Hozzávetőlegesen 5–10 millió évvel ezelőtt, a miocén idején mocsaras vidék terült el Dél-Amerika északi részén – többek között kígyók, nagyra nőtt rágcsálók és különböző krokodilfélék népesítették be az ingoványos tájat. E mára letűnt fauna tagja volt a kihalt óriásteknős, a Stupendemys geographicus is, melyet töredékes maradványai alapján írtak le még 1976-ban.
Az Urumaco térségében, továbbá a La Tatacoa sivatag területén végzett ásatásoknak köszönhetően azonban a tudósok immár pontosabb képet tudnak alkotni a gigantikus őshüllőről. Az utóbbi hat évben felfedezett kövületeket a Zürichi Egyetem munkatársai tanulmányozták tüzetesebben brazil, kolumbiai, valamint venezuelai kollégáik társaságában, közös munkájuk eredményeit pedig a Science Advances publikálta.
▲ Edwin Cadena, a Del Rosario Egyetem munkatársa is részt vett az ásatásokon (fénykép: Rodolfo Sánchez)
A Stupendemys életének jelentős részét a vízben tölthette, csőrszerű állkapcsaival minden bizonnyal a csigák, illetve a kagylók kemény héját roppanthatta szét. Ámulatba ejtő méreteivel valószínűleg a nyakfordító teknősök (a Pleurodira alrend tagjai) valaha élt leghatalmasabb képviselőjének számít: csak a páncélja hossza három méter, súlya kicsivel több lehetett egy tonnánál. Meglepő módon jókora termete sem jelentett biztos védelmet a ragadozókkal szemben – néhány csonton harapásnyomokra bukkantak, amik a Purussaurus nemzetségbe tartozó, tízméteres kajmánok támadásairól tanúskodhatnak.
▲ Rodolfo Sánchez őslénykutató szemlélteti a Stupendemys gigantikus méreteit (fotó: Edwin Cadena)
Fosszíliáit alaposabban szemügyre véve a paleontológusok az állat nyaka mellett elhelyezkedő, az oltalmat nyújtó teknő felső részéből kinyúló szarvszerű képletekre lettek figyelmesek. A szakértők úgy gondolják, hogy ez a nemek közötti különbségek egyikére szolgálhat közvetlen bizonyítékként: mint elmondták, a hímek feltehetően ezek segítségével vívhatták meg harcaikat a nőstények kegyeiért.
▲ Az óriás ősteknős különböző krokodilfélékkel osztotta meg életterét (Jaime Chirinos illusztrációja)
A kibővült leletanyag birtokában az őslény rokoni kapcsolatai ugyancsak tisztázásra kerülhettek. A vizsgálatok szerint a Stupendemyshez a nála körülbelül százszor kisebb, jelenleg a sebezhető fajok kategóriájába sorolt Duméril-folyamteknős (Peltocephalus dumerilianus) áll legközelebb.
A cikk eredetileg 2020. március 24-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
