A székesfehérvári Hübris főzde száraz stoutját a Stüt-öt kóstoltam ma, nézzük milyen is lett!
A polcról leemelve egy letisztult, elegáns címkével találjuk szembe magunkat, sötétszürke alapon fehér betűkkel a főzde neve és a sör típusa és a fantázianeve, a Stüt.

Szóval Stüt, ami azt illeti a Hübrisnél eléggé rágyógyultak erre az Ü betűzésre, minden sörük nevébe bele csempésztek egy Ü-t, Üpa, Apü... nem is sorolom tovább, majd úgy is végéig kóstolom a teljes sortimentjüket és ráérek akkor szörnyűködni ezeken a neveken. Persze biztos van akinek átjön ez a poén és van akinek hozzám hasonlóan kevésbé, de azért a név senkit se riasszon el.

Az üveget megbontva hangos szisszenéssel köszöntött, majd pohárba töltés után, a szép mélyfekete sör tetejére vastag piszkosfehér színű habréteg ült, elég ínycsiklandó látványt nyújtva.
Illata nem túl erős, de jellegzetes stoutos, kissé csokoládés, enyhén gyümölcsös jegyekkel.

Az első korty eléggé meglepett, mert stoutokra nem jellemzően eléggé szénsavas, sőt számomra már már bántóan szénsavas volt. Amint ezen az első meglepetésen túl tettem magam egy nem túl intenzív ízvilágu laza, de vizesnek semmiképp sem mondható, könnyen iható stouttal találtam szemben magam. Az illatnál említett csokisság az ízben inkább enyhén kávésnak tűnik, melyet nagyon jól kiegészít a háttérben megbújó gyümölcsösség. Akik pedig a sörök keserűségét nem kedvelik, nekik is jó hírrel szolgálhatok, a komlós, sörös keserűség abszolút nem jellemző rá, csak egy minimális kávés kesernyésség tapasztalható.

Ha egy kicsit dekantáljuk és ez alatt az idő alatt a bubik egy része is elillan, akkor a nem túl erős 4,1 %-os alkoholtartalmával, és könnyedségével akár egy egész este iható sört kapunk, ami egy hozzám hasonló stout kedvelőnek egy elég jó hír, hiszen nem telünk el vele már a második pohárnál.

Egészségetekre!