Kuli szavunk eredete

Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XIV.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 130–131. oldal.

Ez az elő-indiai eredetű, a magyarba feltételezhetőleg portugál és (vagy) angol közvetítéssel elkerült szó nyelvünkben olyan jelentésváltozattal is gazdagodott, mely hiányzik az eredeti és a közvetítő nyelvekben élő szóból.

Eredetileg ez a szó (mely a XVI. század közepén jelent meg Európában), s jó ideig azután is, a jelenlegi Nyugat-Pakisztán területén, Gujrat közelében élő egyik néptörzs neve volt. Csak egy évszázad múlva vált közszóvá – elsőnek ismét a portugálban és az angolban – mint a teherhordó bérmunkás megnevezése a Távol-Keleten, elsősorban Kínában, Elő- és Hátsó-Indiában, Malájföldön, a Csendes-óceán szigetein, főképp a fehér ember szóhasználatában. Idővel az angol gyarmatbirodalom egyéb területein (Afrika, a nyugat-indiai szigetvilág) is elterjedt, mint az oda a Távol-Keletről importált, nehéz testi munkát végző olcsó munkaerő megnevezése. (Az angolban ekkor és mind a mai napig a szó első magánhangzója hosszú: kúli.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e4/Coolies_in_Calcutta_%28unknown_date%29.jpgForrás: Wikipédia

Ebben az utóbbi jelentésben már a múlt század első felében megjelent nyelvünkben. A Közhasznú Esmeretek Tára a palankin szócikkében 1833-ban ezt írta (IX. kötet, 19. lap): „Keletindiai négy lábú hordozó szék… Négy teherhordó (Kulis) szokta vállán vinni. Ezek a’ Sudereknek (utolsó néposztály Indiában) különös szakaszát teszik, minden városban és faluban elöljáróik vannak. … a’ hordozók… becsületes, szolgálatra kész emberek.

Húsz évvel később gróf Andrássy Manó Utazás Kelet-Indiákon c. művében (67. lap) ezt írta: „Málháimat belföldi hordárokra bíztam, kik itt coolee (kuli) néven vállaikon czipelik a terhet, s ha kell, az utast magát is.”

Ugyancsak 1853-ban írta Xántus János a mai Egyesült Államokból hazaküldött leveleiben (könyv alakban Pesten 1857-ben, Xántus János levelei Éjszakamerikából címen, a 26–27. lapon): „Itt [New Orleans-ben] a sárga láz nem otthonos, de Sz. Domingó szigetéről hozták ide a cooly négerek... [A járvány idején] a Place des Armes-en ugyanis 450 halott hányatott egy halomra; (asszonyok, gyerekek, férfiak, négerek, mulattok, zambóek, coolyk keverve).”

Rosti Pál az Úti emlékezetek Amerikából c. könyvében (Pest, 1861) már tud e modern kori félrabszolgák eredetéről is, s megjegyzi, hogy „Az angol kormány Kelet-Indiából, Madras vidékéről szállítja az úgynevezett coo1i-kat, hindukat…” (27. lap). Az éles szemű utazó, Kecskeméthy Aurél pedig Budapesten 1877-ben megjelent könyvében (Éjszak-Amerika 1876-ban) már egy egész fejezetet szentel e bérrabszolgáknak, akikről könyve több helyén is ír. „[San Franciscóban találhatók] azon pincelakok… sötét, piszkos, büdös lyukak, a hol hemzseg az egymás nyakán ülő coolie. … China túlnépes tartományainak kiéhezett szegényei, kik a Coolie (= Kúli) exporttal foglalkozó s gazdag chinaiakból és amerikaiakból álló consortiumok által tömegesen hozatnak be… A gyárosok tömegesen szerződtetik a negyedrész dijért dolgozó chinai coolit, föltéve, hogy nem félnek magukra vonni a közönség, illetőleg a munkás osztály gyűlöletét” (171., 406. és 273. lapon). A XX. század elején is sok szó esett a kulikról a hazai sajtóban és az országgyűlésen, amikor javaslatok hangzottak el kínai bérmunkások (kulik) importjáról és foglalkoztatásáról a magyarországi nagybirtokokon azon célból, hogy velük törjék le a magyarországi aratósztrájkokat.

https://i.pinimg.com/originals/d2/7c/0d/d27c0d085729d1894f57d4f91a126898.jpg

A kuli szónak e ’keleti bérrabszolga’ jelentése ma is él nyelvünkben. A két világháború közötti korszakban – egyelőre közelebbről meg nem határozható időpontban – kialakult nálunk e szónak egy újabb, átvitt jelentése is, mely nem él a nyugat-európai nyelvekben: nehéz munkát a kellő anyagi és társadalmi elismerés nélkül végző dolgozó, rosszul fizetett bérmunkás. Nem is feltétlenül ilyen társadalmi helyzetű fizikai munkást jelent, hanem gyakran szellemi dolgozót is. Ebben a jelentésben a szó erős érzelmi töltetű, a sajnálat és az idegenkedés hangulata tapad hozzá. Első szótári adatunk e jelentésre csak 1953-ból származik, a Magyar–angol nagyszótárból, amikor e szójelentés nyilván már jó két évtizede élhetett nyelvünkben. Valószínűnek látszik, hogy ez az új jelentés németből való tükörfordítás eredménye. (Vö. A. B. Stiven: Englands Einfluss auf den deutschen Wortschatz, 1936. 82.)

Ma ez az átvitt jelentés leggyakrabban a kuli szó származékaiban, illetve vele összetett szavakban él, mint kulizik, mely elsőnek a már említett kétnyelvű szótárban regisztráltatott, s körülíró jelentésértelmezést az ÉrtSz. IV. kötetében kapott 1961-ben. Ez az ige bizalmas, némileg tréfás vagy – alkalomtól függően – pejoratív stiláris értékű, mint ahogyan a kuli főnévvel alkotott kulimunka (fáradságos, nehéz, kellően nem díjazott és ezért lenézett munka) is az.

A kuli szó egyébként más összetételekben is élt vagy él nyelvünkben. Az asszonyok világában mintegy negyedszázada ismert fogalom a kulikabát. Ez csípőig érő női ruhadarab, egyenes szabású, öv nélküli utcai felső kabát. Az elnevezés megalkotója – talán valamilyen divattervező – feltételezhetően arra a hasonlóságra utalt vele, mely a riksát húzó vagy ültetvényeken dolgozó kínai kulikat ábrázoló fényképeken látható ruhadarab és az új divatkreáció között fennállt. (Az ÉrtSz. tanúsága szerint maga a kuli szó is gyakran jelent kulikabátot.) Ennek a ruhadarabnak egy új változatáról a Magyar Nemzet napilap 1968. március 30-án ezt írta: „Könnyű frottírból többféle fazonban készült strandkuli.” Hogy a divat nyelvében a szó milyen szívósan él, mutatja, hogy 1967-ben női divatáruüzletekben megjelent a kuligán elnevezésű ruhadarab is. Elnevezése nyilván egy fajta blend, a kulikabát összetétel első eleméből és a kardigán szó utolsó szótagjából (azt mintegy képzőnek tekintve), s rímelő mivoltában félreérthetetlenül célozva egy másik divatos szóra, a huligán-ra.

A kuli szó más összetételek utótagjaként is előfordul néha. Így a riksakuli-ban (riksát húzó kuli), valamint az 1930 és 1948–50 között igen elterjedt tintakuli elnevezésben. Ez utóbbi egy fajta német gyártmányú töltőtoll volt, melynek neve tükörfordítás a német Tintenkuli szóból, mely náluk írnokot, bértollnokot jelent. A harmincas években a Tündérujjak c. folyóirat sokat reklámozott fakuli néven egy kis éjjeliszekrény méretű állópolcot. Újabban forgalomba került motorkuli néven motorkerékpárhoz kapcsolható egykerekű kis utánfutó alkotmány, poggyász, sátor stb. szállítására. Mindezekben az utótagos összetételekben a kuli szónak vagy sok és nehéz munkát végző, vagy terhet hordó jelentése cseng vissza.

Etimológiai szótár

ISMÉT KAPHATÓ!

Zaicz Gábor: Etimológiai szótár
Második, javított, bővített kiadás, 2021
TINTA Könyvkiadó