A könyv elolvasására az írónő adott lehetőséget, amit nagyon köszönök neki! Mostanában egyre többször keresnek meg bennünket az írók közvetlenül, hogy recenziós példányként akár nyomtatott, akár e-formátumban olvassuk el, és véleményezzük a könyveiket. Személy szerint, az ilyen esetek engem mindig megérintenek, mert ez azt jelenti, hogy az adott író látja bennünk a hitelességet, és bizalmat szavaz nekünk. Nem titkolom, hogy talán a blogos pályafutásunkat tekintve, számomra ez az egyik legkedvesebb és legjobb érzés. Főleg akkor, amikor ez okból, olyan történeteket ismerhetek meg, amik tényleg adnak nekem valamit, és utána cseppnyi megbánás sincs bennem az iránt, hogy elvállaltam. Nos, Elyn Vee N. könyvénél pontosan ilyen érzelmek keringtek bennem. Szerencsésnek érzem magam, amiért megismerhettem Hunter és Liv megismerkedését, kapcsolatának alakulását.

Általában az első könyves írók esetében kiderül, hogy mennyire tudják képviseltetni magukat   az adott stílusban, és milyen írói vénával rendelkeznek. Úgy vélem, hogy ebben az esetben az írónő nagyon jól vezette a történetet, kellő érzékiséget és szenvedélyt vitt a lapok közé. Már a könyv maga, azzal kezdődik, hogy előfordulhatnak klisék és ettől tekintsünk el. Őszintén szólva, akkor úgy éreztem, hogy ’oh, biztos ezzel akarja az írónő védeni magát,’ és igazából olvasás közben egyáltalán nem tapasztaltam, vagy nem érzékeltem a klisés jeleneteket. Csak sodródtam a cselekményszállal, és izgatottan vártam a következő oldalt, egészen a végéig.

Lányos sóhajt hallatok. Olyan igazi ábrándos sóhaj ez.. Annak a jele, amikor kezdesz valakibe teljesen belezúgni.

Maga a mű két nézőponton keresztül mutatkozik be előttünk. Szeretem az ilyen történeteket, hogyha jól meg vannak fogalmazva, egyensúlyban vannak a felek. Illetve, ha nem érzem azt az adott aspektusnál, hogy belebonyolódok az egészbe, és saját magam sem tudom követni az eseményeket. A Cseszd meg, Hunter! esetében, egyáltalán nem voltak negatív érzéseim, mert az írónő letisztultan, izgalmakkal fűszerezve tárja a történetet elénk.

Kezdetben megismerhetjük Olivia mindennapjait, és a benne burjánzó érzelmeket. Egyik este az egyik barátjával, Kevinnel elment a közeli partra, amiről időközben kiderült, hogy egy hatalmas buli helyszínéül szolgál éppen. Itt ismerkedik meg egy helyes, aranyos sráccal – Hunterrel -, aki már az első pillanatban szimpatikusnak tűnik neki. Mindketten titkolóznak a másik előtt, így nem meglepő, hogy a történet során, számon is kérik egymást ez miatt.

Imádom ezt a kettősséget benne. Az előbb még egy határozott nőt láttam magam előtt, most pedig egy pironkodó tinilányt. 

Hunter még soha sem volt szerelmes - sőt, - hatalmas nőcsábász hírében áll. Azonban, amikor először látta Liv-et, már akkor tudta, hogy ő valamiért más. Nem játszotta meg magát, a természetessége és a belőle áradó szépség, megbabonázta a férfit. Ám minden összedőlni látszott, amikor kiderült, hogy a lány apja, az ő főnöke. Ráadásul Olivia még pár hónapig kiskorú, így ha bármi történik köztük, őt börtönbe küldhetik. A fiúnak választania kell aközött, hogy harcol a lányért, és megpróbál beszélni a főnökével, vagy nem foglalkozik azzal a vággyal, amit érez és elengedi az egészet.

Két fél, akik talán most először tapasztalják meg az igaz szerelmet. Gátat kell szabniuk önmaguknak és a bennük tetéző érzelmeknek, vagy romba dől minden körülöttük, s saját magukat is kockára teszik.

Aztán meglátom a mosolyát. Azt a mosolyt. Azt, amit már egy ideje nem láttam, és tudom, hogy meg fogja érni. Meg kell, hogy érje. 

A regény arra a kérdésre épül fel, hogy meddig tud elmenni egy szerelmes szív? Hol az a határ, ahol már önmagát, vagy a másik életet teszi kockára? Mennyit ér a szerelem, s lehet-e harcolni ellene?

Elyn Vee N. alkotása, tökéletes olvasmány a romantikus lelkek számára. Hiszen olyan köntösben, s annyi érzelemmel és szenvedély-mámorral állít szembe, amennyire épp szükségünk van.

Tudtam, hogy az a csók megpecsételte a közös jövőnket. Vannak ilyenek. És azt is tudtam, hogy ezzel kezdődött el a mi kis csatánk. De hogy egymás ellen fog-e szólni, vagy pedig az irreálisan gyorsan jött vonzalmunk ellen, azt még nem tudom.

A könyv negatívumaként egyedül a kisebb helyesírási hibákat tudom kiemelni. Ami számomra annyira eltörpült a szerelmi vágy tengerében, hogy sokszor észre sem vettem. Van miben fejlődnie az írónőnek, de engem meggyőzött annyira, hogy kétséget kizáróan, izgalmasan várjam következő regényét. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi rejtőzik még benne, s milyen különlegességekre és sajátosságokra bukkanhatunk rá majd a történeteit illetően.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretnének egy kicsit álomszerű, de mégis könnyed és érzelgős műbe burkolózni! Mert számukra az egyik legjobb választás lesz, a Cseszd meg, Hunter!

Fülszöveg: