A történelem sok érdekes kincset rejt. Magyarország a 17. században viharos időket élt át. A fejedelmek mellett voltak azonban olyan különleges asszonyok, akik nem csupán részt vettek a családi birtok gazdasági irányításában, hanem a hadászathoz is értettek.
Néhány hónapja történt, hogy egy kedves ismerősömtől kölcsönkaptam egy életrajzi történelemkönyvet. A leírásokból megismertem néhány asszony életét, akik a mai modern világunkban is példamutató sztárok lehetnének. Jószívűségük, hűségük, intelligenciájuk és munkabírásuk is kiemelkedő volt.
Lorantffy Zsuzsanna 1600 körül látta meg a napvilágot Lorantffy Mihály zempléni nagybirtokos főnemes gyermekeként Ónodon. Édesapja Felső-Magyarország főura, és a sárospataki palota kapitánya volt. A kislány életének egyik legemlékezetesebb helyszíne itt volt az ónodi vár után.
Zsuzsanna korán árva lett. 9 éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Apja a gyász után újra megnősült, 4 év múlva azonban ő is meghalt. A kislány egyedül maradt két húgával. A gyermek 4 éves volt, amikor átélte a Bocskai-féle szabadságharcot.
Az ifjú hölgy 16 évesen hozzáment a nála 7 évvel idősebb Rákóczi Györgyhöz. A házasságukkal egyesült a Lorantffy és a Rákóczi vagyon, így a férfi Felső-Magyarország legnagyobb ura lett. A rossznyelvek szerint a frigy csupán érdek alapú volt, a közös életüket érintő dokumentumok azonban másról tanúskodnak. Egymással kölcsönös tiszteletben és bizalomban éltek.
1619-től a házaspár sokat volt egymástól távol. Zsuzsanna így alig 20 évesen már egy hatalmas birtokot igazgatott. Gyermekeket nevelt, melyek közül ötből 2 érte meg a felnőttkort. A szorgalmas asszony mesés kertet is létrehozott, amiben csodálatos virágok és terméstől roskadozó gyümölcsfák is voltak. Gyógynövényes főzetei egy nehéz korban sok embernek adták vissza az egészségét. Férje távollétében fáradhatatlanul irányította az uradalmakat. Imádta a táj szépségét, amelyről így beszélt:
„Mától fogva két hétre megindulok Patak felé. Én immár úgy megszokom az szép tér földeket, már nehezebb leszen, hogy oda be hamar megakad az szemem az hegybe. Ez igen szép hely."
A gazdatisztek irányítása mellett a béke és a háború idejében is fogadta a katonákat, felügyelte a bérük kifizetését, a lőporkészítést, valamint az ágyúöntést. Ezekben a zűrzavaros időkben épült a sárospataki vár épületét kiegészítő Vörös-torony és a Lorantffy szárny is.
Az asszonyt azonban megviselték a háború borzalmai. Férjével való kapcsolatáról gyengéd szerelemmel és rendkívüli figyelmességgel megírt levelek mesélnek a harcok időszakában is.
A tudományt mélységesen tisztelő asszony már kicsi korában tudott írni és olvasni. Korán elsajátította a tudományok alapjait is. Özvegyként élete utolsó évtizedeiben az elesettek gyámolítása jelentette számára az elfoglaltságot. Óriási vagyona és befolyása ellenére szelíd nő volt, aki kedvelte az egyszerűséget. 60 éves korában Sárospatakon hunyt el.
Lorantffy Zsuzsanna jelenleg is a magyar történelem egyik kiemelkedő nőalakja. Személyisége és munkája korunkban is jó példát mutat.