USA (M.C. Productions), 126 perc, ff, politikai thriller

Rendező: John Frankenheimer

A Filmről

1962-re a hidegháborús paranoia elérte a csúcspontját, a kor aktualizálását illetően pedig Hollywood hozzányúlt a paranoia thrillerek műfajához. Ennek egyik állomása volt az 1962-ben elkészített Richard Condon regény adaptációja, A mandzsúriai jelölt. 

A koreai hadifogságban Raymond Shaw-t (Laurence Harvey) programozható gyilkológéppé alakítják át nagy tudású hazai és szovjet szakemberek. Ez felkelti a hírszerzés érdeklődését is, akik kiküldik Bennet Marco őrnagyot (Frank Sinatra), hogy göngyölítse fel az ügyet. Az Egyesült Államokba háborús hősként hazatérő fiatal tiszt ezután akaratán és tudtán kívül vállal szerepet édesanyja (Angela Lansbury) ördögi tervének megvalósításában. A szovjet kémnő engedelmes férjét, a véresszájú antikommunista álságos szerepében tetszelgő szenátort (James Gregory) ültetné az elnöki székbe, és a politikai ellenfelek eltávolításához veszi igénybe a minderről mit sem sejtő fia szolgálatait. A „pasziánsz” a hívószó, amelynek elhangzására és a káró dáma kártyalap látványára indul az agyba betáplált program, és a fiú robotként hajtja végre az utasítást.

A Hollywoodban valaha forgatott filmek közül az egyik legkülönösebb és legmozgalmasabb darab a Richard Condon azonos című regényén alapuló film. 1962-ben mutatták be, de - egy hamis pletyka szerint - Frank Sinatra eltávolította a filmet a forgalmazásból, jó barátja John F. Kennedy 1963. november 22-i meggyilkolása után. A valóság azonban az, hogy a filmet valójában sohasem tiltották be, de a közönség érdeklődése már a merényletet megelőzően is mérsékelt volt. Ezután valóban évekre lekerült a vásznakról, mert Frank Sinatra a hetvenes években megvette a jogait és évekre kivonta a forgalomból. Miután 1987-ben a New York-i Filmfesztiválon újra bemutatták, a stúdió visszaszerezte a jogokat, és ismét elérhetővé vált a nagyközönség számára.

A mandzsúriai jelölt feltehetően az egyetlen amerikai kommersz film, amely megérdemli, hogy a francia újhullámmal egy lapon emlegessék. Szerencsére a különböző műfajokat és érzelmi attitűdöket keverő politikai thrillert nézve az érdeklődésünk egy pillanatra sem csappan. A film már rögtön az elején egy mesteri felütéssel nyit a kertészkedő hölgyek klubjának gyűléséről, amelyből fokozatosan és megmagyarázhatatlanul kínai kommunisták agymosásának demonstrációja lesz - az egész egy valódi, Joseph McCarthyhoz méltó hidegháborús lidércnyomás. Iselin szenátor bolondosan ijesztő figurája McCarthy direkt paródiája, aki először 207 kommunista párttagról papol a hadügyben, azután 104 főt említ, majd 275-öt, amennyi éppen az eszébe jut. Azzal, hogy mindezt egy kommunista összeesküvés résztvevőjeként műveli, a film mókás egyenlőségjelet kanyarít a kétféle politikai elmebaj közé.

A mandzsúriai jelölt a háborús film utóhatást fejtegető alműfaját a politikai thriller és a politikai szatíra jegyeivel kombinálja, természetesen nem nélkülözi a szerelmet sem, és talán az első amerikai film, amelyben kung-fuznak a szereplők. A legnagyobb hatást azonban az anyai szeretet helyett agymosásban részesülő főhős részletgazdag jellemrajzával éri el. Angela Lansbury és Laurence Harvey remekelnek a gonosz anya és a mazochista módon szolgalelkű fiú szerepében. Frank Sinatrával és Janet Leighvel pedig soha még nem játszattak el furább szerepeket. A mandzsúriai jelölt igencsak ütős élmény, maró fekete humorral és sok-sok feszültséggel, mely egyszerre megindító és riasztó. A filmből 2004-ben készült egy modernebb és más kontextusba helyezett újrafeldolgozás Johathan Demme rendezésében, Denzel Washington, Liev Schreiber és Meryl Streep főszereplésével. 

Érdekességek

- John Frankenheimer és az operatőr, Lionel Lindon sok esetben azért használt kézi kamerákat a forgatás során, hogy a jeleneteknek bizonytalan, dezorientált jelleget kölcsönözzenek.

- A film alapjául szolgáló regényben anya és a fia között vérfertőző kapcsolat áll fenn, és még egy ágyjelenetük is van. A film készítői meg akarták hagyni ezt az elemet, de minimálisra redukálták ennek ábrázolását egy anyai csók formájában.

- A merénylet képsorait két részletben vették fel. Az egyik felét négy nap alatt forgatták le az üres Madison Square Gardenben, Laurence Harvey itt az üres széksorok között sétált. A jelenet második felét a Los Angeles-i Olympic Auditoriumban forgatták a színészekkel és statisztákkal együtt. A két felvételt később vágták össze, megteremtve azt az illúziót, mintha az eredeti helyszín lenne tele emberekkel.

- A filmet a keleti blokk országaiban cenzúrázták és betiltották (csupán az 1990-es években vetítették ezekben az államokban), de néhány semleges országban (Finnország, Svédország) is cenzúra alá vonták.

- A költségvetésből egymillió dollárt áldoztak Frank Sinatra gázsijára, 200.000 dollár Laurence Harvey fizetésére ment el, így csupán a fennmaradó egymillió dollárt tudták különböző célokra fordítani.

- Frank Sinatra a Henry Silvával forgatott kung-fu jelenet során eltörte a jobb keze kisujját, de a forgatás miatt nem kezelte rendesen a sérülést, és a csont rosszul forrt össze, ami egy életre szóló kellemetlenséget okozott neki. Többek közt azért lett végül Clint Eastwood Piszkos Harry, mert Sinatra nem bírta el a zsaru legendás Magnumját.

- Sinatra a saját bevallása szerint általában a jelenetek legelső felvételein játszott a legjobban. Mivel a rendező is előnyben részesítette az ilyen felvételek frissességét, így a legtöbb kulcsjelenetet csupán egyszer forgatták le.

- A filmbeli Iselin szenátor repülőgépe a valóságban Frank Sinatra tulajdonában volt.

- A forgatás rendszerint délelőtt 11 után kezdődött, mert Sinatra sosem tudott elaludni hajnali 5 óra előtt.

- Azt a jelenetet, amikor Laurence Harvey a Central Park tavának vizébe ugrik, a forgatás leghidegebb napján (február közepén) rögzítették, és előtte buldózerrel be kellett törniük a jeget.

Vélemény

Ugyan ezzel megint csak az általános véleményemet fogom megcáfolni, de léteznek olyan esetek, amikor egy-egy filmnek jót tesz a ráncfelvarrás. Ez igaz most jelenlegi filmünkre is, igaz itt egy speciális esettel állunk szemben. Nem arról van szó ugyanis, hogy az eredeti változat rossz lett volna, csupán a filmben felvázolt aktuális politikai helyzet (kommunizmus), illetőleg az adott korszakra jellemző hidegháborús hangulat már nem állta meg a helyét, így mindenképp szükséges volt az egyébként jó alapötletet az aktuális korszakhoz szabni. Éppen ezért tartom a 2004-es változatot jobbnak, annak ellenére is, hogy mindösszesen annyit csináltak az alkotók, hogy modernebb környezetbe helyezték a történetet.

Egyáltalán nem tartom A mandzsúriai jelöltet rossz filmnek, sőt meg merem kockáztatni, hogy a maga idejében még hatásos is volt, azonban pont ez a legnagyobb hibája is a filmnek. A filmben előkerülő hidegháborús helyzet, kommunista üldözés, illetve a koreai háború is olyan események, melyek abban az időben voltak aktuálisak, viszont mostanra már sajnos idejét múlttá váltak. Egyedül talán a háborús veteránok civil életbe való visszatérése jelent egy bármilyen korszakra jellemző általános problémát.

Maga az alapsztori egy kíváló ötlet és a kivitelezésben sincs semmi kivetnivaló, a pasziánsznak, mint hívószónak az alkalmazása pedig kifejezetten kreatív megoldás. A színészek játékára (Frank Sinatra, Laurence Harvey és Angela Lansbury) semmi panaszunk nem lehet és a kötelező csinos mellékszereplőket is megkapjuk Janet Leigh és Leslie Parrish személyében. Mindezek alapján A mandzsúriai jelölt egy kellően izgalmas és tisztességes darab, de fel kell készülni arra, hogy ma már nem üt akkorát az üzenete, mint a maga korában, ezáltal nem fog maradandó nyomot hagyni bennünk. 

https://onvideo.hu/video/157316692/a-mandzsuriai-jelolt-online-teljes-film-1962/

Ítélet: 10/7,5