USA (20th Century Fox, Aspen), 116 perc, színes, háborús szatíra

Rendező: Robert Altman

A Filmről

A történet a koreai háború idején játszódik egy mozgó katonai kórházban (Mobile Army Surgical Hospital), főszereplői katonaorvosok, sebészek, akik lelkiismeretesen végzett fő feladatuk elvégzése mellett legfőképp azzal foglalkoznak, hogy hülyét csináljanak a tisztekből, az embertelenségből, a háború abszurditásából magából. A főszereplő sebészek, Benjamin Franklin "Hawkeye" Pierce (Donald Sutherland), Augustus Bedford "Duke" Forrest (Tom Skerritt) és Xavier "Trapper John" McIntyre (Elliott Gould) minden erejükkel azon vannak, hogy a fronton harcoló bajtársaik életét mentsék. Az operációk között az állandó idétlenkedésükkel és a nővérek folyamatos hajszolásával próbálják enyhíteni a katonalét elviselhetetlenségét, az őrületbe kergetve ezzel felettesüket, Burns őrnagyot (Robert Duvall).

A film egy Dr. H. Richard Hornberger háborús memoárjának adaptációja, melyet W. C. Heinz újságíró segítségével írt meg, és Richard Hooker írói álnév alatt adták ki 1968-ban. Az alapanyag nem túl érdekes irodalmi szempontból, de a szerethető, valós életből inspirálódott karakterek és a túlélő-humor elegendő motivációnak bizonyult, hogy a 20th Century Fox megvásárolja a megfilmesítési jogokat. A rendezők sorban dobták vissza a könyvet – Sydney Lumet egyenesen kiröhögte – Walter Matthau és Jack Lemmon visszalépett, így a Fox kénytelen volt odaadni a filmet annak a Robert Altmannak, akitől mindenki tartott Hollywoodban. Ő volt az egyetlen, aki valóban lelkes volt a forgatókönyvet olvasva, de nem azért, mert annyira jónak találta, hanem azért, mert látott benne egy filmet, aminek vajmi kevés köze volt ahhoz, amit a Foxnál látni szeretett volna. Altman nem is használt túl sokat a forgatókönyvből, inkább ezen a filmjén csiszolta improvizációra és a sok karakter egyszerre történő beszélgetésére, egymás szavába vágó dialógusokra alapuló stílusát. A sors iróniája, hogy a film egyetlen Oscar-díját pont az adaptált forgatókönyv kapta.

Valójában Altman a film legnagyobb részét titokban készítette, a stúdió ugyanis úgy tudta, hogy egy hazafias jellegű háborús filmet forgat. Mindezek miatt úgy is döntöttek, hogy dobozban hagyja a filmet, de a tesztvetítések közönsége túlzottan kedvezően reagált, bemutatója pedig hatalmas sikert hozott, így végül a  M.A.S.H  lett Robert Altman első pénzügyi és kritikai sikere, ő pedig egy csapásra elismert rendező lett. A film bemutatása idején még meglepetést, sőt néhol megütközést keltettek a széles vásznat bejátszó színészi gárda egymás szavába vágó, kaotikus dialógusai és a rendező azon hajmeresztő ötlete, hogy kacagtató komédiáját a véres tábori kórházak színpadán rendezi meg. A film szókimondása egyértelműen tükrözte a háborúellenes mozgalom és az akkori társadalom atmoszféráját. A M.A.S.H örökre megmaradt az egyik legjobb háborúellenes szatírának, amitől annyira rettegett a Fox, hogy kifejezetten a stúdió utasítására tettek be a végső verzióba még több hangosbemondós jelenetet, melyekből nyilvánvalóan kiderül, hogy nem Vietnamról van szó, hanem Koreáról, nehogy az akkor javában dúló következő háború elleni kiállásnak tekintse bárki is.

Amikor 1970-ben bemutatták Robert Altman alkotását, a közönség - melynek tagjait akkoriban a polgárjogi mozgalmak, a feminizmus, a drogkultúra, a vietnami háború elleni tüntetések lázadó hangulata jellemzett - beleszeretett a film jellegzetes humorába, illetve a patriotizmus, heroizmus és minden olyan érték kigúnyolásába, melyet a hatalom akkori képviselői oly nagyra becsültek. Az őrült fekete komédia olyan nagy sikert aratott, hogy egy hosszú ideig futó, kiemelkedő televíziós sorozatot (1972-1983) is készítettek belőle, ami végül 11 évadot és 256 epizódot élt meg. Maga a film pedig elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat, míg Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazták. Az biztos, hogy Robert Altman egy nagyon nehéz alapanyagból olyan örökzöld és klasszikus produkciót készített, amely kétségtelenül lefektette a műfaj alapjait.     

Érdekességek

- Olyan sztárrendezők utasították vissza a forgatókönyvet, mint Stanley Kubrick vagy Mike Nichols: utóbbi inkább A 22-es csapdáját (Catch-22, 1970) rendezte meg, ami ugyebár szintén háborúellenes szatíra, de a híresebb színészek és alapanyag ellenére sokkal kevésbé lett sikeres, mint jelen filmünk.

- Állítólag a M.A.S.H volt az első hollywoodi film, amiben a "f.ck" szó elhangzott (az amerikai futball mérkőzésen).

- Trapper John szerepére James Coburn, James Caan és Burt Reynolds neve is felmerült.

- Robert Altman eleinte nem akarta, hogy Sally Kellerman szerepeljen a filmben, mert túlságosan is csinosnak tartotta és "Hot Lips" szerepére eredetileg egy csúnyácska színésznőt képzelt el.

- Az akkor még fiatal Sylvester Stallone is felbukkan statisztaként a filmben, egy rádiós szerepében (nagyjából a tizedik perc környékén).

- A forgatás alatt Elliott Gould és Donald Sutherland is szerette volna eltávolíttatni Altmant, de a stúdió nem tett eleget kérésüknek.

- Altman szolgált a második világháborúban, és a „történelmi” hűségre törekedett, amikor jól összemocskolta a katonák arcát a filmben. Amikor a stúdiófejesek megkérdezték tőle, hogy miért annyira sárosak a katonák, miközben a Pattonben (1970) tiszták, Altman a saját háborús élményeire hivatkozott. Onnan kezdve a Pattonben és a Tora, Tora, Torá-ban (1970) is sárosabbra kezdték kenni a statisztákat.

- Habár a film a Koreai háború idején játszódik, az egyetlen fegyverdurranás az egész filmben, az amerikai futball meccs jelenetben hallható, amikor a bíró süt el egy jelzőpisztolyt.

- Az azóta már legendássá vált főcímzene (Suicide is Painless) szövegét, Robert Altman 14 éves fia, Mike írta pár perc alatt. A dal annyira sikeres lett, hogy a tévésorozatban is használták, és az Altman-fiú milliomos lett belőle.

- A filmből készült sorozat utolsó részét élőben 106 millió amerikai látta, a közönségaránya pedig 77%-os volt. Ezt a mai napig nem tudta egyetlen sorozat sem tudta felülmúlni (a Jóbarátok 62 millió nézővel búcsúzott). Abszolút nézőszámban is csak néhány Super Bowl volt jobb, illetőleg az olyan egyszeri események, mint Michael Jackson temetése vagy egy olimpiai nyitóünnepség.

Vélemény

Előre szeretném tisztázni, hogy nem igazán kedvelem Robert Altman filmjeit és stílusát (pedig még fog szerepelni más filmjével is a listán), ami alól sajnos mostani filmje sem jelent kivételt, még annak ellenére sem, hogy a M.A.S.H elvileg egy könnyed háborúellenes paródia, egy kacagtató vígjáték lenne. Az Egyesült Államokban máig töretlen a film népszerűsége, nem beszélve az abból készült sorozatról, de hozzánk valahogy mégsem igazán jutott el a sorozat (vagy legalábbis én nem emlékszem rá), hozzám pedig a film által képviselt humor nem igazán jutott el. Én egyáltalán nem fogtam a hasamat a röhögéstől, számomra nem sokban különbözött a film a Rendőrakadémia bármelyik részétől.

Ha már háborúellenes vígjátékot szeretnénk nézni, nem is kell messze mennünk, ugyanilyen háborúellenes társadalmi hangulatot tükröz az ugyanabban az évben bemutatott Kelly hősei (Kelly's Heroes), ahol szintén új értelmet nyer a háborús hős fogalma, na de mennyivel jobb a végeredmény (ráadásul ott is kapunk egy szeletnyit Donald Sutherlandből). Amellett, hogy a filmben viccesnek gondolt részek vagy poénok nekem nem igazán jöttek be, a másik nagy problémám a filmmel a teljes mértékű átgondolatlanság volt. Egész egyszerűen nincs benne koncepció, az egész filmen látszik hogy egy improvizáció, de annak sajnos elég lagymatag.

Végül pedig egy nem feltétlen kritikai, hanem inkább tényszerű megállapítás, hozzátéve azt is, hogy nekem is elegem van abból a trendből, ami mostanában jellemzi Hollywoodot. A film mai szemmel, a mai társadalmi normákat figyelembe véve nézve bár ebben a formában biztosan nem készülhetne el. Robert Altman filmje ugyanis a szó legszorosabb értelmében véve is rasszista, homofób és nőgyűlölő, még annak ellenére is, hogy Altman tompított az eredeti regény akkori kornak megfelelő és természetesnek elkönyvelt faji előítéletein. Mindenesetre az egyetlen fontos fekete szereplőt Spearchuckernek (szó szerinti fordításban "lándzsával vadászó", ami átvitt értelemben primitív niggert jelent) nevezni igencsak bátor húzás volt.

https://videa.hu/videok/film-animacio/m.a.s.h.-mash-1970-donald-sutherland-elliott-gould-qAym1IcLu4lf6WQ6

Ítélet: 10/5,5