Viszlát, tanév!

Kemény volt ez a tanév, pillanat alatt elszállt. Visszagondolok az utolsó előtti hétre, mielőtt átcsapunk a "mit csináljak a gyerekkel egész nyáron" munkacímű tragikomédiába. Minden tantárgyból hátravolt még minimum egy témazáró. Kiskamasz gyermekeimből az utolsó leheletet próbálja kipréselni iskola és szülő egyaránt. Jó, azért nálunk vannak engedmények, például lehetsz négyes matekból kislányom, mert te azért fejtettél ki energiát, hogy azt elérd. Megtetted és én büszke vagyok.

És nem utolsó sorban anyád nyomorult matematikai képességei kódolódtak tovább.
Na, de adott itt kérem a nyelvtan dolgozat is, amire igyekeztünk - igen, többes számban, bár ez nem a kedvencem, főleg kisbabás anyukaként igyekeztem kerülni a fülünkbe folyt a kibukott tejecske, már bilibe kakilunk és a horribile dictu: 200-at szopiztunk szakkifejezéseket, így fejedelmi többesben - szóval igyekeztünk maximálisan felkészülni, hogy ne hozzunk szégyent egymás fejére. A magyartanár anya és kiemelten kommunikatív gyermeke. Éjszaka csak háromszor voltam Kisbabánál, aki sírást színlelve álldogált az ágyban, és igyekezett kiszállni, meg lemenni a földszintre, hogy Csörgőfejű Nyulat megkeresse a lenti kuplerájban. Rohadtul szigorú voltam. Csörgőfejű...te kis nímand!! - gondoltam, miközben Babát visszanyomtam. A harmadiknál már 4.50 volt, fölöslegesnek és egyben nevetségesnek éreztem a visszaalvást.
Hatkor felkeltettem Nyuszót, tananyag ismétlése végett. És akkor elindult a nálunk szokásos esztrád-egyveleg, ami viszonylag szórakoztató lenne, ha nem lennénk időkorlátba szorítva reggelente.
Bence: - Nem veszem fel ezt a pólót. Másikat kérek. Nem szeretem a májkrémes kenyeret. Nem akarok inni.

Apa tátott szájjal liheg, mindene fáj és gyakorlatilag az orrát kiiktatta a sok mocsadék pollen a légzés-mechanizmusból. Éjszaka hörög és kétóránként piros fényt dug az orrába, ami miatt egyszer annyira megijedtem, hogy kiugrottam az ágyból, de mellettem a fal van, rajta egy billegő radiátor, amit ha szétrúgsz térddel, percekig hangosan rezonál. Pipa. Apa: - Fáj a fejem!
Nyuszó: - Nekem is fáj.
Bence: - Úristen, nemááár! Most hova üljek el? Két fejfájós közt!! Majd jól elkapom! Hányni kell, Nyuszó?
Anya: - Akkor kislányom, ha összetett szót toldalékolunk, hogyan bontod elemeire? Kérlek, ragozz el egy igét alanyi és tárgyas ragozásban!
Bence: - Ezen gondolkodsz? Béna...mit kell ezen ennyit??
Nyuszó: - Böfögöm, böfögöd, böfögi...
Kisbaba: - Dörmi mackóóóóó! azt kéreeeem! nem eeeeeezt!!
Apa: - Toldalék, rag, összetett szó, köbgyök, Pithagorasz, minden megy nyelvtanból, Nyuszókám?
Baba: (májkrémet köpköd) Dörmiiiiiit!!
Anya: - Hány jel állhat egy szóban? Mi a jel szerepe?
Bence: - Haladjunk már, nem tudok focizni az udvaron óra előtt! Mindig veled van a baj, mindig Nyuszó miatt késünk el!
Baba: - Én az űrhajósokat szeretem legjobban. Holnap is találkoztam két űrhajóssal. Olyan szeretem őket! Megölelem!
Anya. - És kit szeretsz még, Drágám?
Baba: - Űrhajóst.
Anya:- (miközben szívja Baba orrát, túlüvöltve a porszívót) Mi a képző definíciója? Hogyan változtatja a szó jelentését? Szófaját? Ó, túlcsordult a takony, a francba...
Apa: - Hol az allergiagyógyszerem? Hol az övem? Nincs fekete zoknim? Hol van? Miért nincs?
Bence: - Megint elkésünk! Mindig elkésünk! Nem ezt a cipőt akarom! Focizni SOSINCS időm!
Baba: - A garázst nem szabad megenni, pfúj, az undorítóóóó! Csak a vacsorát szabad! A garázs hatalmasat csíp! Kérek bálnaszörpöt!
Anya: - Babó, hogy szereted anyát?
Baba: - Apát szeretem.

Keverednek a szavak a fejemben, a definíciók, régi nyelvészet tételek ugranak be. Cipőt adok Kisbabára, kitessékelek minden iskolást az autóba, visszaszaladok a slusszkulcsért. Hiányérzetem támad, felkapom a szemüvegem. Hirtelen megszédülök, hánynom kell, berohanok a klotyóba. Ott rájövök, hogy a szemüvegen túl a kontaktlencse is rajtam van, szemüveget letépem, közben a wc-be esik a hajráfként feltolt napszemüveg.

Most, hogy visszagondolok a könnyed hajnalok lebbenésére, a romantikus reggelekre, a sok különórára, ahova bélhúzás nélkül, simán időre elértünk mindig és kicsit sem volt terhes számomra, hogy Kisbabát folyton rángatom mindenhova, sőt többször fel kellett ébreszteni délután, hogy eljussunk a célállomásokra és közben a Gyermekvédelem ne szálljon ránk, hogy a babát itthon hagyom egyedül rántottát sütni, és a nyugodt esték, amikor gyermekeim mosolyogva, önként és hibátlanul felmondják a napi leckét, mindig minden házi kész, fiam sosem kapott felszerelés- és házi feladat hiány miatt feketét, ami után nem gyűlt össze egyes, nincsenek magatartás beírásai, és lányom sosem telefonált, hogy azonnal vigyek be utána szünetbe ebédjegyet, korcsolyát, tesi cuccot vagy kísérleti mágnest környezet órára. Eszembe jutnak a boldog percek, hogy sosem csúsztunk meg a menza-rendeléssel, az ebéd-fizetéssel, természetesen minden iskolai rendezvényre habos süteményt sütöttem, terménybábot faragtam és a szülői sportrendezvényeken minden indított sportágban dobogós helyen végeztünk jóurammal.
Részt tudtunk venni az összes iskolai családi napon, miközben az uram nem töltötte négy napos konferenciának álcázott távollétét a Balatonnál vidám vitorlázással egybekötve, én meg negyedik napja egyedül a hárommal, és egyszerre általában nyolc helyen kellett lennünk, de természetesen megoldottuk, ahogy a másik családi napot is, amikor az egyik gyerekemnek nem jött közbe fellépés a nap közepén, míg a másik beszoktatós volt a bölcsiben és természetesen az autóm sem aznap reggel rohadott le végleg, hogy a beígért kirándulós furikázást meghiúsítsa.
Nyugodt, higgad hangon és rendezett arccal kezeltük az év során felmerülő konfliktusokat, ami szinte elenyésző darabszámban jelentkezett, pálinkagőzös felnőtt bulikról pedig szó sem lehetett. Édesanyám nem telefonált utánam sírva a tavaszi kiruccanásunk idején már a reptérre, miután Nyuszó rommá törte magát az utcán elesve, Kisbaba fejre nyalt a kanapéról, Bence pedig mindenkit megdobált lego darabkákkal, hogy valószínűleg ő többé nem ér rá.
Meleg étel, tele hűtő, frissen vasalt damaszt ágynemű mindig készen várta itthon kis putyerkáimat, édesanyjuk pedig fittebb, kipihentebb és fiatalosabb,mint valaha.

(Részlet a megyei kórház idegosztályának nagyvizit-naplójából. Kezelőorvos: dr. Omnipotens. Páciens: Katinkanya, Óbuda főterén, éjszaka, kiüresedett arckifejezéssel lézengő középkorú nőbeteg.)