A hüllők említésére sokak gondolatában egy nagyra nőtt, kevésbé értelmes és lomha teremtmény jelenhet meg elsőként, holott számos olyan kivétel akad közöttük, melyek nem erősítik a szabályt. Nagyon könnyen találhatunk ilyen példát már csak akkor is, ha kizárólag az utolsó szempontot vesszük figyelembe.
A főképp Ausztráliában honos galléros gyík (Chlamydosaurus kingii) veszély esetére több lehetőséget tart számon – ha a hívatlan vendégeket nem riasztaná el a széttárt nyaki bőrredő vagy a fenyegetően kitátott száj, hátsó végtagjaira emelkedve gyorsan kereket old. Az egyedül Mexikóban, Közép-Amerikában és a dél-amerikai földrész északi térségében elterjedt baziliszkuszok (a Basiliscus nem tagjai) pedig olyan adottság birtokában vannak, amiért a legtöbben csak Jézus Krisztus gyíkjaiként emlegetik őket: képesek rövid távon a víz felszínén járni. A Scientific Reports által megjelentetett egyik friss tanulmány szerzőinek állítása szerint a gyíkfélék körében a két lábon futás jelensége hosszú évmilliókkal korábban jelenhetett meg, mint azt korábban sejtették.
▲ Homloklebenyes baziliszkusz (Basiliscus plumifrons) gázol át egy folyón valahol Costa Ricában (Máté Bence fényképe)
Az erre bizonyítékul szolgáló majd’ harminc nyomkövületet (tudományosabban fogalmazva ichnofosszíliát) Dél-Koreában, Hadong megyében, a 2018-as téli olimpiai játékok helyszínétől hozzávetőlegesen 170 mérföldre délre találták meg. A lábnyomokat az úgynevezett Hasandong-formációhoz tartozó, közel 110 millió éves rétegek őrizték meg az utókor számára, amikre annak idején egy elhagyatott kőfejtő területén bukkantak rá. Jüong-Nam Lee, a Seoul National University munkatársa 2004 augusztusában figyelt fel a nyomkövületekre. Mivel akkoriban a repülő őshüllők iránt érdeklődött a leginkább, ezért az egészen kis lábnyomokkal jó ideig nem foglalkozott komolyabban. Így eshetett meg, hogy a felfedezést követően tizenkét évig porosodott a leletegyüttes a Geological Museum of Korea földtudományi részlegének raktárában.
▲ Két lábnyom, amit az ismeretlen gyíkocska hagyott hátra maga után (fotó: Hang-Jae Lee & Jüong-Nam Lee)
Csontokat ugyan nem találtak, ám a bevett gyakorlathoz híven a nyomok hátrahagyóját elkeresztelték – az a Sauripes hadongensis nevet kapta. A becslések alapján nagyjából hat centiméter hosszú őshüllő a leguánalakúak (Iguania) egyébként is népes táborát erősíthette. A lépések közötti távolságokból, valamint a terpeszek szélességéből ítélve az állat mind a négy lábán iramodhatott neki, míg pillanatokkal később már csak a két hátsóra támaszkodva folytatta tovább az útját. Martin Lockley, a University of Colorado (Denver) paleontológusa kétkedve fogadta a híreket: az ichnofosszíliák szakértőjeként meg van győződve afelől, hogy több hasonló leletre lenne szükségünk, mielőtt levonnánk a végső következtetéseket.
▲ Talán a húsevők miatt volt ennyire sietős a kis gyík dolga? (Csuang Csao munkája)
Hogy pontosan mi késztette az aprócska hüllőt az ilyesfajta menekülésre? A megkövesedett lábnyomok nagy valószínűséggel erről is mesélnek. Lee elmondása szerint a környéken kisméretű, az Anurognathidae családból származó pteroszauruszok nézhettek zsákmány után. Ezekre a repülő őshüllőkre többek között a szokatlanul nagy, szinte előretekintő szemek, a tűhegyes fogak és a széles pofa voltak jellemzőek. Egyik képviselőjük maradványaira még a szomszédos Észak-Koreában, Sinidzsui városa mellett is rábukkantak. A fajt hivatalosan egyelőre nem nevezték el, szárnyfesztávja körülbelül 80 centiméter lehetett, és mintegy 125 millió évvel ezelőtt, a kora krétában élt.
▲ A sinidzsui pteroszaurusz (Franz Anthony illusztrációja)
A közhiedelemmel ellentétben a pteroszauruszok nem mozogtak esetlenül a landolást követően, sőt! Utolsó mohikánjaik, az azhdarchidák némelyike egész otthonosan érezhette magát a szárazföldön, és gigantikus, ugyanakkor meglehetősen bizarr látványt nyújtó ragadozókként akár a közepes termetű dinoszauruszokat is egészben nyelhették el.
A cikk eredetileg 2018. február 20-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a Pteros rövid leírása a sinidzsui pteroszauruszról
- a Science News cikke
- a Seeker bejegyzése
- Michael Greshko híradása a National Geographic oldalán
Máté Bence honlapja és Facebook-oldala
Franz Anthony weboldala és DeviantArt-profilja