Manapság új értelmet nyert a napjainkban fogalma. Mert napjainkban az ember még inkább vágyik arra, amije nincs: a szabadságra.

Furcsa egy játék az élet, nem igaz? A rohanó világban semmi másra nem vágyunk, csak időre. Amikor meg a nyakunkba szakad, hirtelen nem is tudunk mit kezdeni vele. - Noha ez csupán fél igazság, mégis elgondolkodtató felfedezés.

Sokak szerint a Világ már nem lesz ugyanaz a hely, miután legyőzte az emberiség ezt a tomboló, láthatatlan ellenséget. Őszintén bízom benne, hogy nekik lesz igazuk.

Tömérdek összeesküvés elmélet látott napvilágot a mögöttünk lévő hosszú hónapok alatt a szándékosan kifejlesztett vegyi fegyverektől elkezdve, egészen a szabad kőművesek által a közel jövőre jósolt világ végéig. Nem mondom, hogy egyik-másikban nincsen lehetséges ráció, de azért még sem egy filmben élünk, ahol a gonosz csettint egyet, mert kezdjük túlnépesíteni az univerzumot... :)

Mikor egy éve felreppentek a hírek, hogy itthon is felütötte a fejét a korona vírus, minden túlzás nélkül rettegni kezdtem - asztmásként egy tüdőt támadó járvány gondolata nem túl szívderítő. Attól pedig még inkább befeszültem, hogy a csapból se folyt más, csak a fertőzés következtében elhunytak napról napra növekvő számai világszerte. Meg az, hogy a gyerekek többsége tünetmentes hordozó, én meg közöttük dolgoztam. Aztán jött a mindenkit védő kormányrendelet és bezártunk, majd hónapokkal később kinyithattunk, végül újra be kellett zárnunk.

Érezhető volt már akkor is, hogy ez nem fog néhány hónap alatt lecsengeni. Kicsiny hazánkat is beleértve minden ország azt gondolta, ha védi a határait ilyen-olyan formában, akkor nem lesz nagyobb a baj. Mindenütt egyre nőtt (és azóta is nő) a feszültség a korlátozások miatt - vegyük példának mik történtek mindeközben Amerikában.

...és akkor most vitatkozhatnánk, hogy megérte-e tavaly nyáron a határzárak feloldását választani ahelyett, hogy magára haragította volna állampolgárait a magyar kormány.

Mondom ezt úgy, hogy augusztusban többek közt én is Horvátországban süttetem a hasamat - ám nem véletlen béreltünk egy hegyen lakást medencével, ahol nem volt "élet". A 8 nap alatt kétszer mentünk nagybevásárolni, a szálláson főztünk. A tengerben szintén kétszer pancsoltunk, de olyan helyen, ahol nem tömeges strandolás folyt. Egy szó, mint száz: ahogy itthon is, ott is kerültük a kontaktokat.

Momentán úgy érezni, hogy ezek a hullámok szerves részévé válnak az élet körforgásának - és sajnos az irányát is megváltoztatják. A tudomány az oltásban látja a megoldás kulcsát, amiről elég erősen megoszlanak a vélemények - ahogy a vele járó útlevélről is.

Mert például bár a vakcina önkéntes és ingyenes, nem mindenki számára ajánlott: ilyenek többek között a várandósok és a kiskorúak is. És habár az EU hivatalosan kinyilatkozta, hogy nem érhet senkit hátrányos megkülönböztetés, ha nem él az oltakozás lehetőségével, az ilyen útlevéllel rendelkezők előtt a tervek szerint ki fog tárulni a Világ.

Elvileg egységes szabályozás lesz az Uniós országokon belül az oltási útlevélben foglalt információkat tekintve, de Magyarország már most azon tanakodik, hogy a kapott oltóanyag típusát nem szeretné feltüntetni benne - amitől érthető módon a többi tagország óckodik.

Nekem személy szerint az utazás hiányzik a legjobban. Annyira fel tud tölteni egy számomra ismeretlen hely felfedezése, mint egy jó könyv.

Mindannyiszor felötlött bennem a gondolat, hogy klaviatúrát ragadva érdemes lenne megosztani a tapasztalataimat másokkal a kalandozásokról, de a tettlegességig nem jutottam el mindeddig. A mai kormányinfón közölt bejelentés viszont átbillentett a holtponton, így megszületett ez a virtuális útikönyv :)

Kellemes időtöltést,
Krisztina