Az írónő műveihez fűződő olvasásaim a Mennyei bűnök sorozat első részével kezdődtek. Akkoriban ambivalens érzelmekkel kezdtem neki a kötetének – mert rengeteg jót hallottam a történeteiről, azonban a történelmi regények sosem vonzottak igazán. Úgy érzem, hogy nagyon kellemes csalódásként éltem meg mindazt – amit neki hála –, megismerhettem. Egy olyan világba kalauzolt el, ami önmagában különleges és izgatottá tesz. 

A Mennyei bűnök 1. olyan finálét kapott, ami után tűkön ülve vártuk a folytatást. A második rész választ adott a kérdéseinkre, megmutatta a zárdában folyó kegyetlenkedéseket, embertelenségeket, és mindezekre megoldást is adott. A Mennyei bűnök 2. nem hagyott nyitott kérdéseket maga mögött, mégis annak rejtekében egy árnyba burkolva lebegett a kérdés a Lányneveldével kapcsolatosan.

Én személy szerint a főszereplőink kapcsolatát, az őket érő újabb kalandokat vettem célba ezen a téren. Biztos voltam abban, hogy ezzel kapcsolatban kapunk valami újat, valami frenetikusat.

- Olyan vagyok, mint egy pók.. Szövöm a hálómat, aztán szépen, lassan, észrevétlenül körbeszövöm Rómát! - suttogta maga elé.

Izgatottan vetettem bele magam a Riva nővérek folytatásába. A borítót már első pillantásra imádtam, mert a rajta lévő nő annyi érzelmet vetít ki magából mind kisugárzásilag, mind a szeméből olvasva, hogy az megdöbbentő – ezeknek pedig csak az olvasás során lesz igazán jelentősége. Kegyetlen és önfeláldozó!

A mű fülszövege a megszokotthoz hasonlóan épp elég információt tartalmaz ahhoz, hogy maga a regény cselekményszála rejtélyes legyen, és az olvasó figyelmét felkeltse.

Christina Rivera (az előző regényben megismert Blanca) a Sant’Ambrogio zárdában felfedezett szörnyűségek után új életet kezdett, s egy lányintézetet hozott létre. A Sorores ’nevelde’ menedéket nyújt mindazoknak, akik társadalmi vagy anyagi helyzet miatt otthonra szorulnak. Az igazgatónőnek egy kérése van ezzel kapcsolatban: mindenkinek tanulnia és fejlődnie kell!
A nőnek közben testvéreit is szem előtt kell tartania, mert, bár más személyiség mindkettő, de ugyanannyi figyelemre szorulnak a nő részéről. Az egyik a ruhák, az úriság megszállottja, a férfiakat csábítja. A másik kegyetlenkedésre, bosszúra, vérre szomjazik.

Marco Fiore a kegyetlenkedések leleplezése után, magánnyomozóként folytatja az életét, legtöbbször féltékenykedések miatt kérik a segítségét. Azonban egyik nap egy lelkileg szörnyen megviselt, kétségbeesett nő látogatja meg, akinek a férje eltűnt. Pedig ez a férj nem hagyná csak úgy el a kislányát, a munkáját. A feleség biztos abban, hogy nem hűtlenkedés miatt menekült el, hanem valami tragikus történhetett vele.

Christina egy reggel a közeli templom kapujában egy szorongó, árva kislánnyal találkozik, akit rögtön hazavisz magával. A kislányról kiderül orvosi vizsgálatok alapján, hogy hosszabb ideje bántalmazták otthon – valamint ő maga is elárulja. Mit érdemel az, aki ver és üt egy másik embert? Három csuhás alak megkeresi a férfit és móresre tanítja azt, s ennek következtében bíznak abban, hogy soha többé nem fogja bántani a családját. Ám néha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azoknak kellene.

Marco elkezdi felgöngyölíteni a szálakat, amik egyre bonyolultabbá kezdenek válni. Főleg akkor, amikor kiderül, hogy talán az eltűnt férj felesége nem is olyan ártatlan és olyan titkokat őriz, amiket illet volna felfednie már.

A bosszú képes uralkodni az ember érzelmein, felülkerekedni az ember akaratán és pusztítani. Mi történik akkor, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt mindenki eltervezi? Mi történik akkor, ha valaki változtat a terveken és tönkreteszi a dolgokat?

Úgy éltek, mintha kolostorba lennének zárva: falakat épített maguk köré, de ez a védelem egyáltalán nem biztos, hogy felért a szabadsággal. Kezdte úgy érezni, hogy a szorongása, a mellkasára telepedő baljós előérzet ezt jelezte számára. Változásra van szükség. Mindhármuknak változásra van szüksége.

Marconak úri körökben kell mozognia ahhoz, hogy utat találjon az új szálakhoz. Közel kell kerülnie egy báróhoz, aki mérhetetlenül gazdag és kegyetlen. Ki kell szednie egy szajhából, aki nem alsó körökből került ki, hogy mit titkol, és milyen kapcsolat köti valaki máshoz.

Mi történik akkor, ha eltűnik valaki, aki kulcsszereplő az események forgatagában? Mi a valódi célja Christinának a Sorores intézettel, mire akarja kiképezni a lányokat? Hova vezetnek a szálak? Ki a gyilkos?

Kelényi Angelika ebben az alkotásban is mesterien keverte a szálakat, összekuszálta őket, majd a főszereplői segítségével elkezdte kibogozni. Tele fordulattal, megmérettetéssel fizikailag és szellemileg egyaránt. Magával ragadott!

Olyan befejezést kaptunk, ami garantáltan felborzolja az ember idegeit és A lánynevelde 2. elolvasásáig nem is ereszti el! Megdöbbentően élveztem a kalandozást Christinával és Marcoval. Ezért pedig hatalmas köszönet az írónőnek!

Ajánlom a könyvsorozat kedvelőknek, főként, ha csavaros, izgalmas romantikus-történelmiket is imádnak olvasni!

Fülszöveg:

Szövevényes ​bűntény Róma fényűző poklában…

Öt évvel a Sant'Ambrogio zárdában történtek után…

Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz.
Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek… Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják.

Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz?
Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal is a 19. századi Rómába viszi olvasóit. A Riva nővérek-sorozat újabb epizódjában ismét egy megbotránkoztató bűnügyet tár fel a két főszereplő segítségével.

(Álomgyár, 2019)