Nekem mindig is problémáim voltak a súlyommal, na, jó talán óvodás koromban nem, de ez nem igazán számít nagy sikernek.

Bevallom, baromi édes szájú vagyok így se a fagyit, csokit, illetve az isteni finom süteményeket nem vetettem el, így az évek alatt fokozatosan rakódott rám plusz súly. Ez akkor kezdett igazán rossz dologgá fordulni miután 13 éves koromban egészségügyi problémák jelentkeztek nálam. Természetesen minden orvos, akinél megfordultam azt állapította, meg a túlsúly miatt van és nekem nincs is semmi bajom, (ebben az a legszebb, hogy olyan emberek mondták, akik nálam sokkal nagyobb súllyal rendelkeztek). Így hát elkezdtem mindenféle diétát, de egyik sem igazán akart működni bejött nálam is ez a yoyo effektus, így hát bánatomban ismét csak az édességek maradtak, így ment ez sok éven keresztül, egy idő után őszintén nem is érdekelt semmi féle diéta vagy mozgás megvoltam a saját kis világomban. Ámde nem csak én döntök, hanem a szervezetem is, ami egyre sűrűbben okozott nekem problémát és ekkor újra kezdtem az orvosokhoz való járkálást. Nálam akkor telt be a pohár miután egy magán orvosi rendelőbe elmentem, ahol természetesen fizetsz azért, hogy megvizsgáljanak, igen, ám de az én nagyszerű orvosom rám nézett még a vizsgálat előtt, és csak annyit mondott, hogy „mit csodálkozik, hogy bajai vannak, ha túlsúlyos?” Itt konkrétan sírva távoztam a rendelőből megalázva, meg sem vizsgálva és persze egy csomó pénzt ott hagyva….

Egy dolog miatt azonban jó volt ez a látogatás, mert elhatároztam megmutatom mindenkinek legfőképpen saját magamnak, hogy meg tudom csinálni le tudok fogyni és akkor majd minden helyreáll. Megmondani sem tudnám milyen sok oldalt megnéztem, hogy mégis mi lenne a legjobb diéta, vagy esetlegesen a gyógyszer, ami segíthetne nekem. ( Hál isten mégsem vetemedtem semmiféle gyógyszerre, és nem is bánom, mert az szerintem csak még több bajt okozott volna, vagy feleslegesen tömtem volna magamba.)  

Egy dolog nagyon megtetszett számomra a kalória számolgatás. (Mondjuk az elején azt sem tudtam mit kéne néznem, de belefogtam.) Őrült módjára elkezdtem a kalóriát számolgatni az ételekben. A családomtól kaptam egy nagyon jó kis mérleget ahol le tudtam mérni a pontos adagokat magamnak, egy baromi jó oldal meg segített a kalóráit kiszámolni nekem ( kaloriabazis.hu ). és így elkezdődött a nagy fogyókúrám.

Nem viccelek minden nap a mérlegre álltam nézve mennyit sikerült leadnom, és bevallom igazán jó érzés volt nézni a legelején, ahogy szaladtak le rólam a plusz kilók. (Itt szeretném megjegyezni, ez a napi mérlegre állás nem igazán a legjobb dolog, mert egy idő után az ember idegeire is tud menni, ha esetleg aznap többet mutat, pedig előző nap nem is ettél semmi olyat.) Napi mozgásforma nélkül is el tudtam érni eredményeket, aminek az lett a következménye, hogy több mint 15 kilótól szabadultam meg egy két hónap leforgása alatt.

Ez mind szép és jó volt, de ugyan úgy visszatértek a problémáim….. Ha hiszitek, ha nem megint csak annyit kaptam, hogy fogynom kéne és ennyi. Na, ekkor már tényleg eltört bennem valami, viszont nagy szerencsémre a legjobb barátnőm anyukája bejuttatott egy igazán kedves, és nagyszerű doktornőhöz, aki szóba sem hozta a túlsúlyomat, sőt ahogy elmeséltem neki a történetemet mérges volt a többi orvosra. Beutalókat kaptam vérvételekre ahol végre ki is derült mi az én nagy problémám….

Inzulinrezisztens vagyok, úgy néz ki ez okozta számomra évekig a gondokat. Ennek eredménye képen egy diétás oktatóval megbeszéltem a dolgokat, hogy miket ehetek, mit kerüljek ki nagy ívben, és hogy mire figyeljek nagyon oda ez pedig nem más, mint a szénhidrát. Szépen beállítottuk, hogy fogyjak is közben egy nap mennyi szénhidrátot és kalóriát vihetek be. Bevallom kicsit nehéz odafigyelnem a szénhidrátokra és közben a kalóriára is, de elmondhatom, hogy nekem nagyon jól beváltak, konkrétan 10 hónap lefolyása alatt 30 kilótól szabadultam meg. Nagyon büszke vagyok magamra, mert elértem azt, amiről több éven át csak álmodoztam a boltokban, végre a XXL-es méretek helyet az M-es ruhákat kell néznem, előfordul, hogy még az S-es is tökéletesen jó rám.

A sok sok hónap alatt persze előfordult velem, hogy bűnöztem és mondjuk megettem egy pizzát, vagy süteményt, de nem mértéktelenül és közben oda figyeltem, hogy aznap miből veszek kicsit vissza, persze néha így is rosszul éreztem magamat kicsit lelkileg, mert minden csoportban ahol hasonló problémával küzdenek, arról beszélnek, hogy soha nem bűnőznek és minden nap mozognak, hát én sajnos nem vagyok ilyen. Tényleg tőlem a sport nagyon távol áll, de eljutottam odáig, hogy találtam egy nagyon jó helyet, ahová el tudok járni kicsit edzeni (egy héten egyszer). Speedfitness az edzés neve, és imádom. Egyedül vagyok ott meg persze az „edző”, de nagyon jó mivel ott nem kell attól tartanom, hogy esetleg kimegy a térdem, pedig hajlamos rá, mégis átmozgatja teljesen az embert, és mégsem terhel meg.

Remélem ezzel a sztorival egy kis reményt tudtam adni mindenkinek, legfőképpen azoknak, aki hasonló gondokkal küzdenek. Ne adjátok fel a célotokat, mégis azt mondanám mindenki úgy tökéletes, ahogy van, persze ha saját magatok miatt csináljátok, mert változni akartok, akkor tegyétek, de ne amiatt, mert mások ezzel bántanak.

Ha bárkinek van esetleg észrevétele, vagy csak a saját történetét szeretné elmesélni akkor szívesen várom erre az e-mail címre:  lifestylebarbi@gmail.com