Hobbi szavunk eredete

Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XV.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 131–133. oldal.

Még tíz éve sincs talán, hogy ez az angol szó gyökeret eresztett nyelvünkben. Az idegen szavakat számba vevő e századi szótáraink egyike se méltatta figyelemre, amíg csak Bakos Ferenc könyve 1957-ben ’kedvtelés, kedvtelésből állandó jelleggel űzött foglalatosság, passzió’ jelentéssel nem szótározta. Tette ezt azért, mivel a szó az ötvenes évek második felében már fel-feltünedezett magyar szövegekben. Tudunk azonban egy egész évszázaddal korábbi olyan előfordulásáról is, mely egyben a szó jelentését is megmagyarázta. Térey Pál Pesten 1859-ben megjelent Angol–skóthoni naplójában a 253. lapon ezt írta: „Minden embernek megvan a maga kedvencz eszméje, mit az angol igen helyesen e szavakkal fejez ki: every man has his hobby. Douglass úrnak kedvencz eszméje a [marha] tenyésztés.”

Amikor Térey e sorokat leírta, a hobby szónak ez a jelentése az angol nyelvben is viszonylag új volt. A szó jelentéstörténetét nyomozva az angol nyelv oxfordi nagyszótára megállapítja, hogy először a XIV. század vége felé fordult elő ’póniló, kisebb testalkatú ló’ jelentésben. A későbbi évszázadokban ez a jelentés a perifériára, a tájnyelvekbe s a népnyelvbe szorult. Valószínű, hogy ez a hoby, hobyn szó a munkára használt lovaknak gyakran adott Robin angol tulajdonnévnek egy alakváltozata. Átkerült az ófranciába is, aubin alakban.

https://frissmedia.hu/images/news/pic-cache/15180980515330.jpg

Hobby-horse, azaz vesszőparipa

A XVII. század óta a szó Angliában többnyire összetételben, hobby-horse alakban él. Ekkor már azt a gyermekjátékszert jelenti, melyet nádparipa, vesszőparipa néven a magyar nyelv is több évszázada ismer. (Többnyire fából faragott apró lófej jel és kantárral ellátott rudacska, melyet a kisfiú lába közé véve száguldoz, lovaglást játszva.) Ugyanez idő tájt jelent meg az angolban az átvitt jelentése is: pusztán szórakozásból űzött foglalatosság, ami annyiban emlékeztet a nádparipán lovagláshoz, hogy nem kell másnak olyan komolyan venni, mint a „lovas” teszi. A szót használó, a más valakiről beszélő személy a hobby-horse, vesszőparipa emlegetésével azt fejezi ki, hogy nézete szerint a lovas túlzott jelentőséget tulajdonít paripájának, passziójának. Az összetétel használata tehát a különcöknek kijáró némi jóindulatú lenézést, enyhe pejorációt fejezett ki a XVIII. században. Ez a negatív álláspont azonban az angolban idővel elenyészett, párhuzamosan azzal, hogy a mind jobban háttérbe szoruló hobby-horse összetétel helyett a XIX. század elején maga a hobby szó vette fel ezt a „kedvtelésből űzött, szenvedéllyé vált elfoglaltság” jelentést. A hobby eme jelentésének első példájaként az oxfordi szótár a nagy regényíró, Walter Scott egy passzusát idézi 1816-ból.

A hobby szónak e fejlődésrendileg legutolsó jelentésváltozata ma mint az egyetlen köznyelvi jelentés él az angolban. Egyedül ez került át a magyarba – mégpedig valószínűleg közvetlenül az angolból, mivel e század eleji német és francia nyelvbeli élete alig mutatható ki – s kezd a legutóbbi időben terjedni. Érdemes ennek a terjedésnek a tényezőit is szemügyre venni. Az egyik nyilván az, hogy ez a szó nagyon tömör fogalmazásban egy új civilizációs jelenséget nevez meg. A hobby ugyanis – a szó jelentését mintegy szűkebb értelemben véve – nem akármilyen kedvtelést jelöl. Lényeges jellemzője, hogy van benne valami állandóság, rendszeresség. A hobby gyakorlása nem szorítkozik egyetlen alkalomra. De nem is foglalkozásszerű, nem a megélhetés, az anyagi haszon kedvéért történik, hanem a szabad időben, „munka után”. A pénzért űzött fusizás tehát nem vonható a hobby fogalmának körébe, sem például a kalákában vagy vasárnaponként történő házépítő tevékenység.

https://images.pexels.com/photos/248993/pexels-photo-248993.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260A bélyeggyűjtés is egy hobbi

A hobbynak fontos eleme, hogy szenvedélyes örömet szerző alkotó jellegű tevékenység. Az igazi hobby gyakorlója valamit tisztára a maga kedvéért készít, valamit tevőlegesen végez, cselekszik, tehát aktív. Az olyan többé-kevésbé passzív időtöltések, mint újságolvasás, kártyázás, meccsre járás, fröccsözés, tévénézés vagy rádióhallgatás nem tekinthetők hobbynak, a szó szűkebb, mondhatni klasszikus értelmében. Még a táncolás, színházba járás vagy vadászat, horgászás is alig. Ellenben hobby minden ártalmatlan gyűjtés (akár bélyeget, gyufacímkét, papírszalvétát, érmet vagy érmét, képeslapot, jelvényt, prospektust, műtárgyat stb.), továbbá a kézi, fizikai munkával történő előállítása valaminek, mint a barkácsolás, modellépítés, amatőr szobrászkodás, festegetés, kertészkedés, sőt még akár a papírsárkányok készítése és eregetése is – feltéve persze, hogy mindezt felnőtt csinálja, nem gyerek.

man playing red kiteHa felnőtt ereget sárkányt, az hobbinak számít

És itt érkezünk el a hobby intézménye és neve mai elterjedésének egyik lényeges előidézőjéhez, ahhoz a felismeréshez, hogy bizonyos körülmények között a felnőttnek sem szégyen, sőt szabad is játszania, olyasmivel foglalkoznia, amit régebbi időkben haszontalanságnak vagy éppen különcködésnek tekintettek a „komoly emberek”. Huizinga óta azonban tudjuk, hogy a játék a civilizáció továbbfejlesztésének nélkülözhetetlen tényezője.

A hobby fogalma csak akkor gyökerezhet meg, az elnevezés akkor válhat pejorációmentessé, amikor létrejönnek bizonyos társadalmi feltételek. Angliában a XVIII. század ipari forradalma és mezőgazdasági fejlődése Európának akkor legvagyonosabb és legnagyobb létszámú polgári osztályát alakította ki, melyben egyre több személynek nyílt módja arra, hogy „privát passzióknak” hódoljon. Az ilyesmi lényegében pénznek és szabad időnek a kérdése. Lassacskán teret nyert az a helytálló nézet, hogy a hobby-jellegű kedvtelések az egyéniség kialakításának, színesítésének is eredményes eszközei, s egyben gátlói lehetnek ártalmas kedvtelések elhatalmasodásának. Az uralkodó osztály iskolái ezért az érettebb tanulókat egyéni, társadalmilag ártalmatlan hobbyk kultiválására ösztönözték, s ezzel egy időben a szó elvesztette a hajdan hozzá fűződő kissé lenéző, szinte lesajnáló hangulatot. Ma már majdnem szégyenlené bevallani az angol polgári osztály felsőbb rétegeinek tagja, ha nincs valamilyen hobbyja. Az élő hírességeknek évről évre kiadott életrajzi lexikona, a Who’s Who legtöbb cikkében közli a tárgyalt személy életrajzi, működési stb. adatai mellett az illető hobbyját vagy hobbyjait is.

Magyarországon a hobby szónak meggyökerezése alighanem összefügg azzal, hogy mind többen lesznek azok, kiknek nem kell ébrenlétük minden órájában nyomasztó megélhetési gondokkal küzdeni, s jut végre idő, energia és pénz az aktív, alkotó szórakozásra is. A munkahét megrövidülése egyre több embert juttat szabad időhöz. A hobby fogalmának népszerűsítésével a szabad idő okos felhasználásának egyik lehetősége nyílik meg. A Népszabadság c. napilap 1960. május 26-i számának 7. lapján Gyűjtők és társaik c. cikk szerzője a hobbykról írva ezt a törekvést fejezi ki.

Maga a hobby szó azonban még túl friss jelenség nyelvünkben ahhoz, hogy jelentése a magyarban is olyan pontosan körvonalazódhatott és megszilárdulhatott volna, mint az angolban. Az említett napilapcikk még meglehetősen tág jelentésben használja a szót. Koroda Miklósnak a mai tizenévesek egy csoportjáról szóló tárcacikkében (Magyar Nemzet 1966. október 1.) a teljes szövegösszefüggésben is olyannyira homályos, hogy – nyilván a szerző szándéka szerint – csak azt látszik kifejezni, hogy ez ma egy felkapott divatszó, aminek jelentésével maga a novellahős sincs egészen tisztában, amikor ezt mondja: „Tenni kell valamit, olyan jó pofa dolgot, haláli hobbyt!

A szót az Angliában kialakult értelemben használta Illyés Gyula 1961-ben e passzusában: „Megvalljam, mit hiányoltam még nagyon a magyar főúri osztályban? Hogy rokonszenves eszelősei, imádandó különcei nem voltak… – Én tudok egyről. Még az arisztokraták is bolondnak tartották. Annak hobi-ja a szem volt. Szemésznek tanult ki. Még egyetemet is végzett.” (Kortárs, 7: 67.) És hasonlóképp egy másik napilapcikkben, mely a mai szovjet fiatalságot szándékozott jellemezni: „Az óorosz művészettel való foglalkozás valósággal általános hobby lett” (Magyar Nemzet 1966. nov. 6.).

http://www.adorans.hu/sites/default/files/images/A%20gruszinszkajai%20Sz%C5%B1zanya%20(14.sz_.)%20(Mus%C3%A9e%20du%20Louvre)%20%E2%80%93%20orosz%20m%C5%B1v%C3%A9szet.preview.jpgSzokatlan hobbi: az óorosz művészettel való foglalkozás

A szó betűképe még nem alakult ki véglegesen nyelvünkben. Megtörténhet, hogy az Illyés használta hobi alak ki fogja szorítani a hobby írásmódot. (Mint ahogyan a negyvenen aluli nemzedék nyelvében ez az angol szó kiszorította a némileg más hangulati elemeket tartalmazó, de nagyjában azonos fogalmi értékű latin passzió szót.)

Magyar kiejtése ma az angol eredetitől eltérően a szó betűképét követi, tehát hosszú bb hangot tartalmaz. A szó egyelőre még nem eléggé elterjedt ahhoz, hogy származékai legyenek.

Országh László korábbi nyelvészeti írásai a TINTA blogon:

  1. A grapefruit magyar nevéről
  2. Zipzár vagy cipzár?
  3. Dukkózás szavunk története
  4. Jeremiád
  5. Gemkapocs
  6. Mokasszin
  7. Jonatán
  8. Lift
  9. A hall szó etimológiája
  10. Koktél szavunk eredete
  11. Bodicsek
  12. Kajak és kenu
  13. Kenguru szavunk eredete
  14. Kuli szavunk eredete