Nagyon-nagyon régen jelentkeztem utoljára.

De most, két év franciaországi albérlet után, óriási örömmel és lendülettel tértünk haza, hogy szeretett otthonunkat újra belakjuk.

Ennyi idő alatt sokat változott a felhasználói igény (gyerekek megnőttek), öregedett a ház (használatban maradt) és sok mindent hoztunk haza (szívben vagy dobozban). Így újratervezések, átalakítások, átrendezések sora követ(i)te egymást.

(ez például egy lámpabúra új élete vázaként)

Emlékeztek még a régi nappalinkra? A megvilágosodott élettársamra?

Itt volt róla szó:

 Elbúcsúztunk tőle.

Szellősebb, filigránabb összhatást szerettünk volna, természetesen sok-sok könyv észszerű tárolása mellett.

Ezt a bútort a francia netes bolhapiacon vettük (leboncoin.fr) :

Elég megosztó bútordarabja lett a kinti albérletünknek: vagy nagyon tetszett valakinek, vagy nagyon nem.

Én a hazahozatalra voksoltam. Megfelelő környezetben szép lesz, meglátjátok! - bíztatással igyekeztem családtagjaimat lelkesíteni.

A Covid-19 első hullámának enyhülésekor tudtunk csak hazajönni, így ráérő szobafestőben nem bővelkedtünk itthon (minden magyar honfitárs már lestoppolta őket). Nekiálltunk hát magunk kivitelezni az új nappalit. A versenyben maradt két árnyalatot felfestettem a falra (hanyagul és bénán), hogy a (tervezett) fehér plafon mellett melyik a legjobb szín reggeli/déli/esti fényben. Pár napig nézegettük, aztán döntöttünk.

A plafon/fal két színének találkozása igazán szakember feladata lett volna, (ahogy a tökéletes glettelés is) de mi csináltuk. Sebaj, a megspórolt pénzből új csillárt vettünk inkább - sajnos még nem érkezett meg.

Épp az új világítás miatt más színre fújtam a karnist, a kaspókat, az álló lámpát.

A kis (nagy) megosztó bútor feletti fal felület hivatott biztosítani a családi filmnézések vetítővásznát. Így ide valami olyasmit szerettünk volna, ami szép, de könnyen lekapható, ha ide vetítjük a mozgóképet. (Nagy, fekete tévének nem akartuk átengedni a teret.)

Kerestem én mindenfelé szép és könnyed, tartalmas és nem giccs, vidám, de nem gagyi fali dekorációt, de egyik sem győzött meg (vagy valamelyik családtag megvétózta). Így maradt a fotógaléria alternatívája, amit lekapni 10 másodperc, de visszatenni: van az 3 perc is. Egyelőre szorgalmasan pakoljukom le és fel. Meglátjuk hosszú távon mi lesz a legjobb megoldás - esztétika kontra praktikum jegyében.

A galériafalat gondosan megterveztük, megszavaztuk:

Aztán kiviteleztük:

Szerintetek érdemes volt hazahozni a kis megosztó möszjőt?

A vitrines könyvszekrénynek (képen jobb oldalt) nekimennék egy ütős színnel. Férjem azt mondta oké, de légyszi' ne fehérrel. Mit gondoltok?