Cselekmény: 1980-as évek a "közeljövőben". A világ mintha a romjain élne, még részben megvan a régi világ látszata, de közben a rendőrség már omladozó épületekben szolgál, az utakon motoros bandák és autósok garázdálkodnak, farkastörvények uralkodnak. Híres-hírhedt rendőr a számos gonosztevővel, többek közt a nagyobb halnak számító Nightriderrel is végző Max Rockatansky (Mel Gibson), akire ezek után bosszút esküszik Nightrider bandája és vezetője, Toecutter (Hugh Keays-Byrne). De először is ügyvédeikkel kihozatják a rendőrségről a banda ifjú reménységét, Johnnyt, amit Max és társa természetesen tombolva fogad...

Téma: A történetet az 1973-as olajválság, illetve a sürgősségin orvosként dolgozó rendező élményei ihlették, amely során rengeteg baleseteket szenvedő sérülttel találkozott. Ennyi, ez egy ozploitation, azaz ausztrál exploittation, ami ezidőtájt népszerű műfaj volt.

Tartalom: A történet egyik legnagyobb hiányossága, mait a Mad Max 2 (1981) már pótol, hogy semmi kontextust nem ad a világának, csak annyit tudunk, hogy pár évvel a jövőben játszódik a történet, de ettől függetlenül a gyanútlan nézőnek akár ki is maradhatna a disztopikus szál, hiszen ki tudja, milyen volt az 1980-as évek. Részben ebből adódik az is, hogy inkonzisztens a világa, mert láthatóan egy olyan világban vagyunk, ami még pont olyan, mint a mi világunk, de közben kicsit haldoklik is és erről mintha az emberek nem akarnának tudomást venni és úgy élnek, mintha nem egy disztópiában lennénk. A szerkezetet három részre tagolnám, az első felvázolja a a viszonyokat, a második egy nyugodt, civil idillt mutat be, hogy felejtsük el, mi vesz körül, majd a harmadik a két világ összecsapása. Karakterfejlődése egyedül Maxnek van, de nem túl izgalmas ívű, így el is lopják előle a showt az excentrikus, tipikusan meleg vonásokkal bíró motorosbanda-tagok. Bár ott van a csírája, ez még messze nem az az elborultabb Mad Max, mint a második részben, még vannak rendes párbeszédek és normális élethelyzetek.

Forma: Ez még egy nagyon gazdaságos Mad Max, ami érthető módon adódik abból, hogy ez az első rész, a rendező első filmje és amúgy is nagyon alacsony költségvetésből dolgoztak. Vannak ugyan autósüldözéses jelenetek, nem is rosszak, de többször az ütközést már például nem mutatják meg, csak a következményét (ugyanez igaz az erőszakra is, egy szinten már szégyenlősen elfordul a kamera). Ha viszont van ütközés, az szép tud lenni. A legjobb rész azonban ugyanaz, ami a későbbi részekben is élvezhetővé teszi a sorozatot: az elborult jelmezek (és viselőik). Itt még ugyan szolid bőrszerkók vannak, de a karakterek őrült excentrikusságával megdobva már előrevetíti a későbbi, durvább szerkókat. és nem csak a rosszfiúkra kell gondolni, még az öreg néni fém lábrögzítője vagy a félmeztelen, szivarozó, bajszos rendőrfőnök is adnak némi bukét a látványnak. A vágások üteme messze nem tökéletes, de elsőfilmes, amatőr rendezőről van szó, belefér. A kameranézetek, látószögek jól ki vannak használva, bár nagyon látványosnak nem mondanám az alkalmazásukat. Nagy színjáték nincs, a zene nem tűnt fel.

Élmény: Ha eltekintek a már ismert, későbbi részektől, akkor egy kicsit fura, semmilyen akciófilm, aminek legnagyobb dramaturgiai problémája, hogy nem ágyaz meg megfelelően a kontextusnak. Az utóélet ismeretében is fura, hogy hogy nőtt ki ebből a későbbi Mad Max, annyira távol állnak egymástól. Na és mitől lett ennyire sikeres, hogy húsz évig nem talált legyőzőre?

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Mel Gibson (Mad Max 2, A veszélyes élet éve, Rettenthetetlen)
  • Hugh Keays-Byrne (A harag útja)
  • Jonathan Hardy (Moulin Rouge)
• Vincent Gil múlt hónapban hunyt el 83 évesen
• Max Rockatansky elvileg a 19. századi cseh-német patológus, Karl von Rokitansky után kapta a nevét, akinek többek közt tanítványa volt Semmelweis is.