Az afrikai lázfa (Vachellia xanthophloea) Kelet- és Dél-Afrikában őshonos, megtalálható Tanzániában, Kenyában, Malawiban, Mozambikban, Szomáliában, Dél-Afrikában, Szváziföldön, Botswanában, Zambiában és Zimbabwében. Könnyen alkalmazkodik körülményei megváltozásához, így meleg éghajlaton más területeken is megtalálható tájfaként.

A fa görög eredetű, latin elnevezése elsősorban küllemére utal: "sárga kéreg", míg a köznyelvben a kissé misztikus lázfa nevet kapta - mely nemzetközi szinten elterjedt. Ez utóbbi ténylegesen arról árulkodik, hogy a lázfa mocsaras területeken szeret élni. Mivel a lázfa elterjedési területeire érkező első európai telepesek a maláriát (váltóláz) összekapcsolták a Vachellia xanthophloeával, azért a köznyelvben a betegséghez kapcsolódó nevet kapta, hiszen ahol a fa megjelent valóban gyakoribbak voltak a maláriás megbetegedések. Ma már tudhatjuk, hogy azért, mert a maláriás lázat a mocsaras területeken élő szúnyogok terjesztik, nem pedig a burkoltan ezzel vádolt fák.

Az afrikai lázfa a természet aktív részese: leveleit, terméseit, fiatalabb ágait az afrikai állatvilág számos szereplőjének étlapján megtalálhatjuk - mint például a zsiráf, az elefánt vagy a cerkóf. Lombjai között madarak fészkelnek, virágai a méheknek adnak munkát, míg gyökerein keresztül javítja a talaj termékenységét. Kifejezetten a lázfával kapcsolatban álló lepkék közül csaknem 30 nagyobb lepkefajt regisztráltak.

Nemcsak a természet számára különleges növényről van szó, az évszázadok során a lázfa az afrikai animista szertartások részévé is vált. A lázfa alkotóeleme annak a főzetnek, amely a jóslást kérő páciens számára megmutatja a világos utat, amelyet követnie kell - az út úgy válik egyértelművé, hogy elalvás előtt kérdéseket tesz fel, melyekre álmában kapja meg a válaszokat. Gyógyászati szempontból hányás- és lázcsökkentő hatásáról ismert, mely miatt a helyiek éppen a malária kezelésére alkalmazzák.