Sportos saláták blogja

Sportos saláták blogja

Havas kalandtúra a Mátrában

2021. január 18. - 8proba_Kati

Végre újra leesett egy-két centi hó, így megint kirándulást terveztünk szombatra, méghozzá a Téli Mátra "S" túra családi teljesítését, mert az sokkal szebb, ha havas tájon trappolhat az ember. Tavaly ezt Laura és Bori már teljesítették a hivatalos TT-n, így gondoltam, talán már Petrának is összejöhet a 18,8 km-es táv és a kb. 610 m szintkülönbség legyőzése. Persze, most csak privátban indultunk, hiszen a hivatalos túra idén elmarad.

Laciék most végül kihagyták a programot, mert náluk a kiscsoportos Rozi pont abban a korban van, hogy ennyit gyalogolni még nem bír, viszont cipelni se hagyja már magát. Így négyen indultunk útnak. Reggel 6 órás keléssel, mindössze potom két óra alatt össze is cuccoltunk, készítettem szendvicset, termoszba forró teát és motivációként csokit a képzeletbeli ellenőrzőpontokra. Mindenkire ráhúztuk a téli gúnyát és 8 óra körül el is tudtunk indulni. Az úton nem volt nagy forgalom és 9 órakor meg is érkeztünk Mátrafüredre, ahonnan a körtúránk indul. Magunk is teljesen rácsodálkoztunk, mert fel voltunk készülve a mindenhol tobzódó tömegre, de Mátrafüreden szinte alig voltak, parkolással küzdő kocsikat egyáltalán nem és kirándulókat is csak elvétve láttunk (és ez végig így is maradt; gondolom, ha Mátra, akkor inkább a Kékesen és Galyán gyűltek az emberek). Ellenben szikrázó napsütés és többcentis hó fogadott minket, így igen megemelkedett hangulatban kezdtük meg utunkat, a csípős hideget (-5 fok) meg sem érezve.

Indul a túra: 

  

 

 Lajosházára érve még nem sejtettük, milyen kalandok várnak ránk.

 A Gyöngyös-patak, amely később okozott egy kis fejtörést

Lajosháza után a zöld kereszten haladt az utunk, amely a patakot többször is keresztezte. Ettől kezdve a kirándulásunk egy szép kis kalandtúrává alakult át a gyerekek nem kis örömére. A jeges patakon való átkelések ugyanis szépen feladták a leckét. A csúszós köveken átszökdelni most igen kockázatos vállalkozás lett volna, hidak nem voltak, repülni meg még nem tudunk, szóval sok helyen többszáz métert oldalaztunk a meredek patakparton, amíg találtunk valamilyen alkalmasabbnak tűnő átkelési lehetőséget. Vagy ha semmi ilyen nem adódott, hát építettünk valami hídfélét.

Hídépítési munkálatok:

Persze, mire nagy nehezen átértünk, kisvártatva újra vissza kellett térni a másik oldalra. Néhány izgalmasabb átkelés:

 

 

A patakot elhagyva a Vörösmarty turistaház felé vettük az irányt. 

Onnan pedig már kicsit meggyötörve értünk fel túránk legmagasabb pontjára, Mátraházára. Az órámra nézve azt láttam, hogy a megtett távunk már 16 km volt, noha az eredeti itiner szerint még csak 12,8 km-nél kellett volna tartanunk, szóval elég sok pluszt beletettünk a sok kavirnyálással a patakot kerülgetve. Mivel a betervezett távot majdnem, a szintemelkedést pedig teljesen ki tudtunk pipálni, így viszonylag könnyű szívvel hagytam magam meggyőzni, hogy lefelé utat már ne a piros jelzésen tegyük meg gyalogszerrel, hanem Mátraházán szálljunk fel buszra és azzal térjünk vissza az autónkhoz.

Már őszinte mosollyal várjuk a buszt:

 

Mártrafüreden aztán picivel korábban sikerült leszállni a buszról, mint ami a legideálisabb lett volna, ezért még további 1-2 km-t trappoltunk a kocsihoz, így kb. 18 km-rel zártuk a napot. Kellemesen elfáradtunk, szuper kis kirándulás volt! 

A bejegyzés trackback címe:

https://8proba.blog.hu/api/trackback/id/tr2316393824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása