Kúl, közvetlen, keresztény

Szólj Be a Papnak!

Campusra hangolva

2018. július 17. - szoljbeapapnak

„Vigyáznunk kell arra, hogy ne rutinból toljuk majd a Campuson...” – fogalmazta meg az egyik önkéntesünk a legutóbbi megbeszélésünkön. Egy év telt el a Szólj be a papnak első fesztiválos jelenléte óta, s ez alatt a 12 hónap alatt annyi impulzus érte az időközben szervezetté alakuló közösségünket, hogy ha akarnánk sem tudnánk rutinfeladatként tekinteni az év legnagyobb eseményére. Bár szereztünk valamiféle jártasságot a fesztiválok és a hatékonyabb kommunikáció világában, de ez közel sem jelenti azt, hogy csípőből oldjuk meg majd az előttünk lévő feladatokat.

Önkéntesként én magam is a 2017-es Campus fesztivál előtt csatlakoztam a csapathoz, akkor még nem sejtve, hogy életem egyik legjobb élménye vár rám. Abban azonban biztos voltam, hogy bulizni szerető, hívő emberként valami olyan izgalmas kihívás előtt állok, ami egyben kiváló önismereti tréning is lesz, hiszen korábban soha nem csináltam hasonlót. Éppen ezért eleinte kételkedtem abban, hogy Isten vajon rajtam keresztül is meg tud-e szólítani olyan embereket, akik esetleg sohasem jártak még templomban vagy most hallanak először az evangéliumról. S mint az számtalanszor megtörtént már az életem során, úgy most is beigazolódott, hogy az Úr sokkal hatalmasabb, mint a mi kételkedéseink.

campus1.jpg

A négy nap folyamán tartalmas beszélgetések zajlottak teljesen általános és egészen személyes kérdésekről.

A vallási paletta minden színfoltja megjelent a „napimádótól” a hívők minden árnyalatán át egészen az ateistákig, de ennek ellenére bátran mondhatjuk, hogy sikerült mindenkihez a „saját nyelvén” szólni és közeledni.

A beszélgetések, viták, pódiumbeszélgetések, interjúk, játékok során nekünk, önkénteseknek is olyan új ajtók nyíltak meg, amelyek megerősítettek abban, hogy érdemes energiát fektetni a fesztiválos jelenlétbe.

campus3.jpg

Mindannyiunk nevében mondhatom tehát, hogy a közös munka során mi is közelebb kerültünk Istenhez, de nem csupán Istenhez, hanem egymáshoz is.

Csodálatos érzés volt figyelemmel kísérni, hogy hogyan dolgoznak együtt Isten ügyéért a református, a katolikus és az evangélikus fiatalok, hogyan szövődnek barátságok és szerelmek az önkéntes csapaton belül és hogyan válhat egy fesztivál gyakorlati tereppé egy teológus hallgató számára. Persze akadtak olyanok is, akiket eleinte jobban vonzott a fesztiválbérlet, mint a szolgálat, s mára belőlük lettek talán a legelkötelezettebb önkéntesek. Akik pedig tavaly még el sem tudták képzelni, hogy mit keresnek egy ilyen könnyűzenei rendezvényen, nos, ők alig várják a 2018-as Campus fesztivált. Úgy sejtem, nincsenek ezzel egyedül, ugyanis mind a jegyet/bérletet vásárolt fesztiválozni vágyó emberek, mind pedig a közöttük szolgálatot végzők is izgatottan várják a „Dunán inneni legnagyobbat”, ahol idén is a Civil faluban kap helyet a Szólj be papnak sátra.

campus2.jpg

A tavalyi gyakorlathoz hasonlóan ismét rendelkezésre állnak majd papjaink és lelkészeink, hogy tabuk nélkül válaszoljanak a fesztiválozók által megfogalmazott kérdésekre, de új kvízekkel és egy kiváló gondolatébresztő Bibliai logók installációval is készülünk, és természetesen nem maradnak el a tavaly oly népszerűnek bizonyult logós ajándékok sem. S hogy rutinfeladat lesz-e a 2018-as Campus fesztivál? Minden bizonnyal nem, hiszen az új emberek, új feladatok, új témák minket is új kihívások elé állítanak és számunkra is lehetőséget biztosítanak a folyamatos megújulásra.

Dezső Kinga Julianna írása

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr7714117607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása