Brugge, Dunkerque és a hajóút Angliába

A tervezett kora reggeli indulás helyett valamikor 10 után hagytuk el Münchent. A forgalom nagyon jó volt, sehol nem kerültünk dugóba, így mivel rengeteg időnk volt a komp indulásáig, tettünk egy kis kitérőt Brugge felé. Nem ez volt az első alkalom, hogy itt jártam, de annyira helyes ez a kis város, hogy egyszerűen nem hagyhattuk ki!

185988_204518439565032_276260_n_1.jpgBrugge főterén álló 83 méter magas harangtorony.

58015_182007571816119_6030489_n_1.jpgCsendes kis csatorna

184852_204517796231763_5492171_n_1.jpgTöbbségében megmaradtak a belváros középkori házai - akár így is.

Néhány órát elbóklásztunk a belvárosban. Ahhoz sajnos már késő volt, hogy bárhova bemenjünk, a látnivalók már zárva voltak. Egy főtérhez közeli kávéházban ráérősen megkávéztunk, majd visszaballagtunk az autóhoz. 

Este fél 11-kor érkeztünk meg Dunkerque-be. Mókás volt, mert még 11-kor is világos volt. Azért az éjszakai komppal szándékoztunk menni, mert az olcsóbb volt (a Csalagutat akkor még nem nyitották meg). Mivel ennyire "korán" odaértünk, sikerült átrakatni a jegyünket az éjjel 2-kor induló kompra. Gondoltuk, hogy milyen jó lesz, pont hajnalban érünk Doverbe és a sziklák tetejéről megcsodálhatjuk a napfelkeltét. Mivel még így is rengeteg időnk volt az indulásig, egy kicsit szunyókáltunk a kocsiban. 

Az átkelés eseménytelenül telt, egész nyugodt volt a tenger. Maga a komp eléggé lepukkant volt, talán azért sem újították már fel, mert közel volt a Csalagút megnyitásának az időpontja, és gondolom, nem érte volna meg. Az éjszaka ellenére, meglehetősen sok utas volt, ülőhelyet is csak nagy nehezen találtunk. Az azért kicsit bosszantó volt, hogy sokak a földön kuporogtak, mert nem jutott nekik ülőhely, míg mások több ülést elfoglalva próbáltak aludni. 

Helyi idő szerint három után érkeztünk meg Angliába. Felmentünk híres doveri sziklák tetejére, ahol sikerült egy jó kis parkolóhelyet találnunk, hogy na, majd innen milyen szépen láthatjuk a napfelkeltét. Hát ebből semmi nem lett. Nem hogy a napot, de még a francia partokat sem láttuk a ronda szürke időben. Fújt a szél, szemerkélt az eső és alig volt 16 fok, én személy szerint majd megfagytam. 

Így aztán kicsit csalódottan indultunk tovább Canterburybe.

Címkék: utazás