felveszem. Eddig bevált. Futottam így esőben, amiről megtanultam, hogy a legjobb érzés nekem. Futottam mínusz két fokban is. Hóban. Szélben. Jó, a szelet utálom. Szerencsére rendbe jött minden. A hideg már nem tántoríthat el. Új edzéstervet tettem össze fejben, legközelebb beszámolok róla, hogy is megy a dolog. Egyelőre nagyon bizakodó vagyok.
Na igen. A bizakodás nem csökkent, de a verseny mégsem jött össze akkor. A futás maradt persze. Készülök megint, mit készülök, felkészültem (!) a Zúzmara Félmaratonra. Tekintsük azt is felkészülés részének, hogy leírom, közzéteszem, hogy beneveztem a versenyre. Kell a kihívás. Fontos a folyamatok lezárása. Kell egy
MÉRFÖLDKŐ
ahhoz is, hogy tovább tudjak lépni. Aztán jöhet egy új cél. Amíg kitalálom, mi lesz utána, kell a mentális felkészülés. Elmondhatom, hogy már nyertem. Nem a futóversenyre gondolok, az irreális cél lenne, még elképzelni is. Elég lesz egy sima bekocogás. Teljesítem a távot, sérülésmentesen, csendes mosollyal.
Életforma
Nem versenyszerű, amit csinálok, de ez már nem csak hobbi. Életforma. Testi és lelki szükséglet, de útmutató jó barát is. Reális célokat kell kitűznöm, túl lehet tolni, de vagy nem megy, vagy nagyon fáj. Közben is és főleg utána. Terv kell, időbeosztás és rendszeresség. Időt rászánni, ami én időt is jelent. Ehhez családi támogatás is kell, mert az időt el kell venni valahonnan. A szeretetteljes párkapcsolat ezen a területen is alapvető, ahogy máshol is. Egyensúlyt ad, az egyensúly dinamikus mozgást. Nincs választás. Nincs kifogás, nincs nyafogás, Futni kell!
