Andi a rengetegben

Kéktúra 20-21. szakasz: Galyatető-Kékestető 2/2. rész

2020. AUGUSZTUS

2021. május 12. - Andi a rengetegben

20200822_121913_300.jpgA Vörösmarty turistaháznál ismét bevitt a kék az erdőbe, amit egyáltalán nem bántam. Egy kis szurdokszerű mélyedésbe értem, alján patak csordogált. Egy kis fahídon átkelve a szemközti oldalra, emelkedni kezdett az út és innen nagyjából Mátraházáig nagyrészt fölfele haladtam. Mivel a turistaháztól Mátraházáig alig 2 km a távolság, hamar beértem a településre, ahol a buszmegállóban bélyegeztem, majd leültem az egyik asztalhoz és kényelmesen elköltöttem ebédemet, hogy kellő energiám legyen az innen következő 3,6 km-es, valamire való szintemelkedőt tartalmazó etap leküzdéséhez.

Mátraháza központjában még egy rövidebb szakaszon az autók mellett mentem, majd a Tölgyfa étterem mellett bekanyarodott a jelzés balra. Egy sportpálya mellett elsétálva még egészen szolidan emelkedett csak az út, majd a Szent László-forrásnál eredő kis patakhoz értem, amin köveken lehetett csak átkelni. Továbbra is csak alig érezhetően vitt fölfelé az ösvény, ám rövidesen változott a terep és megkezdődött az utolsó 300-350 méter szintkülönbség ledarálása.

20200822_124940_300.jpgA közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozó Mátraháza a hegy gerincén fekszik 650-700 méter tengerszint feletti magasságban. Nevének eredete az első vendégház elnevezéséből származik, melyet 1930-ban adtak át és a „Mátra háza” névvel illettek. A ma is látható, eredetileg 120 személyes menedékház, a Pagoda napjainkban zárva van. A Kékes–Mátraháza sípálya Magyarország leghosszabb lesiklópályája (1,8 km hosszú, 330 méteres szintkülönbséggel). Mátraháza másik ismérve a Mátrai Gyógyintézet, mely a szubalpin klíma adta lehetőségeket használja ki. Az 1932-ben átadott szanatórium a mai napig fogadja a légzőszervi betegségben szenvedőket.

20200822_131417_300.jpgA nap első komolyabb zsírégető emelkedőjén úgy haladtam fölfele, mintha puskából lőttek volna ki. Magamat sem értem igazság szerint. Máskor nem vagyok ennyire fittipaldi, de most megtáltosodtam és sorra hagytam le az előttem vörös fejjel araszolgató túrázókat. Talán csak kétszer kellett megállnom pár másodpercre pihenni és biztos az én fejem is olyan volt, mint a cékla, de ezen nincs is mit csodálkozni, mert amúgy nagyon meleg volt. Az előbb említett szint nagy részét ezáltal hamar le is tudtam, nemsokára kissé ellaposodott az emelkedő és már szolidabban kellett küzdeni az előre jutásért.

Közben mérgelődtem egy kicsit az emberek meggondolatlan és semmire sem jó építkezési kedvén. Az erdő közepén emelt kőrakások egyáltalán nem odavalók, számos élőlény életterét bolygatjuk meg ezen halmok építésével. Azért mert kicsik és esetleg mi nem látjuk őket, attól még ott vannak és ártunk nekik. Gondolkodjunk, járjunk felelősségteljesen és vegyük tudomásul, ha kimegyünk a természetbe, akkor ott mi vagyunk a vendégek. A szomszéd lakásában sem rendezünk át ugyebár semmit... Úgy menjünk, hogy a lábnyomunkon kívül ne hagyjunk ott semmit és az emlékeken kívül ne hozzunk haza semmit!

A Jávoros-forrástól még egy kis emelkedő következett, aztán át a parkoló mellett, végül újra ott álltam a csúcs alatt. Megérkeztem. Pecsételnem már ugyebár nem kellett, így szinte azonnal megindultam a kilátó felé. A vírus miatt a liftet csak korlátozott számban lehetett használni, így a várakozó tömegnek tovább tartott feljutni, ráadásul a maszkot is fel kellett venni, de odafent már lehetett garázdálkodni.

20200822_135157_300.jpgA kékesi adóállomás létesítését 1960. február közepén döntötték el. Helyszíne az 1958-ban épített Távközlési Kutató Intézet nyolc emeletes épülete lett, amely később kilátóként is funkcionált. A 70-es évek végére szükségessé vált egy modernebb torony építése és 1981-ben átadták az új tévé tornyot. 180 méteres magasságával Magyarország legmagasabb építményei közé tartozik, melyet jelenleg az Antenna Hungária üzemeltet. 45 méteres magasságban lévő kilátó részét csak jóval később alakították ki. A torony három részre tagolható: az alsó 80 méter vasbeton, a felső 80 méter acélszerkezetű, míg a legfelső 20 méter üvegszövettel merevített műanyag henger.

Sokáig nézelődtem fentről. Fura érzés volt látni a múltkori útvonalat innen, ami olyan küzdelmes volt. Látni a Bél-kőt, a siroki várat, azokat a hegyeket, amiket az út során megmásztunk, és ami olyan nehéz volt. Galyatető csak egy köpésre volt és persze a kettő között északi és déli irányban messze ellátni. A Cserhát vonulatai, a Zagyva völgye, a Heves-Borsodi-dombság, a távoli Bükk, Gyöngyös házai és az Alföld nagy lapálya és persze magának a Mátrának a bércei.

Egy idő után aztán elindultam lefelé, immár gyalog, ám még a második szinten lévő presszóban megittam a jutalom kávémat. Végül lépcsőn jöttem le, de azt egy percig sem bántam meg, hogy lifttel mentem fel. A bazársoron még nézelődtem, vettem vásárfiát is, aztán tovább bámészkodtam, majd elindultam szép lassan a buszmegálló felé, ahol bőven volt még időm ejtőzni egy árnyékos padon.

A Mátrát tehát végig jártam, kész, vége, ennyi volt. Kemény emelkedők, csodás erdők, gyönyörű panorámák jellemezték mindvégig. Akármilyen nehéz is volt helyenként és akármennyire zsúfolt volt a kirándulóktól, az ország egyik legszebb és legemlékezetesebb hegysége marad. De menni kell tovább…

Lépések száma: 18200, megtett távolság: 14,44 km, átlagsebesség: 3,76 km/h, elégetett energia: 1106 kcal

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr8816420318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása