2020. jan 17.

Miért látszik sárgának Bongobongóban, ami zöld?

írta: Mohácsi Árpád
Miért látszik sárgának Bongobongóban, ami zöld?

Beszélgetés a kulturális antropológiáról Mácsai Boglárkával

Folytatódik a Karakter különleges szakmákat bemutató sorozata, amelynek a keretében olyan embereket igyekszünk bemutatni, akiknek a munkája sokaknak talán egy kicsit titokzatosnak tűnik, mert ritkán lépnek a nyilvánosság elé. Ezúttal Mácsai Boglárkával beszélgetünk arról, hogy mi fán terem a kulturális antropológia, hogy kik azok az udmurtok, és miért lesz az jó nekünk, ha megismerjük egy tőlünk távoli közösség belső világképét, gondolkodásmódját.

Mit jelent kulturális antropológusnak lenni? Mit kutat a kulturális antropológus?

A kérdést nagyon sok felől meg lehet közelíteni, de talán a terepmunka mint módszer felől érdemes elindulni. A terepmunka az antropológia védjegyének számít, sőt, amolyan szakmai beavatásnak tartják, és vitathatatlanul egyedülálló a társadalomtudományokban.

A klasszikus, 20. század eleji terepmunkaideál kritériumai a hosszú távú, azaz egymást követő két gazdasági ciklust felölelő időtartamú, helyi nyelven végzett résztvevő megfigyelés volt valamely egzotikus kultúrában. Ez az ideál a század folyamán nagyon sokat változott. Ma már igen ritka, hogy ilyen hosszú terepmunkák megvalósuljanak egyhuzamban, s persze a terepek és a terepválasztások is változtak: végeznek kutatásokat szubkultúrákban, saját kultúrában, online közösségi terekben stb. A másik ilyen kulcsmódszer, amit a terepmunka magában hordoz, a résztvevő megfigyelés. Ez azt jelenti, hogy ténylegesen ott él a közösségben, lehetőség szerint egy helyi háztartásban, részt vesz a munkavégzésben, vallási és társadalmi rítusokon és eseményeken, velük együtt mozog, utazik, emellett pedig interjúkat is készít a helyiekkel.

aldozati_etel_szetosztasa_2012.JPG

Áldozati étel szétosztása - Mácsai Boglárka felvétele

A lényeg, hogy egy közösség világképét, gondolkodásmódját, logikáját illetve különböző kulturális és társadalmi rendszereket és dinamikákat igyekszik megérteni a kutató. Fontos, hogy ez a megértés minél inkább közelítsen a helyi fogalmakhoz és kategóriákhoz, tehát valóban „belülről” értse meg az adott kultúrát. Ezzel kapcsolatban van egy kedvenc „tanmesém”, ami tökéletesen érzékelteti ezt a törekvést, s persze a határait is:

„Mindenki, aki Bongobongóban él, sárga napszemüveget hord. Ezért természetes, hogy mindennek, amit látnak — az égnek, a fáknak, az ételeknek — egy kis sárga árnyalata van. Mindig is így volt, és Bongobongo lakosai elég nagy megelégedéssel élnek sárga világukban. Ebbe a világba megérkezik egy vendég, Adanac lakosa.

Mint talán már hallottatok róla, minden adanaci kék napszemüveget hord. Amikor reggelente felkelnek, megcsókolják gyönyörű, kék gyerekeiket, és ablakukon kinézve szép, kék réteket, erdőket, és farmokat látnak a tökéletesen kék ég alatt. Mint kulturálisan érzékeny látogató, az adanaci úgy érzi, hogy az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja megérteni a világot a bongobongói perspektívából.

Beszerez tehát egy sárga napszemüveget és felveszi a saját, kék napszemüvege fölé. Némi megelégedéssel szögezi le: ‘Aha! Most már értem. Itt Bongobongóban minden zöld!’”

A régebbi terminológia szerint néprajznak hívták ezt a tudományt, mennyiben jelent mást a néprajz és a kulturális antropológia?

A két tudományágnak alapvetően más volt a kiindulópontja. Az európai gyökerekkel rendelkező néprajz alapvetően a saját társadalomra, azon belül is főként a paraszti kultúrákra fókuszált, míg az antropológia a gyarmatbirodalmak helyi társadalmait tanulmányozta (pl. amerikai indiánok, afrikai törzsek stb.) Különböztek terepmunkaideáljaikban, elméleti megközelítéseikben, kérdésfelvetéseikben is. Aztán a 20. század folyamán ezek a határok egyre inkább elmosódtak — néprajzkutatók is foglalkoztak korábban antropológiainak tartott kérdésekkel, s antropológusok is végeztek terepmunkát nem egzotikusnak számító területeken (pl. a 70-es évekbeli Tázláron Chris Hann). A 90-es években Magyarországon elindult egy tendencia, miszerint a két diszciplínát nem érdemes élesen elválasztani egymástól, hanem inkább közelíteni kell. Ma már szinte minden magyarországi néprajz tanszék neve kiegészült a kulturális antropológiával, az oktatók pedig igyekeznek mindkét tudományág történetével, elméleteivel és módszertanával megismertetni a diákokat.

A kutatásai udmurtokkal kapcsolatosak, miért éppen az udmurtokat választotta? Kik ezek az udmurtok? (Régebben votjáknak is nevezték őket.)

Tulajdonképpen nem egy tudatos választás volt ez a terep. A Pécsi Tudományegyetem néprajz tanszékén végeztem, ahol egy európai uniós pályázatnak köszönhetően nyílt lehetőség éveken keresztül külföldi kutatókat meghívni a tanszékre, hogy kurzusokat tartsanak nekünk. Így töltött Pécsen fél évet Tatyjána Minnijahmetova baskíriai udmurt kutatónő, aki később néhányunkat elvitt magával saját terepére és egyben szülőföldjére, Baskíriába. Ez egy egy hónapos terepmunka volt, amely során rengeteget utaztunk Észak-Baskíriában, s főként udmurt falvakat látogattunk meg. Kaptunk egy kellően széleskörű betekintést az ottani kultúrába és kutatási lehetőségekbe, ezért szinte evidens volt, hogy ott fogom folytatni a munkát.

oszi_tajkep_2013.JPG

Őszi táj - Mácsai Boglárka felvétele

Az udmurtok többsége a mai Udmurtiai Köztársaságban él, de a környező területeken, így Baskortosztánban kisebb csoportokban is megtalálhatók. Finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélő etnikumról van szó, innen mindenképpen ismerős lehet a nevük. Korábban votják néven voltak ismeretesek, ez az orosz nyelvű elnevezés, amely ma már nem feltétlenül számít politikailag korrektnek. Az udmurt pedig udmurt nyelvű ún. belső elnevezés — ma már ez az elterjedtebb etnonim.

De az udmurtok ismerősök lehetnek a 2012-es Euróvíziós dalfesztiválról is, ahol az udmurt Buranovszkije Babuski asszonykórus képviselte Oroszországot Bakuban, és második helyezett lett.

Mácsai Boglárka, a Néprajzi Múzeum Európa-gyűjteményének muzeológusa, kutatásait az Oroszországi Föderációban, Baskortosztánban végezte.

1901480_3884980179182_602319548_n.jpg                                                                       

Használja a nemzetépítés fogalmát, mit jelent ez?

A modern értelemben vett nemzetek kialakulásának kezdetét a 19. század elejére tehetjük. Ekkor indultak be olyan társadalmi és politikai folyamatok, amelyek mentén fontossá vált, hogy az ugyanazon politikai entitáshoz tartozó emberek közösséget érezzenek egymással akkor is, ha nem ismerik egymást, és esetleg több ezer kilométer választja el őket egymástól. A nemzetépítés fogalmát nagyon sok szempontból meg lehet ragadni, komoly szakirodalma van. Az állami és nemzeti ünnepek, szimbólumok, állami intézmények, himnusz — ezek mind a nemzetépítéshez kapcsolható fogalmak. Ugyanakkor az irodalmi nyelvek megteremtése és különböző kánonok létrehozása, az oktatás központosítása vagy akár egy alkotmányba foglalt közös értékrend megalkotása mind a közös nemzettudat építését szolgálják. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy minden lakosnak ugyanahhoz a kultúrához kell tartoznia, de legalább egy nemzethez tartozónak kell tekintenie magát.

Mit jelent az udmurtok esetében a kisebbségi létezés?

Ez attól is függ, hogy mely oroszországi szubjektumban élő udmurtokról van szó. Az Udmurtiai Köztársaságban tituláris nemzetként vannak számontartva, ahol az udmurt ugyanúgy hivatalos nyelv, mint az orosz és jelentősebb állami támogatással rendelkeznek több területen is. Ez persze jól hangzik, de a gyakorlatban nem ilyen szép a kép. Egy 2019-es törvénymódosítás szerint a helyi kisebbségi nyelvek oktatása már csupán választható elem a tantervben, a kötelező oktatás lehetőségét az új törvény kizárta. Ennek az anyanyelvre nézve súlyos következményei lesznek, hiszen az orosz nyelv használata minden színteret elural lassan.

Ami a baskortosztáni udmurtokat illeti, az ő nyelvhasználatukat a helyi tatár és baskír nyelv dominanciája is fenyegeti. Mivel egy sajátos dialektust beszélnek, az udmurtiai kiadású nyelvtankönyvek, melyek az irodalmi nyelvet tanítják, csak még nehezebbé teszik a helyzetet. A gyerekek sokszor panaszkodtak terepmunkám alatt, hogy a legnehezebb nyelvóra az iskolában maga az udmurt. Továbbá a határokon túli udmurtok jóval kevesebb financiális forráshoz jutnak, sokat kell küzdeni érte. Mindezek ellenére mégis azt gondolom, hogy más területek más kisebbségeiéhez képest még egész jó a helyzet.

Az oktatásnak mi a szerepe a nemzeti lét megtartásában?

Az oktatás kardinális szerepet játszik az identitás kialakításában (is). Az anyanyelv oktatásból való kiszorításával a gyerekek egy nagyon fontos identitásfaktort veszítenek el, ami a gondolkodásukat és világképüket alapvetően befolyásolhatná. Az is probléma, hogy a saját kultúra és történelem oktatására is nagyon korlátozott lehetőségek vannak — általában éppen az anyanyelvi órák keretei között jut csak idő erre. Baskortosztánban létezik egy ún. Baskortosztán történelme és kultúrája nevű tantárgy, de itt is csak a baskírokról tanulnak a gyerekek. Az egyetlen platform, ahol lehetőség nyílik az udmurt tematikák kidolgozására az az iskolamúzeum, amelynek elengedhetetlen eleme az etnikus kultúrát bemutató kiállítás. A legtöbb iskola rendelkezik kisebb múzeummal, ahol különböző szakkörökön vehetnek részt a diákok. Ennek komoly hagyománya van Oroszországban, mégis, fakultativitása miatt, csak kevés diák vesz részt intenzíven az itt folyó munkában.

A kisebbségi egyének személyes boldogulása szempontjából nem volna eredményesebb stratégia a beolvadás? Miért is kellene megmaradniuk az ilyen kisebb nyelveknek és kultúráknak, mint az udmurt?

A kulturális sokszínűség alapvető jelenség az emberiség történelmében, s sajnos nem egy példát láttunk már az ellene irányuló támadásokra. Nem rangsorolhatunk kultúrákat — mindegyik gyakorlásához biztosítani kell az alapfeltételeket, amennyiben a társadalom tagjai erre igényt tartanak. A sokszínűség lehetőség, a hangsúlyt a kapcsolatra és a szövetségre kell tenni, nem pedig a különbségekre. Az 1950-es években az UNESCO a rasszizmus világban való jelenlétének szentelt könyvsorozatot jelentetett meg, amelyhez Claude Lévi-Strauss francia antropológus a Faj és történelem című esszéjével járult hozzá. Ebben az antropológia szemléletét is meghatározó alapvető gondolatokról lehet olvasni a kulturális sokszínűséggel kapcsolatban.

Ami Oroszországot illeti, egyéni szempontból valóban sokan választják a beolvadást, mert egyszerűbb, könnyebb és érvényesülés szempontjából is célravezetőbb — ezt a tendenciát pedig az oroszországi állam minden téren igyekszik erősíteni. Ugyanakkor Udmurtiában van egy szűk városi értelmiségi réteg, akik számára fontos a saját anyanyelvük, kultúrájuk és mindazt modern keretekbe foglalva értelmezik újra: kortárs udmurt divat, udmurt disco, udmurt nyelvű mozifilmek, udmurt street art, a Harry Potter udmurt fordítása stb. Baskíriában szintén van egy erős asszimilációs tendencia, de nagyon rátermett és lelkes, udmurt kulturális és politikai vezetők igyekeznek befolyásolni ezt a folyamatot.

Többször járt Baskíriában, ahol az ott többszörös értelemben kisebbségi létben élő udmurtok életét figyelte. Hogy boldogulnak ott ezek az emberek udmurtként? És mennyire fontos nekik a maguk udmurtsága? És ez miben nyilvánul meg? Mik azok a kérdések, amelyekre szeretett volna a terepmunka során választ kapni?

Nyilván más válaszokat kapunk egyéni és közösségi szinten. Közösségi szinten az egyik legfontosabb identitásmarker talán a vallás. A 16. századi népességmozgások, cári adóztatás és erőszakos hittérítések miatt az udmurtok egy része Udmurtiától délre fekvő területekre, a Káma folyón túlra települt át. Ma úgy is nevezik őket, hogy Kámántúli udmurtok. A helyi törökös nyelvű, iszlám vallású baskírok és tatárok között élve sikerült megtartaniuk azt a sajátos vallásgyakorlatot, amelynek központi praxisa az udmurt isteneknek bemutatott közösségi állatáldozat. A Szovjetunió ideje alatt persze ez is tiltott gyakorlat volt, de a 90-es években újra kezdték szervezni őket. Az udmurt vallás folyamatos fenntartása miatt „igazi” vagy „eredeti” udmurtnak is tartják magukat az udmurtiai udmurtokkal szemben, akik felvették a pravoszláv vallást.

sztarocsukorovo_2012.JPG

Sztarocsukorovo - Mácsai Boglárka felvétele

Baskíria helyett a Baskortosztán kifejezést használja, miért?

Baskíria és a baskír etnonim az orosz nyelvű elnevezés, Baskortosztán a baskort, belső nyelvi megfelelő. 1993-tól hivatalosan is ezt a nevet viseli a terület: Baskortosztán Köztársasága. Persze szinonimaként használatos a két kifejezés, de az utóbbi számít hivatalosnak.

Hagyományosan mivel foglalkoznak, hogyan élnek arrafelé az emberek?

Északnyugat-Baskíria — ahol a terepmunkám végeztem — szegény területnek számít a köztársaságon belül. Sokan dolgoznak az egykori kolhozok örököseiként megmaradt kooperatívokban és agrofirmákban, vagyis alapvetően a mezőgazdaság a nagyon szerény, de mégis elsődleges megélhetési forrás. Vannak, akik heti, havi vagy akár féléves ciklusokban járnak északi, szibériai területekre dolgozni építkezésekre és olajfúrótornyokra. Ez az életmód több lemondással jár, azonban a bevétel is jelentősebb. Nagyon sokan pedig különféle közintézményekben dolgoznak, de a kisvállalkozások száma is egyre nő. Emellett a falusi háztartásokhoz szinte kivétel nélkül hozzátartoznak a veteményesek és a háziállatok tartása, amely jelentős jövedelemkiegészítést jelent a családok számára. Gyakorlatilag csak a legszükségesebb alapanyagokat vásárolják meg boltban, az élelem nagy részét maguk állítják elő.

Az udmurtok mennyire tartják számon a magyarokkal való nyelvrokonságot?

A nyelvrokonság ténye nagyon fontos minden finnugor nyelvet beszélő oroszországi kisebbségnek, de Udmurtiával különösen jó a kapcsolat e tekintetben. A Balassi Intézeten keresztül számtalan magyar diák tanult Izsevszkben (Udmurtia fővárosa) az Udmurt Állami Egyetemen, s nem egy magyarul tanuló és beszélő udmurt ismerősöm is van, akiket magyar lektorok is tanítottak a képzésük során. A hétköznapokban az udmurt emberek többsége is ez alapján azonosított be engem is: nyelvrokon. Baskíriában pedig, a faluban, ahol éltem a kolhozvezető a "mi finnugorkánknak" nevezett.

Szólj hozzá

interjú néprajz udmurt tldr Baskortosztán Baskíria Mácsai Boglárka kulturális antroplógia votják