Ez egy elég hosszú túra útvonal, de a leírás már nem annyira. A tervem szerint a benitsesi szállástól Ag. Mattheosba szerettem volna eljutni, mivel böngészés közben akadtam egy itt Magyarországon is honlappal rendelkező olívaolaj gyártóval, akinek a nevezett helységben van a présüzeme. Gondoltam majd helyben esetleg olcsóbb lesz (lelövöm a poént, cseppet sem olcsóbb). Szóval meg volt a cél és a buszmenetrend sem volt túl bonyolult, azaz ha nem érek oda 13 órára akkor gáz van mert igencsak későre érnék vissza és hát nem azért mentem a párommal nyaralni, hogy ne is lásson. Reggel korán (mármint a 6:49 az a nyaralás alatt koránnak számít) indultam, gyönyörű napfelkelte támogatással.
Tulajdonképpen nem is értem miért ezt a meredek útvonalat választom. Alig pár száz méterrel hosszabb lenne a poszt végi térképen a másik piros pontozott 2 számmal jelölt, de sokkal kevésbé meredek. Persze a piros pontozott 1 számmal jelölt meg igaz hosszabb lenne de az is nagyon szép. Egyszer arra is el kell menni annak aki nem volt. Szóval a megszokott úton jutottam el a Makrata-i négyes kereszteződéshez ahonnan a dél felé tartó úton indultam tovább. Eredetileg az volt a terv, hogy bár letérek az útról de vele párhuzamosan haladok egy darabig majd onnan betérek Vouniatades-ba.
Itt tértem le a "jó útról" 
Aztán ezzel találkoztam egyre többször és egyre sűrűbben 
Sajnos azonban ismételten nem vált be a "menjek kevésbé jártas úton" elgondolás. Bár tényleg széles volt az út (mert nem ösvény volt) de félelmetesen óriási pókhálókkal volt tele. Aztán ahol kicsit szűkült ott meg egymást érték. Bár a pókok a közhiedelemmel ellentéten teljesen ártalmatlanok, azért folyamatosan pókhálóba gabalyodni nem kellemes. Ráadásul ezek 99%-ban keresztes pókok, amelyek teljesen alkalmatlanok az emberi bőrön keresztül kárt okozni. Úgyhogy szégyen ide vagy oda, visszafordultam. Tekintettel arra, hogy láttam, hogy hamarosan a fő úthoz érek és a fő úton a forgalom és a szegényes látnivaló sem vonzott gyors újratervezés mellett döntöttem. Gyakorlatilag egyetlen alternatíva volt. Felmenni a hegyekbe Kato Pavliana s Ano Pavliana felé. Persze első ránézésre finoman fogalmazva eléggé bevállalós terv volt, mert egy meredek hegy megmászását pluszba belevinni egy olyan útvonalba amit időre is terveztem végigvinni (el kell érni a 13 órás buszt), de higgyétek el fejben dől el minden. Ha a saját tempómat tudom menni, azaz akkor húzok bele, akkor lassítok, akkor pihenek amikor akarok, akkor szinte nem is számít a nehézség. Aztán felértem az első faluba. Bár volt kút is ahonnan tudtam volna vizet venni, de mivel volt nálam elég víz és a darazsak százaival sem volt kedvem osztozni kihagytam, de jó tudni, hogy azért vannak közkutak (erről még lesz később). A faluról annyit, hogy a hegy oldalába épült és gyönyörű panorámával rendelkezik. Be is ültem a helyi "kávézóba" öt perc teljes pihenés a hegy megmászása miatt is járt, arról nem is beszélve, hogy ha már ide eljutottam egy kicsit élvezzem is a kilátást. Mondanom sem kell, a frappé járt, és leesett állal ültem a teraszon amíg ittam.
A képen a panorámának csak egy része fért el. Ezt ugyanúgy lehet hosszasan nézni mint a tengert. Pihenteti a szemet, lelket.
Egyedül a pincér fiú zökkentett ki aki ne akarta elhinni honnan jöttem (mert látta rajtam, hogy nem itt szálltam meg a faluban) és gyalog. De megnyugtattam, hogy még leszaladok Skala-ba és onnan a 13 órás buszhoz Ag. Mattheosba. Erre nem tudott meg sem szólalni, csak otthagyott. Innen Skala nevű partszakaszig már gyorsan lehetett haladni, mert végig lefelé ment az út. Közben újra volt az út mellett egy kiépített vízvételi lehetőség (fali kút) de a darazsakkal most sem osztoztam, volt még tartalékom.
Aranyos kis frissen meszelt templom Skalahoz közel az út mentén.
Maga Skala egy semmi. Gyakorlatilag csak neve van, mert a parton azon a 100 méteren csak óriás krumplikövek vannak, napozni legfeljebb állva lehet.
A két képen a teljes partszakasz. Skala csak a motorostól a kék hídig tart, azon túl már Paramonas van. Akik ismerik a helyet inkább Paramonas-ként jegyzik. Ott legalább van egy igazi kis beach-nek nevezhető rész is.
Nem volt nehéz gyorsan betelni a látvánnyal, úgyhogy indultam is vissza. Mivel nagyon nagy volt a meleg úgy döntöttem, hogy az út menti kútnál nem csak feltöltöm a vízkészletem, hanem bevizezem a pólóm is, hogy hűtsem magam. Na ezt nem kellett volna. Először is a póló dechatlonos spéci jól hűsítő anyagból volt aminek az is a tulajdonsága, hogy nehezen szárad (mint kiderült). A másik, hogy a bevizezést követően varázsütésre összeálltak a felhők és az a jó párás meleg lett ami nem igazán kedvezett a száradásnak. Igazából ez akkor kezdett izgalmas lenni amikor majd két óra múlva vártam a buszt. Én úgy éreztem semmit nem száradt rajtam az a vacak és tudtam a buszon gőzerővel fogják nyomni a klímát és semmi kedvem nem volt tüdőgyuszit kapni. Szerencsére Ag. Mattheos nagy üdülőhely sok bolttal. Volt ott a tavernák garmada mellett hentestől a gyógyszertárig minden, de egy azaz egy bolt sem amelyikben pólókat árulnának. Nem akartam elhinni. Kétszer oda vissza megjártam a falut de semmi. Pedig aki járt már ilyen helyen az tudja, hogy a hűtőmágnes, napszemüveg, konyharuha és hasonló haszontalanságok mellett ruhanemükkel van minden tele, de nem itt. Bár időközben kisütött a nap ezerrel és másoktól eltérően nem az árnyékban hanem a tűző napon vártam a buszt, de úgy éreztem alig száradtam valamit. Szerencsére annyira azért nem ment a klíma a buszon, illetve nem a hegyeken át ment vissza Korfu városába, hanem Moraitika felé és onnan végig a tengerparton, úgyhogy a szállás előtt le is kéredzkedtem. Így kb két órával hamarabb haza is értem.
A keresett olaj üzem. Turistacsalogató programokkal (angolul tartanak vásárlással egybekötött kóstolót is) várják a látogatókat. A helyét a térképen 3 számmal jelöltem.
Aranyos kis múzeumuk is van.
A buszmegállót nem volt egyszerű megtalálni, mivel semmilyen jelzés nincs kitéve. Délidőben senkitől nem nagyon tudtam érdeklődni. Szerencsére volt egy valaki aki már várt itt a gyógyszertár előtt. tőle tudtam meg, hogy innen fog indulni (én nem készítettem itt képet ezért e guglis kép).
A statisztikai adatok. Mint látható bő 20 km volt a táv elég szép szintkülönbségekkel, kevesebb mint 6 óra alatt, de júliusi kánikula ide vagy oda én is meglepődtem mennyire nem voltam elfáradva.
