A tavalyi év legnagyobb filmarchívumi szenzációja kétségtelenül Dziga Vertov (1896-1954) első rendezői munkájának, A forradalom évfordulójának (Godovshchina revoliutsii) a helyreállítása volt. A film jeleneteit a bemutatás óta eltelt száz évben a lekülönbözőbb módokon hasznosították újra, így az eredeti mű rekonstrukciója detektívregénybe illő kihívást jelentett.
A forradalom évfordulóját Vertov, a szovjet montázsiskola későbbi jeles képviselője és Az ember a felvevőgéppel (1929) alkotója, 1918-ban, alig 22 évesen készítette. A munkára a rendező egyfajta vizsgafeladatként tekintett, mellyel belépőt váltott a mozgóképes szakmába. Az állami megrendelés apropóját az 1917-es orosz forradalom egy éves évfordulója adta, melyet a film a cári rendszer megdöntésétől a polgárháborúig mutat be. A premiert 1918. november 7-én tartották több nagyvárosban egyszerre, majd a kópiákat propagandavonatok vitték körbe az országban, hogy olyan helyekre is eljussanak, ahol egyébként nem láthatnák az emberek. Ezekre a kirándulásokra olykor Vertov is elkísérte a művét, ami lehetőséget adott arra, hogy a vetítések előtt gyors változtatásokat eszközöljön az anyagon. A film különlegessége, hogy a benne látható felvételek nem kifejezetten emiatt a projekt miatt készültek, azokat attól függetlenül, 1917 februárja és 1918 októbere között forgatták a filmhíradók, elsősorban a Kinonedelja (Mozi-Hét) című sorozat operatőrei. Vertov a már felvett képeket rendezte össze egyetlen nagy krónikává, ez a vállalkozás így tehát tíz évvel megelőzte Esfir Shub A Romanov-ház bukása (1927) című kompilációs filmjét, melyet általában a műfaj első darabjáként szoktak emlegetni. A rendező felügyelete alatt 25-30 vágó dolgozott egyszerre, Vertov visszaemlékezése szerint mindössze 10 nap kellett a befejezéshez, és az egész egy hatalmas, "szimultán sakkjátszmához" hasonlított.
Az érzékeny politikai témát feldolgozó film a háború végén elvesztette az aktualitását, és az archívumba került. A gyors feledés egyik oka az lehetett, hogy az összeállításban hangsúlyos szerepet kapott Lev Davidovics Trockij, aki az 1920-as évek közepére már elszigetelődött a közéletben, majd a Sztálinnal való ellentéte miatt emigrációba kényszerült. A majdnem két órás néma alkotás mégsem maradt érintetlen, mert a hosszú évek alatt ilyen-olyan okokból darabokra vágták, egyes részeket újrahasznosítottak, azonban az eredeti verziót soha senki nem rakta ismét össze. Bár a mű egykori létezéséről különböző írásos dokumentumokból lehetett tudni, azt egészen a közelmúltig az elveszett filmek közé sorolták, mert sorvezető híján minden rekonstrukciós kísérlet kudarcba fulladt. Legutóbb 1969-ben Viktor Liskov próbálkozott azzal, hogy helyreállítsa a teljes filmet, de pontos tartalomleírás nélkül ő sem járt sikerrel. A helyzet reménytelennek látszott, egészen addig, amíg Svetlana Ishevskaya, a moszkvai Filmintézet munkatársa rá nem talált a képeket összekötő feliratok listájára a RGALI-ban, azaz az Orosz Irodalom és Művészet Archívumában, Vlagyimir Majakovszkij személyes hagyatékának dokumentumai között. A nagy felfedezésre véletlenül éppen 2017 tavaszán, a forradalom századik évfordulójának környékén került sor. A lelet önmagában is egészen különleges, mert nem más, mint egy hirdetési célra készített, nagy utcai plakát, amely sorrendben listázza mind a 242 jelenetet. Svetlana Ishevskaya és Nikolai Izvolov, az orosz Filmművészet Tudmányos Kutató Intézetének (NIIIK) munkatársa, ezek alapján kezdték összeszedni az egyes részleteket, melyek különböző hosszúságú darabokban, gyakran önálló rövidfilmként katalogizálva lapultak az Orosz Állami Dokumentumfilm- és Fotóarchívumban (RGAKFD). Bizonyos esetekben, mint például a munkástanácsokról tudósító felvételeknél, az archívumi katalógus hibás adatai voltak félrevezetőek, melyek 1918 helyett 1925-re datálták a forgatást. A munkát nagyban segítette, hogy a címek melletti számok megyegyeztek azokkal a számokkal, melyekkel Vertov a kópiákon a filmek jeleneteit jelölte. Ennek alapján, több hónapon keresztül nézve a lehetséges mozgóképeket, megpróbálták megtalálni mindegyik elemet, majd a fellelt töredékeket összepárosították a plakát leírásaival. A képek közötti összekötő szövegek közül szintén sokat megtaláltak, amit viszont nem, azt utólag elkészítették a plakát alapján, az eredeti feliratoktól markánsan eltérő, modern betűtípussal.
A filmben sok unikális felvételt látunk, bár a szigorú propagandafunkció miatt itt még kevés tere van a Vertovra később jellemző formai merészségnek. A Szovjet-Oroszország agya című részben, az új kormány minisztereinek sorában a Kreml előtt állva, néhány pillanatra feltűnik Lenin, de eredeti dokumentumfelvételek hiányában, esetenként játékfilmek képeit is bevágták illusztrációnak. Ilyen például a Kerenszkij-kormányt bemutató epizód, melybe utólag, talán éppen az egyik agitációs vonatút alkalmával, gond nélkül átemeltek náhány kockát A Téli Palota ostroma (Vziatie zimnego dvortsa, r.: Nikolai Evreniov, 1920) című fikciós alkotásból. A restaurálást tovább nehezítette, hogy bár a feliratok a film számára készültek, Vertov nem elsődleges felhasználója volt az eseményeket bemutató felvételeknek, így az anyagok duplikálása már a készítés korában a képek minőségromlását okozta.
Dziga Vertov (Dawid Abelowicz Kaufman)
A kutatók heorikus munkája végül eredményt hozott, és a kész, 98%-os teljességű, lehető legautentikusabb verziót szem előtt tartó restauráció még a 100 éves évforduló előtt elkészült. A megtalált és felújított film világpremierje az amszterdami IDFA dokumentumfilm-fesztiválon volt 2018-ban, a magyar közönség a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon nézheti meg 2019. november 16-án 14:00-kor, az OSA Archívumban, ahol az archívumi szakemberek is jelen lesznek, hogy első kézből mondják el tapasztalataikat.
Szakirodalom:
Izvolov, Nikolai: Dziga Vertov’s directorial debut Anniversary of the Revolution. Studies in Russian and Soviet Cinema. 2018. november 8.
Ishevskaya, Svetlana: The intertitles of Dziga Vertov’s Anniversary of the Revolution. Studies in Russian and Soviet Cinema. 2018. november 15.
Dziga Vertov Gyűjtemény az Östrerrechisches Filmmuseumban
