Mikor tinédzser voltam édesanyámnak volt egy Andrea Bocelli válogatás CD-je, melyet nagyon gyakran hallgatott. Eleinte nem igazán értettem mit is szeret benne, de aztán megértettem. Bocelli hangja magával ragadó, színpadi jelenléte pedig egészen kivételes.

Kicsivel több, mint egy éve jelentették be, hogy Andrea Bocelli újra itthon koncertezik, és én egyből lecsaptam két jegyre, hogy édesanyám régi álmát is valóra váltsam, élőben láthassa régi kedvencét.

Eltelt az egy év és nagy várakozással készültem a koncertre. Nem tudtam pontosan mire is számítsak, ugyan voltam már párszor komoly zenei koncerten és operán is, de ez teljesen más. Itt egy ember áll a színpadon (többségében egy, plus a kórus és a zenekar) és ő énekli végig a két órás koncertet.

A Papp László Sportaréna biztos látott már teltházas koncertet, de én még nem, így meglepő volt, hogy mennyien kíváncsiak a világhírű tenorra.

A koncert első fele inkább az opera dalokra épített. Megszólaltak Verdi és Puccini szerzeményei is a tenor és vendégei előadásában, hol énekkel, hol pedig csak hegedűn, többek között Anastasiya Petryshak előadásában. A hölgy nem csak zseniálisan hegedül, de hercegnői kinézetével igazi jelenés volt a színpadon. Nem csak hallgatni, de nézni is kápráztató volt.
A második felében kicsit lazábbra vették a figurát és populárisabb dalok következtek, mint az If Only, a Time to say goodbye vagy a Never Enough, mely Christine Allado csodálatos hangján szólalt meg.

Hogy a közönség melyik felét szerette jobban a koncertnek arról vitákat lehetne nyitni. A második fele talán a dalok ismeretsége folytán egy kicsit kedveltebb lett, de a Nessun Dorma utáni állva tapsolás mindenképp azt mutatta, hogy egy olyan koncert részesei voltunk, melyet mindenki együntetűen imádott. Bocelli, holott már túl van a hatvanadik életévén, még mindig lenyűgözően énekel és amint fellép a színpadra minden szem rá szegeződik és visszafolytott lélegzettel várja a csodát. Melyet maradéktalanul meg is kap.

//A képek és a videók saját készítésűek.