A címben feltett kérdésre, miszerint "Poroszországból hogyan lett Német Birodalom" összetett a válasz. Először ugyanis magának Poroszországnak a megszületését kell tisztáznunk, mert bizony annak is külön története van. Az előzmények a XII. századba vezetnek, amikor 1144-ban a Német-római Birodalmon belül megszületett a Brandenburgi őrgrófság. A Berlin központtal megszerveződő és egyre fontosabb, gyorsan fejlődő tartomány 1356-ra nyerte el a választófejedelemségi rangot, ami azt jelentette, hogy ezentúl a mindenkori brandenburgi fejedelem tagja lehetett annak a hét legfontosabb birodalmi méltóságból álló tanácsnak, melynek tagjai maguk közül választhattak császárt (ha az előző elhalálozott). Ezt a szokást és jogszabályt a Német Aranybulla rögzítette 1356-ban. (A hét választófejedelem egyébként: a mindenkori cseh király, a szász választófejedelem, a rajnai palotagróf, a brandenburgi választófejedelem, illetve három érsek: a trieri, a mainzi és a kölni.)
A kép forrása: LINK
Valamivel később, 1415-ben Zsigmond császár a Hohenzollern családnak adományozta Brandenburgot, mely dinasztia innentől kezdve Európa legjelentősebb uralkodó-házai közé emelkedett. Alig több, mint 100 esztendővel később ugyanis, 1525-ben a Hohenzollernek házasságkötés útján megkaparintották a Brandenburgtól keletre fekvő Porosz Hercegséget is, így a két terület 1618-ra egyesülhetett Brandenburg-Poroszország néven. (A poroszok eredendően egy balti-szláv népet alkottak, majd a Német Lovagrend megtelepedésével elnémetesedtek. Területük egy időre a Német Lovagrendé lett, mely aztán szekularizálódott [világivá vált] és Porosz Hercegséggé alakult.) A Hohenzollern-család mindenesetre felemelkedett, Brandenburg és a Porosz Hercegség élén, idővel ők adták a porosz királyokat, majd a német császárokat egészen 1918-ig, amikor az utolsó német uralkodót, II. Vilmost 1918 november 9-én elűzték Németországból. De térjünk vissza Poroszország történetéhez, mely a XVII. században hatalmas változások előtt állt.
A XVI. században Brandenburg mèg csak egy apró nèmet tartomàny volt, mikènt a Porosz hercegség is (lengyel hűbér alatt). A kép forrása: LINK
A 30 éves háborúban (1618-1648) - mely a protestáns német tartományok és a katolikus Habsburg császári udvar (illetve a hozzá hű katolikus liga) között zajlott - Poroszország ügyesen taktikázott és végül a győztesek oldalán zárta a háborút. Győztesként a Vesztfáliai békében fontos területekkel gyarapodott: megkapta a tengerparti Pomerániát. Újabb szakaszhatárt jelentett Poroszország történelmében a Spanyol örökösödési háború (1701-1714) mely Franciaország és a Habsburgok között zajlott a spanyol trónért. Ebben ismét csak az ügyes porosz taktikázásnak köszönhetően a nagyhatalmak elismerték a Porosz Királyság megszületését 1701-ben. Ezt egyébként III. Frigyes brandenburgi választófejedelem érte el, amikor a Német-római császárnak nyújtott porosz katonai segítségnyújtás fejében országának királyság-rangra emelését kérte a Habsburgoktól.
A kép forrása: LINK
A Porosz Királyságot II. (Nagy) Frigyes tette európai nagyhatalommá az 1740 és 1786 közti uralkodása alatt. Megerősítette és modernizálta a porosz hadsereget, felvirágoztatta Poroszország gazdaságát, majd győztes háborúkkal növelte meg országa területét. Az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) megszerezte a Habsburgoktól az iparilag fejlett Sziléziát (melyet a Hétével háborúban [1756-1763] sem tudtak visszaszerezni a poroszoktól), majd részt vett Lengyelország legelső felosztásában is (1772). Ezzel előkèszìtette, hogy hazàja a màsik kèt feosztàsbòl is èrtèkes területeket kapjon (1793-ban ès 1795-ben). Ezek nyomán 1795-re a Porosz Királyság lett Európa egyik legnagyobb és katonailag legerősebb állama. Innentől kezdve Poroszországot már a Habsburg Birodalom legfőbb vetélytársaként emlegették. 
Következett a Napóleoni háborúk kora, mely alatt a francia császár 1806-ban megszüntette a Német-Római Birodalmat és helyén megalakította a Rajnai Szövetséget (1806-1813). Ebből később, Napóleon bukása után a Bécsi Kongresszus hozta létre a Német Szövetséget (1815-1866). Az új német összefogás két vezető hatalma Poroszország és a Habsburg állam lett, így a köztük való vetélkedés a teljes befolyás megszerzéséért már a kezdetekkor megindult. A tét ekkor már a német egység lett: vagyis a megszülető Német Birodalom porosz vagy osztrák vezetés alatti megalakulása.
Később, 1834-ben létrejött a Zollverein, a német államok vámközössége, melyből kimaradt Ausztria. A Német Birodalom megszületésében döntő szerepet az 1862-ben porosz miniszterelnökké kinevezett Otto von Bismarck játszott, akit az utókor "vaskancellárnak" nevezett el.
Bismarck. A kép forrása: LINK
A diplomáciában rendkívül ravasznak bizonyuló porosz kancellár elérte Schleswig és Lauenburg bekebelezését, majd két nagy háború kiprovokálásával a Német Császárság kikiáltását is (a porosz uralkodóház alatt). Az első háború 1866-ban Ausztriával zajlott (Königsbergi porosz győzelem), a másik pedig 1870 / 1871-ben Franciaországgal, szintén nagy porosz győzelemmel. Az utóbbi háború döntő csatája Sedannál zajlott, ahol maga III. Napóleon is porosz fogságba került.
A nagy porosz győzelmek révén Európa nagyhatalmai kénytelenek voltak elfogadni, hogy 1871 január 18-án Párizsban (a versaillesi palota tükörtermében) a poroszok kimondják a Német Birodalom megszületését. Ehhez az a poroszok vezette egységhez ugyanis a háborúk nyomán sorban csatlakoztak a német tartományok, sőt a megszülető Német Császársághoz még a német-francia vegyes lakosságú Elzász-Lotaringiát is hozzácsatolták.
Az egységes Németország a századfordulótól kezdve megindult Európa egyik legerősebb államává alakulásának útján. Ipara, gazdasága az élvonalba emelte a fiatal birodalmat. Fokozatosan növekvő nemzetközi szerepre és a világ újrafelosztására törekedett, mely végül a világháborúk koráig vezetett.
