2006-ban Adam Green megalkotta a 2000-es évek egyik legérdekesebb slasher-horroros sorozatgyilkosát, Victor Crowley-t. Noha a baltás gyilkos már trilógiává bővült az évek alatt, a fő karakteren kívül lényegében a filmek nem igazán tudtak emlékezetes pillanatokat okozni a nézőknek. A filmek, az első rész kivételével lényegében rosszak lettek (és még az első sem feltétlenül jó), így semmi nem indokolta a tovább epizódok megjelenését. Green viszont úgy érezte, hogy van még ebben a történetben tartalék, így tavaly elhozta a Victor Crowley-ra keresztelt vérgőzös moziját, ami lényegében a széria 4. része.

Tíz év telt el azóta, hogy Victor Crowley-val sikerült végezni. Egy szerencsétlen megmozdulás miatt azonban az átok újra él, így Crowley visszatér a mocsárba, hogy újfent folytassa a kaszabolását…

Jól érezte. Green új agymenése ugyanis meglepően jó irányvonalat vett, amit csak és kizárólag a hosszú, bő 35-40 perces felvezető, üresjáratos rész rontott el. Felesleges, érdektelen és lassú jelenetek tömkelege tarkította a film első felét, ami lényegében rá is nyomta a bélyeget a mozira. Most őszintén, mégis kit érdekelnek a nyamvadt karakterek, akikről már messziről süt le az, hogy nem élik meg a stáblistát. Azonban, ami ezután történt, az már igazi gore-szórakozás volt, egy nagyszerű sorozatgyilkossal. Victor Crowley-t szabadjára engedte a rendező, és ahogy ilyenkor lenni szokott, az áldozatok a lehető legpoénosabb módon kerültek át a másvilágra. Itt érdemes kiemelni a sminkesek és maszkosok munkáját, akik a CGI-t a háttérbe szorítva munkálkodtak. Minden egyes letépett végtag, bevert arc, kiszakadt belső szerv ”valódi” volt, ami sokkalta élvezhetőbbé tette Crowley vérengzését.

Miért írtam, hogy poénos? Adam Green lényegében egy paródiát készített el, amiben csak és kizárólag a gonosz vette komolyan a teendőit. Jól is állt a filmnek ez az újítás, függetlenül attól, hogy már a korábbi részeknél is fel-felütötte a fejét a humor. Itt viszont teljes mértékben áttértek a viccesebb oldalra, így pedig egy meglepően szórakoztató végeredmény született a mocsáros kalandból.

Amennyiben a film első felét is sikeresen építették volna fel, még akár egy csiszolatlan gyémántról is beszélhetnénk, ám mivel ez nem sikerült, és egy dögunalmas játékrész sikeres átvészelése után kaptuk csak meg az igazi Crowleyt, így bizony ott a keserű szájíz, amivel nem lehet mit kezdeni. 5,5/10