A Hélium, Andriska János, Parádi Gergő és Varga Gábor triója volt a '90-es évek közepén.

Johnny, PaGe és Warez! szintén ráültek a happy-rave vonatra, mint a már korábban itt a blogon említett Message együttes

Ők azonban nem feltétlenül külföldi mintákat kölcsönöztek a zenéjükhöz, hanem azért voltak benne kreatív saját ötletek is bőven. Alapvetően a zenéjük, mint ahogy a nevük is sejteti a High Pitched Vocal-ra épült, ezzel elérve a "héliumhangot". Az első, 1996-ban megjelent albumuk számait egytől-egyig ez az effekt jellemzi.

Slágereik közül a legismertebb a 'Kishajó' volt, aminek több változata is sikeres lett (nekem mindig is személyes kedvencem volt a Treasure Island Remix ami viszont inkább breakbeat alappal operál), valamint a Kerek perec című, abszolút happy nóta. :) Mindkettő megér egy -egy meghallgatást, ha valaki nem ismeri, aki pedig igen, annak a nosztalgiafaktor is megérhet egy kattintást, nem különben az 'Eső' című track, ami az albumról szerintem az egyik legjobb volt anno.

Az 1997-es második albumukon, a borítóképen is látható 'Hélium típusú találkozások' címűn, aztán már 'elfogyott a hélium', hiszen itt már a korábban az együttest jellemző pitch effect egyáltalán nem volt jelen. Az album beharangozó (és tudtommal egyetlen) slágere a 'Piromantika' már a happy-rave stílussal is szakított, átmenve egy abszolút pop-os vonalra (de legalább eléhető hozzá egy forgatott videóklip). Az együttes két album után be is fejezte röpke pályafutását, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az egyik oszlopos tag, Warez! más projectekbe is kezdett - az ő nevéhez fűződik példűul a 2000-es évek elején szép sikereket elérő Draft együttes is...de ez már egy másik történet...