Pár napja online is elérhető a 2017-ben Pokoli aranykor címmel megjelent, a hazai underground és újhullámos zenekarok plakátjaiból válogató reprezentatív kötet. A Szép magyar könyv- és Opus Mirabile-díjakkal kitüntetett kiadvány alapját Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás egyenként több mint 1000 darabot számláló magángyűjteményei adják. A nyolcvanas évek földalatti kultúráját bemutató albumnak nem csak itthon jártak a csodájára, számos nemzetközi orgánum is foglalkozott vele. (Két rangos megjelenés itt és itt olvasható.) A javított, kiegészített változat átlapozását követően Szőnyei Tamással a fősodorba sosem tartozó, de a minőségét máig megőrző értéket teremtő zenekarokról, a gyűjtők bogarászásban lelt örömeiről és a magyarországi színteret bemutató kollekció nemzetközi kontextusba helyezésének lehetőségéről is beszélgettünk

A 2017 őszén Bp. Szabó György és a te plakátgyűjteményedből a Kieselbach Galériában nyílt Pokoli aranykor című kiállítás, a köré szervezett számos tárlatvezetés és beszélgetés, valamint a csoda szép, Czeizel Balázs által tervezett, a tárlattal megegyező című album megjelenése a nyolcvanas évek hazai földalatti kultúrájának újrafelfedezését kínálta. Te akkor már egy híján negyven éve gyűjtötted az underground és a new wave zenekarok plakátjait. Számodra szolgált-e meglepetésekkel ez az eseménysorozat?

Annyiban feltétlenül, hogy választ adott az örök kérdésre, hogy érdekel-e egyáltalán másokat is az, ami engem, pontosabban minket, akik összegyűjtöttük és bemutattuk ezt az anyagot. Ez a bizonytalansági tényező mindenben ott van, amit csinál az ember, és válasz mindig csak utólag érkezik. Illúzióim nem voltak, ezek a zenekarok a sikereik csúcsán, legaktívabb éveikben sem tartoztak a fősodorba, az irántuk megnyilvánuló érdeklődés, sőt szeretet azonban a jelek szerint megmaradt. Lehet ebben szerepe a nosztalgiának is, de fontosabb, hogy olyan értéket teremtettek, ami megőrizte a minőségét. Magyarán: volt mit előszedni. Annak idején is együtt vibráltak a korral, ma pedig a plakátjaik előtérbe kerülése illeszkedik a nemzetközi tendenciához: egy sor kiállítást rendeztek a punk és posztpunk időszakról. Ezeket a grafikai teljesítményeket komolyan értékelik a dizájn szakmában.

Kerültek-e felszínre addig nem látott darabok, kerültek-e a helyükre addig kevésbé vagy tévesen ismert adatok? 

Az album anyagát válogatva mindketten találtunk egymás gyűjteményében olyan plakátokat, amelyeket nem ismertünk. Ezért is jó, hogy a gyűjtő személyes érintettségén túllépve, együtt, nagyobb mennyiségből tudtuk összeszedni azt az anyagot, amely méltón reprezentálja az egész szférát. Sőt az összhatás erősítése érdekében beemeltünk pár fontos darabot az Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményéből és zenészektől is. Közben derült ki számomra, hogy a Kontroll Csoport egyik plakátja eredetileg két részből állt, de nekem csak az egyik fele volt meg, a másikat Kistamás László adta oda. Ehhez hasonlóan, csak pont fordítva: van egy két részből álló Sziámi-plakát is. Azt, hogy ezek valójában összetartoznak, korábban nem tudtam. A tervezőket illetően nagyon sok adatot sikerült összeszednünk a kötet készítésekor, ez folytatódott az online verziónál is, és igazság szerint a mai napig tart. Sok plakátot eleve nem írt alá a készítője, ennyi idő elteltével pedig, ha egyáltalán megtalálod azt, akinek felteheted a kérdést, gyakran az a válasz, hogy „nem tudom”, „nem emlékszem”.

Szőnyei Tamás gyűjteményéből - Tervezte: Ocztos István

A kollekcióitok a néprajzos gyűjtésekhez hasonló funkciót töltenek be: egy eltűnő világ efemer leleteit őrzik. Közel fél évszázada kíséred figyelemmel a plakátok „életét”. Hogy látod, mit fejezett ki egy-egy koncertről tájékoztató falragasz a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években és mikor kezdtek ezek a funkciói átalakulni, megszűnni? Mi a plakát a 21. században? 

A koncertplakát alapvető funkciója ma is ugyanaz, mint régen: tudatni, hogy ki, hol, mikor lép fel. A közeg és a technika viszont teljesen megváltozott. Annak idején legfeljebb pár napra szólt előre és forgalmas csomópontokra, illetve az egyetemek bejárataira, lépcsőházi faliújságjaira korlátozódott a plakátozás, A3-nál nagyobb plakát pedig ritkán készült. Ezenkívül jó esetben volt még két sor a Pesti Műsorban, de leginkább: a szájpropaganda. Ma a hirdetőoszlopokon hónapokra, félévekre előre reklámoznak, óriási méretben. Léteznek ingyenes programmagazinok, az internet pedig végtelenül kitágította a közönség elérésének a lehetőségeit. A másik szembeötlő különbség egyszerre tartalmi és formai. A kötetben Katona Anikó tanulmánya mutat rá arra, hogy az újhullámos plakátok egy része mintha másodlagosnak tekintené az alapvető funkcióját, sokszor nehéz kibogarászni, hogy mikor és hol lesz koncert. Mintha a tervező fontosabbnak tartaná a „kép” készítését, legyen az mégoly szedettvedett is. Ilyesmi a mai viszonyok között nem fordulhat elő, a „terméknek” megfelelő „promóció” kell.

 Azt mondod, a koncertplakát ma ugyanaz, de mégis nagyon más. Amikor mostanában nézegeted a gyűjteményed darabjait, mi az, ami a megfog bennük? 

A könyv készítése közben rengeteg olyan részletre lettem figyelmes, amire nem emlékeztem, vagy akár észre sem vettem annak idején. Az ilyen bogarászás mindig élvezetet okoz egy gyűjtőnek. Nyilvánvalóan vannak minőségi különbségek egyes plakátok között, ezen nem változtat az idő. Az albumban természetesen nagyobb teret kaptak a jobbak, de fontosak mellettük a gyengébbek is. Én mindig egyben láttam az egészet. Szerintem erősítik egymást is, az összképet is. Mintha azt mondanánk, 1 + 1 = 3.

Szőnyei Tamás gyűjteményéből - Tervezte: „Szén” Molnár Tamás

A gyűjteményed ezernél is több plakátot számlál. A három évvel ezelőtti tárlat vagy a kötet megjelenése kapcsán megismerkedtél-e más gyűjtőkkel? Tudsz-e a térség többi országában hasonlóan jelentős kollekciókról?

A könyvhöz felkért lengyel, német és szlovén szerzők egyikétől sem hallottam, hogy náluk lennének hasonló gyűjtemények. Szerintem tudtak volna róluk. Az alternatív színtér működése országonként eltért. Az NDK-ban például eleve kevesebb ilyen koncertet rendeztek, ezért kevesebb plakát is született, de nem hivatalos kiadású kazettában erősek voltak. A kazettaborító viszont még az A4-es plakátnál is sokkal kisebb, máshogy is kell kinéznie. Gyűjtőkkel egyelőre nem ismerkedtem meg, de azért is örülök a könyv online változatának, mert ez segítheti a kapcsolatteremtést. Szeretném ezt a magyar zenei plakátkultúrát szélesebb körben megismertetni, nemzetközi kontextusba helyezni, erről írtam is a könyvben.

Szőnyei Tamás gyűjteményéből - Tervezte: Szabó Gergely

A Kieselbach Galéria honlapján közzétett verzió közel húsz oldallal hosszabb az eredetinél. Mivel és mennyiben több ez a frissen közzétett változat annál, amit 2017 végén vehettünk a kezünkbe?

A könyv lényegileg nem változott, ugyanaz a képanyag, ugyanazok a tanulmányok, ugyanabban az elrendezésben. Mindössze két új plakát került bele apró méretben, az egyik az Etap, a másik a Frankenstein In Formáció zenekaré – utóbbit csak kicseréltem az egyik plakátjukkal, mert ez még így, kicsiben is jobban mutat. A változtatások zöme az információs anyagot érinti: hibás vagy hiányos adatok javítása és kiegészítése, néhány zenekari történet kikerekítése, a tényanyag frissítése jelentősebb eseményekkel: a témába vágó kiállítások, lemezek, filmek, könyvek és sajnos néhány haláleset. Végül, de nem utolsósorban készült egy angol nyelvű összefoglaló is, ami az előbb említett külföldi kapcsolódást könnyítheti meg, és egy több szempontú névmutató – ez utóbbiak miatt nőtt meg az oldalszám.

Szőnyei Tamás gyűjteményéből - Tervezte: Gasner János

A névmutató nagyban segíti a köteten belüli tájékozódást, és azt hiszem, sokan szívesen elmerülnének egy, a koncertplakátok alapján összeállított, adatolt kronológiában is. Várható-e esetleg a Pokoli aranykornak az Artpool oldalán elérhető M.U.Z.I.K-hoz hasonló adatbázissá alakítása?

Bármi lehetséges. A következő lépcsőfok az lehetne, ha a mostani változatot még használhatóbbá, még könnyebben kereshetővé tennénk belső linkekkel. Megcsinálhatnánk az egészet angolul is. Akár többnyelvű e-könyvként. Gondolkodhatnánk a külső adatbázisokkal való összekötésén is. Hogy egy-egy plakátra kattintva zenéket hallgathass, klipeket, filmrészleteket nézhess – de nem lenne ideje abbahagyni az ábrándozást ezen a ponton?

Szerző: Vass Norbert

Nyitókép: Scheibner Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.