"Válogatós a gyerekem." - Mikortól jelent problémát a szelektív evés?
2020. szeptember 29. írta: Illes Hilda

"Válogatós a gyerekem." - Mikortól jelent problémát a szelektív evés?

szelekti_v_eve_s.jpg

„Válogatós a gyermekem”,

„Az oviban szinte semmit sem eszik, csak üres kenyeret”,

„Nem szereti a zöldséget, gyümölcsöt, csak szénhidrátot enne”,

„Nem akar megkóstolni semmit, helyből nem szereti”.

- Gyakran hallunk ilyen és ehhez hasonló panaszokat a szülőktől, akik tanácstalanul állnak gyermekük étkezési szokásai előtt. Gyermekkorban a válogatósság viszonylag gyakori jelenség, sőt felnőttként sem eszünk meg mindent, amit elénk raknak. Ez természetes, különböző ízeket szeretünk, találunk finomnak. Ha azonban a „válogatósság”, szelektív evés tartóssá és szélsőségessé válik, komolyan kihathat a gyermek egészségére – pl. hiánybetegségek alakulhatnak ki. És mivel befolyásolja a család étkezési szokásait, a családi életre is jelentős hatást gyakorol. Nem beszélve persze arról, milyen aggodalmat jelent a nem evés a szülők számára.

Mi az a szelektív evés?

Ha valaki hosszabb időn keresztül csak az ételeknek egy szűk spektrumát hajlandó elfogyasztani, és elzárkózik az újdonságok megkóstolásától, már szelektív evésről beszélhetünk. Atekintetben, hogy mit jelent ez a hosszabb idő, több álláspont létezik. Egyes kutatók szerint legalább 2 éven keresztül fenn kell állnia a problémának, míg mások azt vallják, hogy egy kisgyermek életében már fél év szélsőségesen szelektív evés is komoly hatással van mind a pszichés, mind szomatikus működésre.

A szelektív evésnek tekintjük, ha a gyermek mindössze 5-10 -féle ételt hajlandó elfogyasztani legalább 6 hónapon keresztül, elutasítja az új ételek megkóstolását. Fontos kritérium, hogy az étkezési zavar hátterében nem áll testképzavar, a gyermek nem foglalkozik az alakjával, testsúlyával, ahogyan nem fél a félrenyeléstől, a hányástól sem, és nem testi betegség az ételek elkerülésének oka.  A gyermek testsúlyára nem biztos, hogy hatással van az, hogy ilyen kevés  féle táplálékot fogyaszt. Még túlsúlyos is lehet, ha a magas szénhidráttartalmú ételeket fogyasztja előszeretettel.

Viszonylag gyakori problémáról van szó, egy kutatásban a szülők 14-20%-a arról számolt be, hogy 2-5 év közötti gyermeke gyakran vagy mindig szelektíven étkezik. A gyermekek különböző szempont szerint válogatnak, lehet ez az ételek íze, szaga, állaga, vagy akár a márkája.

A szelektív evés általában a hozzátáplálás időszakában kezdődik, azzal, hogy a baba a kínált ételt vagy egyes ételeket nem fogad el. Az is gyakori, hogy a szilárd táplálékra való áttéréskor jelentkezik a probléma. Elképzelhető, hogy a gyermek váltogatja azoknak az ételek a körét, amit éppen elfogyaszt, de mindig jellemző, hogy nagyon kevés fajta táplálékot hajlandó megenni. A „válogatósság” már ebben az időszakban jelentős hatással lehet a családi élere, hiszen az anya a kevéssé sikeres hozzátáplálásban saját kudarcát, hozzá nem értését láthatja, élheti meg, mely szorongást, bűntudatot okozhat benne. Az anya lelkiállapota visszahat a gyermekre, ettől pedig még nehezebbé válhat a helyzet.

A szelektív evés tipikusan kisgyermekkorban kezdődik, azonban kisiskolások és kamaszok körében is előfordul. A nagyobb gyermekek körében az evés zavarához egyéb pszichés és szociális nehézségek is társulhatnak, hiszen a különböző társas eseményeken, mint egy tábor vagy kirándulás, de akár az iskolában is problémát jelenthet a gyermeknek a közös étkezés, ami szorongáshoz, lehangoltsághoz vezethet. 

Mi állhat a szelektív evés hátterében?

A kutatások alapján azok a gyerekek, akiknél erőltették a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, nagyobb valószínűséggel lettek válogatósak, vagyis az étkezés erőltetése összefüggést mutat a szelektív evéssel. A rövidebb ideig tartó szoptatás és az egysíkúbb anyai étrend szintén olyan tényezők, melyek kapcsolatba hozhatók a későbbi válogatóssággal, ezzel szemben a legalább 6 hónapos korig tartó szoptatás és féléves kor után kezdődő hozzátáplálás csökkentette a válogatósság mértékét.

Úgy tűnik, hogy a szorongásnak szintén szerepe lehet a szelektív evés kialakulásában. Igaz ez mind az anya szorongására, mind a gyermekére. A szorongó anya érzelmileg kevésbé tud ráhangolódni a gyermekére, kevésbé érzékenyen válaszol gyermeke állapotárai, így nehezebben tud igazodni és tudja kielégíteni a gyermek aktuális igényeit, így az evés iránti igényét is. A  kisgyermekes anyák számára sokszor a legnagyobb nehézséget a táplálás és az altatás körüli dolgok jelentik. Ha az anya szorong ezektől a helyzetektől, akkor hajlamos elővételezni, elővetíteni az ekörüli a nehézségeket. Az anya szorongása kihat a gyermekre, és nagy eséllyel valóban problémássá válik az étkezés, ami pedig még inkább növeli az anya szorongását.

Nemcsak az anya, hanem a gyermek szorongása is befolyásolja az evési szokásokat, valamint kapcsolat mutatható ki a kényszeres jegyek és a szelektív evés között is.

A szenzoros érzékenység (érzékszervek átlag fölötti érzékenysége) szintén egy olyan tényező, mely a szelektív evés hátterében állhat. Szenzoros érzékenységünk velünk született, különböző mértékben vagyunk érzékenyek az egyes szaglási-tapintási-ízlelési-látási ingerekre. A kutatások szerint a a magasabb szintű taktilis, íz- és szagérzékenységgel jellemezhető gyerekek kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, és többször utasítják vissza az új ételek megkóstolását. A szenzorosan túlérzékeny gyermekek számára valódi nehézséget jelenthet egy-egy ételnek akár csak a megszagolása, vagy éppen elfogyasztása, mivel jóval érzékenyebbek ezekre az ingerekre.

Kapcsolatot találtak továbbá az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek és a szelektív evés között, 50-53 %-ukra jellemző a válogatósság. Az autizmus spektrum zavarban egyrészt gyakori a szenzoros feldolgozás zavara (szenzoros érzékenység), másrészt a rugalmatlan viselkedésszervezés, gondolkodás, a szokásokhoz, rutinokhoz való ragaszkodás gátja lehet az új ízek kipróbálásának, illetve a számukra oly fontos, biztonságot nyújtó állandóság fenntartása az ételek kiválasztásánál is szerepet játszik. 

Mit csináljak, ha a gyermekem szelektíven étkezik?

Az első dolog, min már otthon elgondolkodhatunk jellemző mozzanatokat, összefüggéseket keresve: a család étkezési szokásai, mikor eszik a gyerek esetleg többet és változatosabban, milyen reakciókat vált ki a családtagok körében a gyermek étkezése, milyen előnyei és hátrányai vannak a gyermekre nézve a szelektív evésnek. Az is megfigyelhető, milyen ételek fogyaszt szívesen, melyeket utasítja vissza, és ezt mivel magyarázza.

A szelektív evés a legtöbb esetben spontán javul, azonban nem mindig. Ekkor, illetve abban az esetben, ha a szülő maga is nehezen, szorongással éli meg a nehézkes evés tényét, érdemes lehet szakember segítségét kérni az étkezési szokások megváltoztatásához. 

Abban az esetben, ha a szelektív evés hátterében szorongás vagy autizmus spektrumzavar áll, a kognitív – és viselkedésterápiás eszközök kiválóan alkalmazhatók. A szakemberrel együtt kidolgozható egy olyan jutalmazó rendszer, mellyel motiválni lehet a gyermeket új ízek kipróbálására, az elfogyasztandó ételek körének szélesítésére. A szülőnek aktív szerepet kell vállalni ebben a folyamatban, hiszen ő az, aki együtt étkezik a gyermekkel és otthon érvényesíteni tudja a kezelési tervet. A gyermeket is érdemes partnerként kezelni, hiszen ha ő választhatja ki, melyik étkezéskor kóstol, vagy melyik új ételt ízleli meg, motiváltabbá válik, ha pedig valamilyen módon – rajzos táblázatban, evésnaplóval – láthatóvá is tesszük számára az étkezési szokásait, és a tett erőfeszítéséért járó jutalmat, az azonnali visszacsatolást is biztosít számára.

A szorongó gyermekek esetében mindezen túl a játék- vagy bábterápia, meseterápia a szorongásoldáson keresztül pozitívan hathat az étkezi szokásokra, az autizmus spektrumzavarral élők gyermekek esetében pedig az egyéb autizmus specifikus fejlesztések fejthetnek ki hasonló hatást pl. a rugalmatlan viselkedés csökkentése által.

A szelektív evés kezelése, az új ételek kóstoltatása során nagyon fontos a fokozatosság betartása és az, hogy az egészen apró lépéseket is jutalmazni, pozitívan megerősíteni szükséges. Természetesen a cél nem lehet az, hogy a gyermek mindent válogatás nélkül megegyen, hanem egy olyan egészséges, változatos étrend kialakítása, amelyben minden fontos összetevőnek szerep jut.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.     

Felhasznált irodalom:

Jantek Gy., Gallai M., Pászthy B. (2015): Egy korai eredetű evészavar: A szelektív evés diagnosztikai jellemzői, etiológiája és terápiás lehetőségei. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 17 (2016) 1, 1-17.

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr4416219802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vén motoros 2020.09.30. 23:00:44

Ez az egész egy nem létező probléma habosítása. Engem az alábbi, egyidejűleg poroszos és egyidejűleg "laissez faire, laissez passer" módszerrel nevelt nagyanyám mindenevővé. Amikor megkérdeztem, mi lesz ebédre, azt válaszolta: "Edd meg leves edd meg főzelékkel!" Aztán elém tette az ebédet. vagy megettem vagy nem. Ha nem. szó nélkül elvette előlem a tányérokat. Nme volt rimánkodás, hogy csak ebből egy kanállal, abből a mama kedvéért" Vacsorára elém tette ugyanazt. ha akkor sem ettem meg, szó nélkül elvette előlem. Ott maradtam éhen. Mondhatni, úgy jártam! De nem volt lahetősgem napközben csipegetni édességet ezta-azt, amit csak akartam. Egyvalamit ehettem korlátlanul: a csuprokban lévő aludttejet szelet kenyérrel.
Másnap más levest és főételt tettek elém. Ha másnap sem ettem, akkor már 2. napja éheztem. De erőltetés, rimánkodás vagy büntetés kilátásba helyezése nem történt. Nagyanyám, aki négy gyereket nevelt fel, azt az elvet vallotta, hogy "még egy gyerek sem halt éhen!" (Ne gyertek most Afrika szarvával, meg a pókhasú gyermekekkel... Balassagyarmatról volt szó!)
A végeredméyn az lett, hogy - talán a tejlebves kivételével - nincs olyan étel, amit jóízűen ne tudnék megenni, ah muszáj, megeszem (megettem) az egyetemi menzakaját, az üzemi "fapados"-t (a másik ugye, az 'a la carte' menű), meg mindent. Még a ragacsos, lekvár nélküli grízestésztát is megeszem, ha éhes vagyok.
(Talán egy másik blogon olvastam egy hozzám hasonló hozzászólást: "érdekes, hogy háborús időkben nem voltak válogatós gyerekek, meg , cukorbajra hajlamosítóan kövér gyermekek sem. És tényleg: furcsán vette volna ki magát, ha egy gyerek az óvóhelyen válogat a fagyott krumpli, avas zsír, lódögből kifejszézett hús és a zsiszikes száraban között. )
Én csak azt állítom, hogy 1000 válogatós gyerek közül 999-et a szülők neveltek el.
(Na, ezzel aztám jól magamra haragítottam az anyákat. Mert ugye, most "nem olyan időket élünk", meg hasonlók. De én jól emlékszem arra, hogy Benjamin Spock egy új könyvében visszavonta a gyereknevelési elveit, és bocsánatot kért az amerikai néptől, hogy az ő téves nevelési tanácsai miatt TELJESEN ELNEVELTEK több generációt is.)
süti beállítások módosítása