2020. nov 26.

VÁSZONSASOK KÜZDELME – VADÁSZREPÜLŐK ÉS PILÓTÁK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ NYUGATI FRONTJÁN

írta: Blogvendegszerzo
VÁSZONSASOK KÜZDELME – VADÁSZREPÜLŐK ÉS PILÓTÁK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ NYUGATI FRONTJÁN

 

 

A 20. század első éveiben az emberek már találkozhattak repülőgéppel, melyet harci körülmények között először az 1911-ben kitört olasz–török háborúban alkalmaztak. Bár ez azt mutatta, hogy katonai célokra is alkalmas, mégis sokan kételkedtek a repülő képességeiben. A francia Foch tábornok a háború előtt egyszer azt találta mondani, hogy „a repülőgép érdekes játékszer, ám a hadsereg számára használhatatlan”. A háború előtt ez talán igaz is volt, hiszen nem létezett katonai célokra készült repülőgép, csak polgári repülők álltak rendelkezésre, amelyeket a hadseregek megvásároltak és használtak. A háborút a felek összesen néhány száz katonai használatban lévő repülővel kezdték el.

Amikor kiépültek a lövészárkok és beköszöntött az állóháború ideje, a lovas csapatokkal végzett felderítés lehetetlenné vált. Az egymással szemben álló feleknek égető szükségük volt minél több információ begyűjtésére az ellenségről, így a helyhez kötött léggömbök mellett a repülőgépek kapták a feladatot, hogy a levegőből megfigyeljék az ellenfelet, hiszen a repülő meg is közelíthette a megfigyelés célját.

kissl07_01.jpg

1 Manfred von Richthofen, a Vörös Báró Fokker Dr.I típusú vadászgépe légiharcban (rajzos rekonstrukció)

 

Az égen megszaporodó felderítő repülőgépek egyre nagyobb gondot jelentettek, hiszen információkat szerezhettek a szemben álló erőkről. Mivel a repülőkön eleinte semmilyen fegyverzet nem volt, így a közelükbe kerülő ellenséges gépet legfeljebb csak fenyegető manőverezéssel tudták elriasztani.

A pilóták hamarosan a szolgálati fegyvereikkel és a magukkal vitt karabélyokkal kezdtek egymásra lövöldözni. Volt, aki kézigránátokkal, sőt, nagyobb kövekkel, féltéglákkal, vagy kampós kötéllel próbálta eltalálni az ellenfelét. A kézenfekvő megoldás nyilván az volt, ha fegyverzettel – lehetőleg golyószóróval vagy géppuskával – tudják ellátni a repülőgépeket, így lehetővé válna az ellenséges gépek megrongálása vagy elpusztítása. Erre jutott az angol Louis Strange (1891–1966) is, aki felszerelt egy géppuskát a tolólégcsavaros gépe orrára. Amikor egy közelben repülő ellenséges gép ellen emelkedett fel, újítását nem tudta kamatoztatni, mert a géppuska és a hozzá való lőszer súlytöbblete következtében Strange gépe nem tudott a német repülési magasságára felemelkedni.

A tolólégcsavaros repülőgépeknél – amelyeknél a pilóta a légcsavar és a motor előtt ül – elvileg nem okozott komoly problémát a fedélzeti fegyverzet elhelyezése: a géppuskát a repülő orr-részére erősítették. A vonólégcsavarosoknál azonban a propeller útban volt. Többféle ötlet született, ezek mindegyikénél úgy helyezték el a géppuskát, hogy az a légcsavarkörön kívül tüzeljen. Először a motorburkolaton elhelyezett állvány tetejére tették a géppuskát, amelyet a pilóta előtt ülő megfigyelő kezelt. Próbálkoztak azzal is, hogy a repülő oldalára szerelték a fegyvert, úgy, hogy a csöve elállt a gép törzsétől, annyira, hogy el tudjon lőni a propeller mellett. Ezzel azonban szinte lehetetlen volt célzott lövéseket leadni. Kétfedelű repülőknél a felső szárnyra szereltek golyószórót, kezdetben merev állványra. Tárcsere esetén a pilótának fel kellett állnia a székében, térddel tartani a botkormányt, és kicserélni a tárat. Később egy ívelt sínre szerelték a fegyvert, amelyet a pilóta így ültében hátra-lefelé húzhatott. Tárcsere után a golyószórót csak vissza kellett lökni a helyére.

A szárnyra szerelt fegyvernek is az volt a baja, hogy csak találomra lehetett vele célozni. A pilóta maximum csak sok tapasztalat révén tudta, hogy a lövedékei hova fognak repülni. Valami használhatóbb ötletre volt szükség. Roland Garros (1888–1918), az ismert francia pilóta jött rá a megoldásra. Repülőgépe építőjével egyeztetve egy golyószórót szereltetett Morane-Saulnier N-jének motorburkolatára, így a gépe irányításával tudott célozni, és a lövedékek arra repültek, amerre a repülő orra nézett. A fegyver azonban így csak a légcsavarkörön át tüzelhetett, és félő volt, hogy a lövedékek szétlövik a fa propellert. Hogy ezt megakadályozza, a lapátokra a fegyver csövével egy magasságban ék alakú, fémből készült elemeket erősíttetett. Úgy vélte, hogy ezek a kiegészítők elterelik az egyébként a lapátoknak csapódó lövedékeket, méghozzá az alakjuk miatt el a pilótától. A kísérletek jó eredménnyel zárultak: minden 100 kilőtt lövedékből 93 gond nélkül átjutott a lapátok között, a maradék 7 pedig a deflektorokon gellert kapott.

 kissl07_02.jpg

2 Roland Garros a háború előtt

 

Garros 1915. április 1-én repülőjével lelőtt egy német gépet. A következő hetekben újabb két ellenséggel végzett. Április 18-án aztán a földről eltalálták a benzinvezetékét, így kényszerleszállást kellett végrehajtania a német vonalak mögött. A németek közeledtére megpróbálta felgyújtani a repülőjét, azonban a nedves vászon nem fogott tüzet. A repülő Garros újításával érintetlenül a németek kezébe került, akik először nem is hitték el, hogy a golyószóróval a francia átlőtt a propeller lapátjai között. A pilóta később megszökött a hadifogságból és újra repült. Végül 1918-ban lőtték le.

A német hadvezetés felismerte Garros kezükbe került újításának jelentőségét. A legenda szerint a németek egy hetet adtak Anthony Fokker (1890–1939) holland tervezőnek, hogy használható eszközt dolgozzon ki Garros „barkácsmunkája” alapján. A holland és munkatársai valószínűleg már dolgoztak valamilyen megoldáson, így viszonylag hamar elő tudtak állni működő változattal.

Fokker egy egyfedelű gépének motorburkolatára rászerelt egy géppuskát, a fegyver elsütőszerkezetét pedig mechanikus úton összekapcsolta a gép hajtóművével. Ez szinkronizált géppuska, illetve megszakító néven vált ismertté. Az elnevezéseknek az a magyarázata, hogy a géppuska lövését szinkronba hozták a légcsavar mozgásával. A megszakító a megvalósítás módjára utal: a holland ugyanis úgy oldotta meg, hogy a fegyver ne lőjjön akkor, amikor a propeller előtte áll, hogy a forgómotor megszakította a tüzelést, amikor a légcsavarlapátok olyan helyzetben álltak, hogy akadályozták a kilövést.

A próbák sikerét követően az eszközt harcban is ki kellett próbálni. Az első, szinkronizált géppuskás repülővel lelőtt ellenséges gép Kurt Wintgens nevéhez fűződik, aki 1915. július 1-én szedett le egy ellenséges gépet. A győzelmet végül nem igazolták, mert az áldozat a front antant oldalán esett le.

A Fokker Eindecker, a gép, amely először kapott megszakítót, nem volt jó repülő, lomha volt, nehezen irányítható, ám a szinkronizált géppuskával felszerelve hihetetlen előnyre tett szert az antant gépekkel szemben. Ez tekinthető az első igazi vadászrepülőnek; megjelenése új kategóriát alkotott a katonai repülőgépek között.

 kissl07_03.jpg

3 Fokker Eindecker vadászgép

 

A vadászgép, annak ellenére, hogy támadó jellegű eszköz, alapjában véve defenzív feladatoknak tesz eleget. Kíséri és védi a felderítő és bombázó repülőgépeket, védi a saját légteret a behatolóktól és elpusztítja az ellenséges repülő eszközöket saját, vagy ellenséges légtérben. Néha pedig géppuskával támadja az ellenséges állásokat.

Az Eindeckerek addig elképzelhetetlen pusztítást végeztek az antant gépparkjában. Egyeduralmuk 1915 nyarától 1916 tavaszáig tartott, ez az időszak „Fokker-vész” néven vált ismertté. A németek vigyáztak a vadászrepülőikre, és szigorúan tilos volt átrepülni velük a front ellenséges oldalára, nehogy az újítás illetéktelen kezekbe kerüljön. Végül, egy eltévedt pilóta jóvoltából 1916 tavaszán az antant kezébe került egy ép Eindecker, ám ekkor már a szövetségesek is dolgoztak a saját szinkronizáló megoldásaikon.

Eindeckerrel az első igazolt – független megfigyelő által is hitelesített – légigyőzelem 1915. augusztus 1-én esett meg és Max Immelmann (1890–1916) érdeme. Ő volt az egyik első vadászpilóta, és az első pilóta, aki megkapta Németország legmagasabb kitüntetését, a Pour le Mérite-et, melyet ettől kezdve neveznek Kék Maxnak – a medál színéről és Immelmann keresztnevéről. A Lille-i Sas néven is illetett német pilóta 1916 júniusában halt meg, tisztázatlan körülmények között. Immelmann halála azt jelezte, hogy a németek elvesztették a légifölényt.

kissl07_04.jpg 

4 Max Immelmann

 

A megjelenő új antant vadászgépeknek az Eindecker már nem volt ellenfél. Ilyen volt a DH.2-es tolólégcsavaros vadász. Ezzel a géppel repült a Brit Birodalom első ásza, és az első Viktória Kereszttel jutalmazott vadászpilóta, Lanoe Hawker (1890–1916) is, a kiváló repülő, remek oktató és szervező, az első angol vadászszázad parancsnoka.

Az ász kifejezés egy kis magyarázatra szorul. A korabeli sajtóban általánosan elfogadott szó volt az „ász”, amellyel általában a kimagasló eredményt elérő sportembereket nevezték az újságok. A kifejezés pilótákra alkalmazása a francia sajtóban jelent meg először, kétféle értelmezésben. Egyrészt a korabeli jelentés értelmében használva, mint szakmájában nagyon ügyes személy, másrészt mint egy nagy értékű ütőkártya az ellenféllel szemben. Franciaországnak addig nem hozott túl sok babért a világháború. Valakinek aztán eszébe jutott, hogy remek PR-fogás lehet sztárolni azon keveseket, akik rozoga repülőgépeikkel a front felett összecsapnak az ellenség gépeivel. A pilóták sztárolásával a hatalmas emberveszteségekről akarták elterelni a figyelmet. A legalább öt (később tíz) ellenséges repülőt lelőtt pilótákat elkezdték ásznak nevezni a sajtóban, és megírták újabb eredményeiket. Az ötlet bevált, az ország hamarosan rajongással vette körbe a pilótákat, ez pedig jót tett a harci morálnak.

A németek is átvették a francia példát; ott kezdetben nyolc győzelem kellett a „kanone” titulushoz (később 16, a háború végén pedig már 20), mellyel együtt járt egy Pour le Mérite is. Anglia nem tulajdonított jelentőséget a pilótái reklámozásának, náluk sokáig nem is vezettek eredményességi listákat. A közvélemény nyomására a vezetés végül beadta a derekát, bár a háború második felében is csak apró közlemények jelentek meg a brit listavezetőkről. Az amerikaiak hadba lépésével természetessé vált, hogy náluk is nyilvántartják az ászokat. Mivel ők pár év handicappel indultak, ők az öt, vagy annál több győzelmet elért pilótákat nevezték ásznak. A későbbi háborúkban is ez vált általánossá.

 kissl07_05.jpg

5 Nieuport 17 vadászgép

 

A Fokker-vész megtörésében szerepük volt a Nieuport gépeknek is, a 11-esnek, majd kissé növelt utódjának, a 17-esnek. Ezek a gyors, könnyű, mozgékony, forgómotoros repülők az elsők között kaptak szinkronizált géppuskát. A tulajdonképpen másfélfedelű gépek hajlamosak voltak zuhanás közben elhagyni alsó szárnyukat. Nieuport-ral szerezte számos győzelmét a harmadik legeredményesebb francia ász, Charles Nungesser (1892–1927), becenevén az Elpusztíthatatlan, aki repülő karrierje során számtalan sérülést összeszedett, mégis túlélte a háborút.

Nungesser egy időben a Lafayette-század állományához tartozott. Ezt az alakulatot néhány lelkes amerikai javaslatára állította fel a francia légierő, Amerikai Század néven. A francia parancsnok alatt működő, francia gépeket használó repülőszázad állományának nagy része amerikai önkéntes pilótákból állt. Mivel az Egyesült Államok ekkor még semleges volt, a németek tiltakozása miatt a század nevét először Önkéntes századra, majd Lafayette-századra változtatták. Az alakulat fennállása alatt 40 igazolt győzelmet szerzett, fő feladata francia bombázók kísérete volt.

Az első amerikai ász, egyben a Lafayette egyetlen ásza Raoul Lufbery (1885–1918) volt, aki 17 győzelméből 16-ot francia színekben aratta. A Lafayette 1918-as megszűnésekor Lufberyt íróasztal mellé ültették, de végül vissza tudott térni az aktív szolgálatba. 1918-ban lőtték le.

Az 1916 nyarán megjelenő, és a Lafayette század által is repült SPAD S.VII-nek is komoly szerepe volt a légifölény megszerzésében. Ez a szinkronizált géppuskás gép soros, vízhűtéses motorral rendelkezett, és stabilnak, jól vezethetőnek bizonyult. SPAD-dal kezdte meg pályafutását az antant legeredményesebb vadászpilótája, René Fonck (1894–1953). Fonck Nungesser-vel ellentétben karcolás nélkül harcolta végig a háborút. Kiváló céllövő volt, aki gépét is úgy használta, mint egy vadászpuskát. Ellenfeleit gyakran 5-6 géppuskalőszer kilövésével szedte le. Egyszer 45 másodperc alatt lelőtt egy felderítőt a két kísérővadászával együtt; a három roncsot egy 400 méter átmérőjű körben találták meg a földön. És még ezt is túl tudta szárnyalni: egy ugyanilyen hármas köteléket 10 másodperc alatt elintézett; a gépek 100 méteres körön belül csapódtak a földbe. Két alkalommal is előfordult, hogy hat repülőt lőtt le egyetlen napon.

 kissl07_06.jpg

6 René Fonck

 

Immelmann halálát követően császári paranccsal nem repülhetett egy hónapig Németország másik sztárpilótája, Oswald Boelcke (1891–1916). Boelcke nem csak remek pilóta volt, de nagy szervező is, aki minden tudását igyekezett a többi pilótának átadni. Ő alkotta meg a vadászpilóták számára iránymutató szabályokat, amelyek Dicta Boelcke néven váltak ismertté. Ezen szabályok több évtizeden keresztül érvényben maradtak.

Boelcke, bár egyedül szeretett repülni, felismerte a kötelékek jelentőségét. Ő vetette fel azt, hogy a vadászokat századokba szervezzék; ezen 14 gépből álló alakulatokat a frontvonalak mögött helyezték el, így azok ellenséges repülők német légtérbe repülése esetén gyorsan reagálhattak. A századnyi erő általában elég volt a helyi túlerőhöz, mivel az antant gépek jellemzően 4-6 gépes csoportokban repültek. Boelcke sok energiát fektetett abba, hogy felkutassa a tehetséges pilótákat, és őket az 1916 augusztusától felállított vadászszázadokba helyeztesse át. Újításainak beérését már nem érhette meg: 1916 októberében egy bevetésen százada egy tagjával összeütközött, és a balesetben életét vesztette.

 kissl07_07.jpg

7 Oswald Boelcke

 

1916 végén, 1917 elején új német vadászok jelentek meg. A legismertebbek az Albatros kétfedelűek voltak, amelyeket már két géppuskával látták el; ettől kezdve ez vált a német vadászgépek általános fegyverzetévé. Az Albatros gépek érdekes módon a francia Nieuport vadászok pár jellemzőjével is bírtak. Ez rávilágít egy, sajátosan a vadászokat érintő dologra. Míg a szolgálatba állított bombázókat és felderítőket akár évekig használhatták, a frontra került új vadászgépek a gyors fejlesztési tempónak és az egymástól ellesett ötleteknek köszönhetően néhány hónap alatt elvesztették a technikai előnyüket. Ebből következően a légifölény meglehetősen gyakran változott.

 kissl07_08.jpg

8 Albatros D.III vadászgép, előtte Ernst Udet

 

Az Albatros és Halberstadt vadászgépek 1917 tavaszára visszaszerezték a légifölényt. 1917 áprilisában a német vadászok iszonyatos pusztítást végeztek az antant repülők között, annak ellenére, hogy azok háromszoros túlerőben voltak a császári légierővel szemben. Az antant pilóták várható élettartama ekkoriban mindössze 21 nap volt (repült órákban mérve: 17 óra).

Az 1917-es év nyarán az antant újabb vadászgépekkel erősített. A soros, vízhűtéses motorral bíró S.E.5a igen masszív, erős, jól vezethető volt, és jól bírta a találatokat. A gép rendelkezett egy szinkronizált géppuskával is, de meghagyták rajta a felső szárnyra szerelt Lewis golyószórót is.

S.E.5-össel repülte bevetései jó részét a Brit Birodalom legeredményesebb vadászpilótája, Edward „Mick” Mannock (1887–1918). Az már egy kisebbfajta csoda volt, hogy a túlkorosnak számító, a bal szemére szinte vak Mannock vadászpilóta lett. Ő nem csak jó lövész, hanem kiváló oktató, mentor és szervező is volt. Mindig azt tartotta szem előtt, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel a lehető legtöbb kárt okozza a németeknek. Ezt pedig a repülőszázadok pilótáinak alapos képzésében és összehangolt munkájában látta. Pilótaként azon kevesekhez tartozott, akik mélységesen gyűlölték ellenfeleiket, és mindet holtan akarták látni.

 kissl07_09.jpg

9 Sopwith Camel vadászgép

 

A Sopwith Camel az S.E.5-össel nagyjából egy időben jelent meg; nevét a géppuskákat félig fedő, púpos borításról kapta. A tervezők a gépet a manőverező-képességnek teljesen alárendelve alkották meg. A Camel tömegének jó részét (motor, benzintank, pilóta) a gép elülső harmadába csoportosították; a rövid géptörzs és az erős forgómotor hihetetlenül mozgékony vadászt eredményezett. A Camel valóságos pilótagyilkos volt. A vadászgépek közül ezzel típussal lőtték le a legtöbb ellenséges repülőgépet. Viszont a nehezen vezethető gép nem tolerálta a pilótahibákat: kiképzés során majdnem annyian meghaltak benne, mint amennyit légiharcban lelőttek.

A frontra kerülő új gépek segítségével az antant 1917 második felében visszaszerezte a légifölényt, amely gyakorlatilag a háború végéig megmaradt. Ezt a németek már csak rövid periódusokra tudták visszaszerezni, akiknek a gondjait tovább növelte a nyomasztóvá váló túlerő és az egyre súlyosabb nyersanyaghiány. A németek azért próbálkoztak, ennek egyik eredménye volt a híres Fokker háromfedelű, a világháború talán legismertebb vadászgépe. A Dr.I-es kiváló repülőtulajdonságokkal bírt, bár első szériái szerkezetileg gyengének bizonyultak. Sok pilótának ez a gép volt a kedvence, köztük Manfred von Richthofennek (1892–1918), a Vörös Bárónak is.

 kissl07_10.jpg

10 Manfred Freiherr von Richthofen, a Vörös Báró

 

Richthofen először lovassági tisztként szolgált a háborúban, aztán átkérte magát a repülősökhöz, ahol felderítő gépeket vezetett. Itt figyelt fel rá Oswald Boelcke, bár a bárót nem tartották különösebben jó repülőnek. Ő lőtte le az első angol ászt, Lanoe Hawkert, egy hosszúra nyúlt légiharcban. 1917 júniusában őt nevezték ki a négy vadászszázad összevonásával létrehozott 1. vadászezred parancsnokává. Ezt az alakulatot a szövetséges pilóták Repülő Cirkusznak nevezték, két okból is. Egyrészt az ezrednek nem volt állandó bázisa, a hadvezetés mindig oda rendelte, ahol légifölényt kellett kivívni. Tehát vándorolt, mint egy cirkuszi társulat. Másrészt az ezred gépeit különböző jelölésekkel, színekkel látták el, szóval tarka volt, mint egy cirkuszi társulat. Az egyedi és messziről is jól látható jelölések a repülőkön azt a célt szolgálták, hogy a kavargó légiharcban jól be lehessen azonosítani a saját pilótákat. Sok társához hasonlóan Richthofen sem élte túl a háborút, 1918 áprilisában egy légiharcban halálos sebesülést kapott.

1918 nyarán megjelent a fronton a Fokker D.VII, sokak szerint a világháború legjobb vadászgépe. A repülő nem volt nagyon gyors, de minden magasságon kitűnően manőverezett, és könnyen lehetett vezetni. Úgy tartották, hogy egy átlagos képességű pilótából jó pilótát csinál, aki így felül tud kerekedni az antant gépeken. A D.VII-es azonban túl későn állt szolgálatba ahhoz, hogy változtasson a légi háború menetén. A háború utolsó hónapjaira az antant fölény igen nyomasztóvá vált, a túlerővel szemben a németek már semmit sem tudtak kezdeni.

 kissl07_11.jpg

11 Fokker D.VII vadászgép

 

A vadászrepülőgépek nem voltak meghatározó fegyverek, nem döntötték el a háború sorsát. Ám nagyon fontos feladatot végeztek azzal, hogy lelőtték az ellenséges felderítő gépeket. A vadászpilóták lerakták a légiharc alapjait, amelyek aztán még a második világháború után is érvényben maradtak. A vadászgépeket vezető pilóták a kor celebjeivé váltak, igazi vagy kitalált történeteik rendkívüli népszerűséget hoztak számukra, és a hadsereg számára morálnövelő hatással bírtak. A vadászpilóták voltak az égbolt lovagjai, akik főként vászonból és fából készült gépeiken a földi harcosoknál nem kevésbé ádáz módon küzdöttek a levegőben.

Kiss László

 

Képek

1 Manfred von Richthofen, a Vörös Báró Fokker Dr.I típusú vadászgépe légiharcban (rajzos rekonstrukció)
https://modelexpo-online.com/Revell-of-Germany-Fokker-DrI-Richthofen-Red-Baron-128-Scale_p_4196.html

2 Roland Garros a háború előtt
https://en.wikipedia.org/wiki/Roland_Garros_(aviator)#/media/File:Roland_Garros_1910.jpg

3 Fokker Eindecker vadászgép
https://cz.pinterest.com/pin/84161086760663418/

4 Max Immelmann
https://hu.wikipedia.org/wiki/Max_Immelmann#/media/F%C3%A1jl:Max_Immelmann.jpg

5 Nieuport 17 vadászgép
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/52/Early_Nieuport_17_at_Le_Bourget_on_18_July_1916
_making_demonstration_flight_for_British_delegation_%28cropped%29.jpg

6 René Fonck
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ren%C3%A9_Paul_Fonck#/media/F%C3%A1jl:Ren%C3%A9_Fonck_02.jpg

7 Oswald Boelcke
https://hu.wikipedia.org/wiki/Oswald_Boelcke#/media/F%C3%A1jl:Hauptmann_Boelcke.jpg

8 Albatros D.III vadászgép, előtte Ernst Udet
https://www.wikiwand.com/hu/Albatros_D.III

9 Sopwith Camel vadászgép
https://en.wikipedia.org/wiki/Sopwith_Camel#/media/File:RAF_Sopwith_Camel.jpg

10 Manfred Freiherr von Richthofen, a Vörös Báró
https://www.bundesarchiv.de/DE/Content/Virtuelle-Ausstellungen/Manfred-Von-Richthofen-Der-Rote-Kampfflieger/manfred-von-richthofen-der-rote-kampfflieger.html

11 Fokker D.VII vadászgép
https://hangaronekits.com/products/fokker-d-vii-65-90-size-laser-cut-short-kit

 

 

 

Szólj hozzá

20. század I. világháború Vadászrepülők Légiháború