USA (Cinema Center 1000, Stockbridge-Hiller), 147 perc, Technicolor, western

Rendező: Arthur Penn

A Filmről

Jack Crabb (Dustin Hoffman) az utolsó túlélője az indiánok és Custer tábornok (Richard Mulligan) csatájának és 121 évesen visszaemlékezik egy riporternek hosszú, eseménydús életére. Tízéves korában a cheyenne indiánok fogadják be a magára maradt árvát, velük nevelkedik és a törzsfőnök (Chief Dan George) a Kis Nagy Ember nevet adja neki, mert kis termete ellenére megmentette egy cheyenne harcostársát egy paúni indiántól.  Tizenhat éves korában már ő is a fehérek ellen harcol, ám egy támadás alkalmával fogságba esik, majd végül egy lelkész (Thayer David) és felesége (Faye Dunaway) fogadják be. Kicsivel később már annak a Custernek a seregében találja magát, akik lemészárolták családját. Maga sem tudja, hogy melyik oldalra álljon, először meg akarja ölni a tábornokot, majd a szolgálatába szegődik nyomkeresőként.

A Kis nagy ember egy végtelenül szórakoztató, a műfajt újraértelmező western, továbbá az egyik első olyan westernfilm, amely az indiánok perspektívájából ábrázolja az amerikai őslakosok és a telepesek vérre menő viszonyát. Arthur Penn rendező ügyesen oldja meg, hogy a humoros részek ne váljanak burleszkké, miközben markáns véleményt fogalmaz meg az indiánok történelmével kapcsolatban, miközben párhuzamot is von a vietnami háború eseményeivel és az amerikaiaknak a bennszülött indiánokkal szemben tanúsított bánásmódjáról is. Az eseményeket az indiánok nézőpontjából láttató film cseppet sem elfogulatlan, ennek megfelelően tele apróbb történelmi csúsztatásokkal, amelyek mintegy szükségesek voltak ahhoz, hogy az új indiánpolitika jegyében felkeltsék az amerikai társadalom lelkiismeretét az őslakosokkal szemben elkövetett bűnök miatt.

A film alapjául szolgáló 1964-es regény az egyik legviccesebb és legeredetibb mű a westernirodalomban. Thomas Berger regénye Jack Crabb hihetetlen kalandjait meséli el, melynek során több alkalommal is indiánok fogságába esik, vadnyugati revolverhőssé válik, találkozik Wild Bill Hickokkal és csatlakozik Custer tábornokhoz is a Little Bighorni-i csatában. A történet azonban valójában a vadnyugati mítosz leleplezése: Custer valójában egy beképzelt szájhős, Vad Bill egy szorongó neurotikus, míg a cheyenne indiánok egy gáláns és életszerető népség. George Armstrong Custer az amerikai történelem egyik legvitatottabb alakja volt, akit a korábbi mozgóképek egyaránt ábrázoltak az utolsó pillanatig kitartó hősként (Az utolsó emberig /They Died With Their Boots On/, 1941) és a kolonizáció rémtetteit eleve elutasító, a Little Bighorn-i csata taktikai hibáit jóformán szándékosan elkövető "pacifistaként" (Custer tábornok /Custer of the West/, 1967), de semmi esetre sem annak a narcisztikus, egoista, arrogáns, megszállott és kegyetlen indiángyilkosnak, mint amilyennek Arhur Penn mutatta. Ennek megfelelően a Kis nagy ember – ahogy a fikciós filmek általában – nem helyettesíti a történelemkönyveket, de az indián életmód néprajzi hitelességű bemutatásával, egyes szereplőivel megigézően törekszik a cheyenne-ek kultúrájának és az észak-amerikai örökség megőrzésére.

A Kis nagy ember egy látványos, végtelenül szórakoztató, sokszor meghökkentő, egyszerre keserű és humoros alkotás – revizionista western és pikareszk kaland, amelyben az indiánok által felnevelt fehér hős másfél évtizeden át folyamatosan két világ között, két civilizáció határvidékén őrlődik. Dustin Hoffmann kiváló alakítást nyújt egy olyan ember szerepében, aki szinte végig csak a saját helyét szeretné megtalálni a világban, ugyanakkor jellemének kettőssége is kiütközik, hiszen vagy a történelem egyik legnagyobb alakja vagy éppen legnagyobb szélhámosa.

Érdekességek

- Dustin Hoffman egy órán keresztül üvöltözött az öltözőjében a forgatások megkezdése előtt, hogy eléggé rekedt legyen a hangja az aggastyán Jack Crabb szerepéhez.

- Hoffman egyébiránt a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült Jack Crabb megformálásáért, mint a "Legnagyobb korkülönbségű szerepet megformáló színész", ugyanis 17 éves korától egészen 121 éves koráig alakította a karaktert. Amikor az aggastyán Crabbet játszotta, a teljes arcát latexxel borították be, ami naponta 5 órányi munkát vett igénybe, mindez pedig Dick Smith maszkmester érdeme.

- A Kis Nagy Ember alakját valós történelmi személyről mintázták, de a filmmel ellentétben ő valójában egy lakota indián volt. Elismert és rettenthetetlen harcosnak számított az indiánok körében és ő maga is részt vett a Little Bighorni-i csatában.

- Vén Vidrabőr eredetileg Marlon Brandónak ajánlották fel, de ő visszautasította azt. Más források szerint Sir Laurence Olivier volt Arthur Penn első választása a szerepre, majd Richard Boone következett a sorban. Amikor végül ő is elállt a szereptől azután kapta meg azt Chief Dan George. Ő volt az első indián, aki amerikai őslakosként kapott a filmben nyújtott alakításáért egy Oscar-jelölést (rajta kívül még egy indián származású színész, Graham Greene büszkélkedhet ilyesmivel, a Farkasokkal táncolóban (Dances With Wolves, 1990) nyújtott alakításáért)

Vélemény

Az 1970-es évekig, legfőképpen a westernfilmek aranykorában az indiánok filmekben való ábrázolása igencsak egy síkon mozgott: vagy veszélyes ellenségként, vagy pedig egzotikus látványosságként mutatták be őket. A 60-70-es évek polgárjogi mozgalmai hatására azonban az indián karaktere végleg elmozdult egy pozitív irányba. Az olyan filmek, mint A cheyenne alkony (Soldier Blue, 1970), A sziúk fogságában (A Man Called Horse, 1970), mostani filmünk, a Kis nagy ember (1970) vagy jóval később a Farkasokkal táncoló (1990) lassanként elfogadtatták az amerikai közönséggel a múltnak egy más nézőpontból történő elmesélését.

Miközben néztem a filmet végig az az érzésem volt, mintha a Forrest Gump-ot nézném, csak más történelmi korszakba helyezve (bár ahhoz a filmhez azért messze nem fogható), majd amikor utánaolvasgattam a filmnek, akkor kiderült, hogy nem csupán az én fejemben fogalmazódott meg ez a gondolat. A hasonlóság számomra leginkább abban mutatkozott meg, hogy akárcsak Forrest esetében, itt sem tudjuk eldönteni, mi az ami valójában is megtörtént főhősünkkel és mi az, ami csak a fantáziájának a szüleménye. Mindemellett mindkét karakter valamilyen formában a társadalom kitaszítottja és mindkettőjüket kívülállóként kezelik. Forrest Gump-ot az együgyűsége miatt nézik ki, míg Jack Crabb-et mondhatni a "származása" miatt. Ugyan indiánként nő fel, ugyanakkor sosem fogadják el teljes jogú tagjukként. Ugyanakkor a sápadtarcúak világába visszatérve is inkább csak megtűrt embernek számít. Folyamatosan keresi a helyét, ingázik a két kultúra között, miközben hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandok részesévé válik.

Emellett még egy hasonlóság (és ezennel be is fejezem) a két főszereplő parádés játéka, ugyanis mind Tom Hanks, mind Dustin Hoffman brillírozik a rájuk írt szerepben (bár előbbi itt is jobb, akárcsak a film maga). A főszereplő mellett mindenképp érdemes még megemlíteni Faye Dunaway játékát, akinek ugyan nem jut olyan sok játékidő, de azt sikerül élettel megtöltenie. Az pedig külön érdekesség, hogy a színésznő egy jóval érettebb asszonyt alakít a nála a valóságban 3 és fél évvel idősebb (ugyanakkor valóban kölyökképű) Hoffmannál. Az alkotóknak szerencsére sikerült megtalálni az arany középutat a dráma és a vígjáték között, a helyzet és jellemkomikumokon túl a komoly mondanivalóra is marad idő és energia. Mindezek ellenére a tökéletestől azért messze áll Arthur Penn filmje, ennek a legfőbb oka pedig a túlzottan hosszúra nyújtott játékidőben keresendő. Véleményem szerint lett volna még mit kihagyni a főhős eseményekben gazdag életútjából, így egy jóval feszesebb tempójú filmet kaptunk volna. Így azonban voltak benne olyan részek, ami teljesen magával ragadott, de sajnos voltak olyanok is, amikor bizony kissé untatott a film.

Végül pedig egy kis furcsaság, ami nekem csak azért nem tűnt fel, mert magyar szinkronnal néztem a filmet (ami lehet hiba volt), miszerint az indiánok is - cseppet sem autentikusan - angolul beszélnek egymás közt. Ez minket magyarokat feltehetően kevésbé zavar, mint egy amerikai nézőt, de talán jogosan hozták fel a film kritikájaként a maga idejében.

https://videa.hu/videok/film-animacio/kis-nagy-ember-1970-9iE8jYDg5dONjzo0

Ítélet: 10/7,5