Szenzációs, egyszersmind heves vitákat gerjesztő tudományos dolgozat látott napvilágot a közelmúltban a rangos Nature virtuális hasábjain, ami akár a tengeri őshüllők szaporodásáról alkotott eddigi nézeteinket is megváltoztathatja a jövőben.
2011-ben chilei őslénykutatók egy 29 centiméter hosszú, a legnagyobb szélességénél mért kerületénél 20 centiméteres, valamint 6,5 kilogramm tömegű, lágy héjú tojásra bukkantak a Déli-sarkvidékhez tartozó Seymour-sziget területén. A tengeri üledékből előkerült, leeresztett focilabdára emlékeztető kövületet az austini University of Texas munkatársai tanulmányozták tüzetesebben: a tudósok közös munkája meglepő eredményekkel zárult.
▲ Antarcticoolithus bradyi, avagy a Seymour-szigeten talált megkövesedett tojás (fénykép: Dr. Lucas J. Legendre & társai)
A szakértők véleménye szerint a tojást valószínűleg egy hét méter hosszú moszaszaurusz tojhatta a mezozoikum végén, hozzávetőlegesen 66 millió évvel ezelőtt. Ezek a kígyókkal, illetve a varánuszokkal közeli rokonságban álló tengeri őshüllők a földtörténeti középkor utolsó szakaszában élték virágkorukat, csúcsragadozók pedig éppúgy akadtak közöttük, mint specializálódott életmódot folytató vadászok. A sekély vizekben világra jött utódok védve voltak a termetesebb húsevők támadásaitól, így viszonylag háborítatlanul cseperedhettek fel.
▲ Frissen kikelt moszaszaurusz (Francisco Hueichaleo illusztrációja)
Az újkeletű elméletet támaszthatják alá a tojás közelében felfedezett, fiatal és teljesen kifejlett példányoktól származó moszaszaurusz-fosszíliák, más, korábban talált leletek viszont az elevenszülés jelenségét bizonyítják – ha a paleontológusok sejtése a későbbiekben mégis beigazolódik, akkor át kell majd írnunk az őslénytani témájú könyvek néhány fejezetét.
A cikk eredetileg 2020. július 29-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
