2022. jan 17.

93. Egy gyilkosság anatómiája (Anatomy of a Murder) (1959)

írta: mindennapra1film
93. Egy gyilkosság anatómiája (Anatomy of a Murder) (1959)

anatomymurder2.jpgUSA (Carlyle, Columbia), 160 perc, ff, krimi/dráma

Rendező: Otto Preminger

Producer: Otto Preminger

Operatőr: Sam Leavitt

Forgatókönyv:  Wendell Mayes, John D. Voelker regénye alapján

Zene: Duke Ellington

Szereplők: James Stewart, Lee Remick, Ben Gazzara, Arthur O'Connell, Eve Arden, Kathryn Grant, George C. Scott, Orson Bean, Russ Brown, Murray Hamilton, Brooks West, Joseph N. Welch

 

A Filmről

Egy amerikai kisvárosban gyilkosság történik, egy fiatalasszonyt megerőszakol egy bár tulajdonosa, majd miután az összevert feleség hazamegy, annak férje bosszúból hidegvérrel lelövi az erőszaktevőt. John D. Voelker michigani ügyvéd (Robert Traver írói álnéven) írta meg egy 1952-es esetét egy regény formájában, majd azt dolgozta át a regényt adaptáló forgatókönyvíró, Wendell Mayes, aki maga is kacérkodott egy rövid ideig a jogi pályával.

mv5bndm0mtg1nzcyml5bml5banbnxkftztgwmtq1mdu3mte_v1_sy1000_cr0_0_1249_1000_al.jpg

Ezen eseményt dolgozza fel a film, melyben Frederick Manion hadnagy (Ben Gazzara) hirtelen felindulásból agyonlövi Barney Quillt, a bártulajdonost, miután ő állítólag megerőszakolta a feleségét, Laurát (Lee Remick). A védelmét elvállaló, korábbi ügyész Paul "Polly" Biegler (James Stewart) a tárgyalóteremben revansot igyekszik venni a hivatalát elhappoló ügyészen, illetve a vád képviseletére felkért jogi nagyágyún (George C. Scott). Csavaros logikával és alapos kutatómunkával igyekszik az esküdteket és a bírót meggyőzni a beszámíthatatlansággal egyenértékű "ellenállhatatlan késztetés" kibúvójáról. Ebben segítségére van csavaros eszű titkárnője (Eve Arden) és iszákos, ámde zseniális nyomozó partnere (Arthur O'Connell).

Az Egy gyilkosság anatómiája talán Preminger legbátrabb és legösszetettebb filmje, mely a korszak hollywoodi filmjei közt szokatlan műgonddal készült, a Saul Bass által tervezett hatásos főcímtől kezdve Duke Ellington kísérőzenéjéig. A legradikálisabb eltérés a többi filmhez képest, hogy nem mutatja be se a gyilkosságot, se más, a bíróságon elmesélt magánéleti jelenetet, ezáltal a nézőre bízva, hogy az esküdtekkel egyetemben maga döntse el, vajon Manion beszámítható volt-e, amikor elkövette a gyilkosságot. Mivel Otto Preminger nem kedvelte a flashback-ek használatát, így kizárólag a szereplők (legyen az ügyvéd, vádlott, áldozat vagy tanú) elmondásából következtethetünk az eseményekre. Két évvel később mutatták be, mint a tárgyalótermi filmek etalonjaként emlegetett Tizenkét dühös ember-t – de a szigorúan az esküdtszék tagjainak zárt ajtók mögött zajló igazságkeresésénél jóval rétegzettebben és alaposabban, más szemszögből, elsősorban a védő és az ügyészek párharcának mentén mutatja be az amerikai igazságszolgáltatás világát. 

screenshot_2022-01-08_at_08-26-37_egy_gyilkossag_anatomiaja_1959.jpg

James Stewart és George C. Scott (akiket egyaránt Oscar-díjra jelöltek) alakításukban megmutatják, hogy egy jogásznak nem csak jó színésznek kell lennie, hanem sztárnak, olyan személyiséget sugározva, amely felnagyítja belső énjüket, ezáltal súlyt ad minden egyes kitörésnek és tiltakozásnak, hogy kellő hatást érjenek el az esküdtszékben ülő emberekben. A bíró pulpituson pedig az a Joseph N. Welch ül, aki maga is rendelkezett jogi végzettséggel és nyugodt szívósságával a szó szoros értelmében véget vetett Joseph McCarthy szenátor pályájának. Sajnálatos módon azonban ez volt az utolsó szerepe, mert a forgatást követő évben elhunyt.

Otto Preminger mindig is kereste az ellentmondásos témákat karrierje folyamán,azonban ezzel a tárgyalótermi drámájával végképp áttörte a falat. A film több témája közül az egyik, és egyértelműen legfontosabb a nemi erőszak, illetve általában véve a női szexualitás, és ezek nyílt tárgyalása, amelyeket nagyon összetett módon mutat be. A film a maga korában viták kereszttüzébe került, ugyanis olyan - akkoriban tabunak számító - szavak hangzottak el benne, mint "bugyi", "orgazmus", "spermaképződés" vagy éppen "nemi erőszak". Olyan korban jártunk, amikor még a női alsóneműnek az említése is kényelmetlennek számított, a film egyik jelenetében a bizonyítékként említett ruhadarabra igyekszik is elfogadható szinonimát keresni ügyész, ügyvéd és a "bugyi" szót kifogásoló bíró.

2019062843.jpg

A film noir hagyományait a tárgyalóterembe átmentő Egy gyilkosság anatómiája voltaképp az amerikai jogrendszer velős kritikája, ugyanakkor szellemes és precíz látlelet az igazságszolgáltatás működéséről. Pechjére ugyanabban az évben készült, amikor a Ben-Hur tarolt az Oscar-díj átadón, ezért a 7 jelöléséből egyet sem tudott díjra váltani, pedig jó néhányat (legjobb rendező /Otto Preminger/, legjobb férfi főszereplő /James Stewart/, legjobb férfi mellékszereplő /George C. Scott/, legjobb forgatókönyv /Wendell Mayes/) megérdemelt volna, hiszen ezekben a kategóriákban kiemelkedőt tett le az asztalra, és amelyek miatt a mai napig az egyik legjobb és legösszetettebb bírósági drámának számít.

Érdekességek

- A filmet nemcsak az azt ihlető eset közelében forgatták, hanem a statiszták is helyiek voltak, és az esküdtek is majdnem kivétel nélkül az eredeti ügy esküdtei voltak. Maga az étterem ma is üzemel, Lumberjack Tavern néven, ahol ügyesen kihasználják a film sikerét, többek között az ikonikus plakáton látható szimbolikus hulla is megtalálható a helyszínen a padlóra festve.

lumberjack-tavern.jpg

- Paul Biegler szerepére az első körben Gregory Peck is számításba lett véve.

- A film zeneszerzője, Duke Ellington maga is feltűnik a filmben bárzongoristaként.

- James Stewart apja annyira sértve érezte magát a film témája miatt és annyira mocskosnak tartotta, hogy még egy hirdetést is feladott a helyi lapban, melyben elmondta az embereknek, hogy semmiképp se nézzék meg a filmet.

- Az egyik vallásos szervezet, az America's Catholic Legion Of Decency az illedelmes és elfogadható erkölcs határait feszegető filmnek nevezte az alkotást.

- Ugyanúgy Saul Bass készítette a film plakátját és főcímét, mint az egy évvel korábbi Szédülés esetében, így nagy hasonlóság figyelhető meg a két plakát között is. Jelen film plakátját pedig a Premiere Magazin az első helyre rangsorolta a 25 Valaha Készült Legjobb Moziplakát versenyében.

si-469366_jpg_maxdim-1000_resize-yes.jpg

- Az alkotás azon kevés (5) film közé tartozik, melynek a zenéje Grammy-díjat nyert, miközben a legjobb eredeti filmzene kategóriában még Oscar-díjra sem jelölték. 

- Laura szerepét eredetileg Lana Turnernek ajánlották fel, ő azonban csak azzal a feltétellel játszotta volna el a szerepet, ha a filmben kizárólag a saját divattervezője ruháit viselheti. Otto Preminger azonban felvilágosította, hogy ilyen ruhák nem illenek a szerephez, így a színésznő visszautasította a lehetőséget. A stúdió ugyan hajlandó lett volna engedni a követeléseknek, de a rendező nem engedett, így kapta a szerepet a szinte még kezdő színésznőnek számító Lee Remick.

- A filmet az amerikai ügyvédi kamara 1989-ben beválasztotta a 12 legjobb amerikai tárgyalótermi film közé, s egyes jogi iskolákban a mai napig oktatási segédeszközként használják, mivel tökéletesen mutatja be az amerikai büntetőjogi rendszer alapvető szakaszait. 

Vélemény

Az Egy gyilkosság anatómiája sokak szerint minden idők legjobb tárgyalótermi filmje. Ezzel ugyan nem tudok teljes mértékben egyet érteni (ld. a műfaj etalonjának tartott Tizenkét dühös ember), annyi viszont bizonyos, hogy valóban a legjobbak között a helye. Mint köztudott, a courtroom drámák (tárgyalótermi filmek) szívemhez igen közel állnak, így ez a film sem okozott csalódást, egy kifejezetten erős és kiválóan sikerült alkotással van dolgunk.

cb1c4a50223b739def35ab44eeb96150.jpeg

A Tizenkét dühös emberhez hasonlóan, itt sem tudjuk meg minden kétséget kizáróan, hogy valóban hogy történt az eset, kizárólag a tanúk elbeszélése alapján következtethetünk az esetleges eseményekre. Miután minden tanú elmeséli a történéseket a saját szemszögéből, előkerül néhány váratlan bizonyíték, és a film végére mi, nézők is kapunk egy képet az eseményekről. Mivel azonban saját szemünkkel egyetlen percre sem látjuk mi is történt valójában, mindenki a saját belátása szerint döntheti el, hogy a lezárás megfelel-e az ő elképzeléseinek.

Minden csavar és izgalom ellenére azonban a történet nem csupán arról szól, hogy történt-e erőszak vagy sem, ezáltal Manion tettét jogosnak érezzük-e vagy sem, hanem az amerikai igazságszolgáltatás különös rendszerén és magán az amerikai társadalmon van. Az amerikai igazságszolgáltatás tárgyalótermei ugyanis valójában színpadok, ahol a szemben álló felek minden aljas eszközt felhasználnak az esküdtszék manipulálásához. Nem magát a bírót kell meggyőznie a vádat képviselő ügyésznek illetve a védőügyvédnek, hanem azt a laikus 12 esküdtet, akik végül döntést hoznak majd a vádlott bűnösségével kapcsolatban.

Az alkotók azáltal, hogy folyamatosan lebegtetik a nemi erőszak megtörténésének vagy nem megtörténésének tényét, remekül játszanak a nézők előítéleteivel és szimpátiájával. Az egyik oldal igyekszik úgy beállítani az esetet, mint ami egyenes következménye Laura Manion kacér személyiségének és kihívó öltözködésének. (Az őt alakító Lee Remick valóban kitűnő választás volt a szerepre, igazi igéző vadmacskaként játszik, nem beszélve a testhez simuló cicanadrágról). Sőt, mi több, valójában nem is történt erőszak, ugyanis a nő is akarta, ha pedig mégis megerőszakolták, arról viselkedésével is ő tehet. A feleség annyira kihívóan viselkedik, hogy már szinte nem is tudjuk sajnálni és úgy gondoljuk, hogy megérdemelte, amit kapott. Ugyanakkor a gyilkossággal vádolt férj személyisége is megbonyolítja az ügyet. Frederick Manion egy végletekig indulatos, szélsőségesen féltékeny ember. Tettét akár jogosnak is érezhetjük, de annyira ellenszenves személyiség, hogy kérdésessé válik, valóban "ellenállhatatlan késztetés" hatására követte el tettét, vagy valójában nem is történt semmilyen erőszak, csupán hirtelen felindulásból maga verte össze a feleségét és lőtte agyon a csupán flörtölő áldozatot. A film megtekintése után mindenki ki-ki döntse el, melyik megoldás felé hajlik.

image-w1280_1.jpg

Első ránézésre hosszúnak tűnhet ez a több, mint 2,5 óra, azonban szerencsére egyetlen percig sem érezni, hogy a film vontatott vagy unalmas volna. Ebben valószínűleg sokat segített, hogy az alkotóknak végig sikerült fenntartania a feszültséget azzal kapcsolatban, hogy végül mi is történhetett valójában. Mindezek mellé kapunk a tárgyalótermi drámákhoz szorosan kapcsolódó parádés dialógusokat, remek színészi játékot (főként James Stewart és George C. Scott remekel) és nem utolsósorban Duke Ellington által remekül megkomponált aláfestő jazz zenét. Az Egy gyilkosság anatómiája nemcsak műfajának remeke, hanem filmtörténeti jelentőséggel is bír, ugyanis elindította az akkoriban a hollywoodi filmgyártásra jellemző szigorú cenzúra felbomlását. Kihagyhatatlan mestermű.

Ítélet: 10/10

Szólj hozzá

jazz ügyvéd szexualitás erőszak gyilkosság tárgyalás tabu gyanúsított Oscar Saul Bass James Stewart Otto Preminger McCarthy