A természet élővilága csodálatos. A növények ismerete, a barangolás, valamint a felfedezés élménye is egyesül a botanika tudományában.
És mit tehet az ember lánya, ha a kedvenc tevékenységéhez kapcsolódóan "szegről végről" olyan felmenőkre és sztorikra bukkan, akik nagyszerű örökséget hagytak maguk után? Ír róluk, bemutatja őket.
Szeretem a régi családi történeteket hallgatni. Mindenhol és mindenkinél. Olyan kincsek bukkannak fel, amelyeket jó megismerni, és szükséges róluk időnként megemlékezni.
Lányi Béla 1879-ben született Sándorfalván, egy uradalmi ispán gyermekeként. Édesanyját egy hónaposan veszítette el, aki családvonalában rokona volt a híres szegedi írónak, Tömörkény Istvánnak. A tragédia és a sorozatos lakóhelyváltozások azonban végül pozitív eredményt is hoztak a gyermek életében. Az alföldi táj kietlen, puszta világa elvarázsolta a kisfiút.
1897-ben a fiatalember felsőkereskedelmi érettségit szerzett. A család anyagi nehézségei miatt 18 évesen már munkát vállalt a szegedi Pénzügyigazgatóságnál. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Egyetemen végezte, ahol az előadásokat hallgatva Degen, Simonkai, valamint Mágocsy-Dietz hatására érdeklődése a botanika irányába fordult. Kezdetként Szabó Imrét és Kmer Andrást kísérte el Pest környéki, valamint felvidéki gyűjtőútjára. Erdélyben is botanizált. Ösztöndíjjal Németországba került. Hazatérését követően a liptómegyei Rózsahegy közelében kezdte meg önálló munkával álmai megvalósítását. Három évig természetrajz és kémia tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat is tartott. Hét évnyi szegedi pedagógusi munkát követően Lányi Béla Trencsénbe került, ahol egy gimnázium igazgatója lett. Az iskola gyenge, elhanyagolt adminisztrációs háttere odaláncolta a felfedezőt az íróasztal mögé. Soha többé nem tudott visszatérni Szegedre a kedvenc virágaihoz.
Bár a számára legkedvesebb várostól elszakadt, herbáriumához kapcsolódó kutató munkájának emlékét a szegedi múzeum jelenleg is őrzi.
Külföldi kutatásainak anyagát is az intézménynek adományozta. Fő munkája a "Csongrád megye flórájának előmunkálatai" volt, amely a Magyar Botanikai Lapok XIII. évfolyamában 1915-ben jelent meg. Életművének befejezésében korai halála akadályozta meg. Az első világháborúban sebesült katonák között vállalt önkéntes munkát, ahol nagy valószínűséggel fertőző csonttuberkulózist kapott el. Röviddel bal lábának amputálását követően halt meg 39 évesen. 1918-ban helyezték örök nyugalomra Trencsénben.
Lányi Béla öröksége továbbra is Szegeden várja a szakkutatókat. Olyan nagyszerű tudósokkal dolgozott együtt, mint Lőw Immánuel szegedi botanizáló főrabbi, valamint a hódmezővásárhelyi Bodnár Bertalan. Jó barátságban volt Kiss Ferenc erdőtanácsossal, a legnagyobb magyar erdészek egyikével is.
Rengeteg saját felfedezése volt. A mohák, a zuzmók, valamint a különböző gombafajták mellett ő találta meg először a Foltos kutyatej /Euphorbia maculata/ nevű növényt, melynek egyes fajait a népi gyógyászatban hashajtóként használtak.
Kiváló megfigyelő, és lelkiismeretes gyűjtő volt.
Nyitókép: Pixabay
Forrás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958 - 1959. (Szeged, 1960.)