A múltnak kútja

37. „A házasságot kizárólag erkölcsi kötelességből kötötték…”

2021. október 24. 15:00 - a múltnak kútja

Egy egri válóper története a Tanácsköztársaság idejéből

Gyakran egészen jelentéktelen történeteken keresztül láthatjuk, amint a történelmi változások felforgatják a hétköznapokat. A Tanácsköztársaság 133 napja ma már tankönyvi lecke, de a levéltári dokumentumoknak köszönhetően hús-vér emberek sorsán keresztül elevenedik meg. Egy nem mindennapi házassságkötésről és válóperről számol be az olvasónak Samu Tünde.  

 

1919. március 22-ére virradó reggeltől számítjuk a Tanácsköztársaság időszakát. A kommunisták hatalomra kerülésével új időszámítás kezdődött a magyar történelemben, még ha csak 133 nap erejéig is tartott. Az országot irányító Forradalmi Kormányzótanács rendeletek útján vezetett be rengeteg gyors és radikális átalakítást, mely alapjaiban változtatta meg az állam, a gazdaság és a társadalom életét. A Tanácsköztársaság eszmeisége ezeken keresztül kiterjedt az emberek mindennapjaira és az élet legtöbb szegletét érintette. A kommün időszakát követő átmeneti évek politikája tovább növelte a kialakult kaotikus állapotokat az országon belül. Jelen történet szempontjából a válóperes jogot és eljárásrendet érintő változások voltak a legfontosabbak, a történelem ezen szakaszában ugyanis sor került egy nem mindennapi válóperre. A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárában található meg a felek ügyének hiánytalan anyaga. Ezen az érdekes, de hétköznapi eseten keresztül lehet tökéletesen bemutatni, milyen változásokat hozott a kommün és a konszolidáció időszaka.

egri_par2.jpg

Egri pár a 20. század elején            

 

1918-ban, Heves vármegyében, Egerben ismerkedett meg egymással Kovács László és Hausler Gizella. A kapcsolatból szerelmi viszony lett, mely viszonylag hamar, 1918 novemberében véget is ért. A házassági anyakönyv alapján azonban 1919. július 30-án Egerben összeházasodtak. A peres iratokból kiderül, hogy 1919. július 30-án, miután a házasságot megkötötték, Kovács László és Hausler Gizella megjelentek az egri törvényszék épületében, ahol a frigy felbontását kérték mindketten. A válást azzal indokolták az ügy jegyzőkönyve szerint, hogy a „házasságot kizárólag erkölcsi kötelességből kötötték, azonban a házastársi együttélés rájuk nézve lehetetlenné vált.” A bíróság a felek meghallgatása után kihirdette az ítéletet, ami szerint az aznap kötött házasságot felbontotta.

varoshaza_anno_1910_1.jpg

A Városháza 1910-ben            

De hogyan volt mindez lehetséges? Merülhet fel a kérdés. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. május 19-én emelte jogerőre a XCIX. számú rendeletet, mely a házasságok felbontásáról intézkedett. A jogszabály értelmében a feleknek lehetőségük volt közös megegyezéssel felbontani a házasságukat, ebben az esetben a bíróságnak nem kellett részletesen megvizsgálnia miért romlott meg a felek házassága. Ez egy radikálisan eltérő eljárás volt a korábbiakhoz képest. Az 1894-től hatályos úgynevezett Házassági törvény ugyanis úgy rendelkezett, hogy a válni kívánók egy precíz és részletes bizonyítási folyamat keretein belül tárják fel válásuk okát, hogy a bíróság mindent figyelembevéve tudja eldönteni, valóban szükségessé vált-e a házassági kötelék felbontása. Ennek oka, hogy a korban a válásra egy kényszermegoldásként tekintettek, ellentétben a Tanácsköztársasággal, ami szakítva a korábbi eszmékkel és a kommunista ideológiát követve, úgy vélekedett, hogy a házasság és a válás egyaránt, csakis a két félre tartozik, ezért minden eszközzel igyekezték megkönnyíteni ezt a folyamatot és csökkenteni a jogi szabályozást. Ezen ideológiai háttérnek, illetve a XCIX. számú rendeletnek köszönhetően a feleknek elegendő volt kijelenteniük, hogy közös megegyezéssel válni kívánnak és a bíróság akár aznap, azonnal határozhatott arról felbontja-e a frigyet. Így volt lehetséges, hogy Kovács László és Hausler Gizella mindössze néhány órás házasságát az egri törvényszéken minden probléma nélkül, még ugyanazon a napon fel is bontották.  A válóperek minden esetben egy jogerős végítélettel zárultak, melyben megtalálható volt a bíróság ítélete és indoklása is.

akv.jpg

 Házassági anyakönyvi kivonat         

  Azonban 1919. augusztus 1-én a Forradalmi Kormányzótanács lemondott, a Tanácsköztársaság rendszere pedig összeomlott, és az ország elindult a konszolidáció útján. Ezt az átmeneti periódust - melyben a belpolitikai helyzetet igyekezte stabilizálni a hatalom - konzervatív rekonstrukciós időszaknak is nevezhetjük, hiszen nyílt cél volt a Tanácsköztársaság minden vívmányát eltörölni és a korábbiakat visszaállítani. Ezen koncepciót követve lépett hatályba a 4038/1919. M. E. számú, továbbá a 5166/1919. M. E. számú rendelet. Ezek voltak azok a jogszabályok, melyek értelmében érvénytelenítettek minden felbontó végzést, amely a kommün idején született. A hatályos rendeletek értelmében egyrészt mindezt formailag is egyértelművé kellett tenni. Még pedig úgy, hogy egy piros vagy kék irónnal az „érvénytelen” szót írták az iratok minden oldalára. Másrészt az újra érvényes házassággal rendelkezőknek lehetőségük volt hat hónapon belül egy speciális procedúra keretében újra tárgyalni a válóperüket. Ezt használta ki Kovács László is.

ervenytelen.jpg

érvénytelen

ujratargyalas.jpg

Hűtlen elhagyás

1920. január 9-én megküldte a kérvényét, melyben kölcsönös hűtlen elhagyásra hivatkozva kérte házassága újbóli felbontását. A tárgyalásra és az ítélethozatalra február 25-én került sor, viszonylag gyorsan. Az újabb per anyagaiból kirajzolódnak a házasságkötés és az első válás körülményei. Hausler Gizella 1919-ben teherbe esett, az apa neve az iratokból nem derül ki, mindazonáltal az biztos, hogy nem Kovács László volt az, hiszen a viszonyuk régen véget ért addigra, mire a nő teherbe esett. A férfi vallomása szerint (melyet egy tanúval igazolt is) Hausler Gizella családja fegyverrel kényszerítette 1919. július 30-án arra, hogy feleségül vegye az állapotos nőt. A pár abban egyezett meg, hogy amint összeházasodtak be is nyújtják az igényüket a házasság felbontása iránt, amit meg is tettek, így került sor a Tanácsköztársaság idején történt felbontásra. Végül 1920. február 25-én, a hatályos rendeletek értelmében az egri törvényszék ismét felbontotta Kovács László és Hausler Gizella házasságát, immár végérvényesen. A gyermek sorsa rejtély maradt. Ennek oka, hogy mivel nem Kovács László gyermeke volt, így a bíróságnak nem volt feladata, hogy intézkedéseket hozzon ezzel kapcsolatosan.

torv.jpg

A Törvényház

 

 Összegezve tehát elmondható, hogy a magyar bontójog egyik legzűrzavarosabb időszakában is akadtak olyanok, akik megfelelően használták ki a jogszabályok nyújtotta lehetőségeket. Ritka az, hogy egy ilyen történet teljes egészében fennmaradjon ilyen formában az utókor számára. Hogy egyetlen válóperen keresztül bemutatható, hogyan működött a Tanácsköztársaság idején a bontóperes eljárásrend, majd milyen lehetőségük volt a feleknek a rendszer összeomlása után. Ezen bontóper fényében, már nem tűnik annyira idegennek, hogy a mai modern korban is előfordul, hogy néhány nap után válásra adják a fejüket a friss házasok, hiszen ez már a XX. század elején is lehetséges volt.

                                                                                                     Samu Tünde

 

 

Források:

Az ügy jelzete: MNL HML VII. 1. c. 1123/1919 és 71/1920

A vonatkozó jogszabályok:

  • 1894:XXXI. - https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyei (ezek utolsó megnyitása: 2021. október 1.)
  • XCIX/1919. sz. rendelet: A Forradalmi Kormányzótanács és a népbiztosságok rendeletei III. Szerk.: Pongrácz Jenő. Magyarországi Szocialista Párt, Budaest, 1919. 83.
  • 4038/1919. M.E. sz. rendelet; 5166/1919. M.E. rendelet; 22300/1919. I.M. rendelet: Magyarországi Rendeletek Tára, 1919. 647-651., 669., 785-786. Magyarországi Rendeletek Tára, 1920.

Rév Erika: Válóperek krónikája. Budapest, 1986.

 

komment
süti beállítások módosítása