Örs mindenkinek

Salzburg Super Ski

2018. március 18. 10:32 - Tetlák Örs

05_img_0908_maria_alm_aberg-langeck.JPGEgészen röviden, a Salzburg környéki síterepek pontosan úgy néznek ki, mintha a 80-as évek egész falas nappali tapétáit nézegetnéd. Mivel több száz ilyen-olyan gasthof és panzió van minden egyes faluban, lehet némileg kompenzálni a síbérletek és a hütték mondjuk úgy, magasan pozicionált árait. A büdzsé a hüttékben tud kegyetlenül elszaladni: a 4-5€-s korsó sörök még hagyján, de csak az osztrák üvegiparnak hála, hogy nem tud kisebb kiszerelést gyártani, mint azok a 2cl-es fiolák, amiből folyékony arany áron adják a Jägermeistert. A csúcstartó egy 6€-s gépi kóla lett, olyan ízvilággal, ami harminc éve is megríkatta volna bármelyik apukájára váró kisgyereket a talponállóban. A miniatűr üvegekből lehet viszont frankó túlélő csomagot készíteni a sport közben is kulturáltan fogyasztók számára. Elképesztő, hogy mi pénzeket lehet megspórolni ezekkel az otthonról hozott rendes pálinkával feltöltött és a síruházat ezer zsebébe rejtett apró segítségekkel. A 3-4€-s "Willi" (körte schnaps + kompót), vagy Vodkafeige (ugyanez vodkával és fügével) helyett, ha betárazol a napra a pici üvegekkel, okosan szinten lehet tartani a lelkesedést és a bátorságot. Arról nem is szólva, hogy meglepően strapabíróak. Ami gyakorlatokat néha síelés címen elő szoktam adni, soha egynek sem lett semmi baja. Néhány napja, két pályaszakasz közti "átsikláskor" akkorát estem, hogy az arra járók közül többen lepontozták, de az üvegcsék azt is sértetlenül megúszták.

A másik nagy felismerés, hogy minden hüttében találsz legalább egy magyar pincért, vagy egy magyar segéderőt, aki az asztalokat szedi le, vagy a pultnál szolgál ki. Ez általában úgy szokott kinézni, hogy megrendelem az első kanyar felét, aztán odaszólok a többieknek, hogy ők mit kérnek, mire a pult mögül szólnak, hogy folytassam nyugodtan magyarul. Bár olyan is volt, akinél a harmadik sörnél derült ki, hogy siófoki, addig kedélyesen beszélgettünk németül. Mivel pár éve kitaláltuk, hogy márciusban menjünk síelni, nagyszerű +5 meg +10 fokokban, szikrázó napsütésben síelni, de bele kell kalkulálni, hogy csúnyán bele lehet szaladni egy esős időszakba, ami a napi 12-14.000 forintos bérletárak mellett elég dühítő tud lenni. Tavaly hétből hat napon csodálatos időjárásunk volt, búcsúzóul viszont beütött az időjárási katasztrófa és minden igyekezetünk ellenére lemosott bennünket az eső a pályáról. Akkor néztem meg, mit jelent az öt- tíz-, meg húszezer milliméter vízállóság. Jól tippeltem, hogy nem azt jelenti, hogy öt, tíz, vagy húsz méter mélyre merülhetsz síruhában. Lényeg, hogy ami légáteresztő, az előbb-utóbb megadja magát a víznek is. Amikor szó szerint tökig átázott alsógatyában kerülgeted a latyak buckákat, akkor elég hamar elmegy a kedved az egésztől. Idén aztán minden a lehető legjobban alakult.
Innentől képek, az utóbbi pár évből válogatva.

A Gasteini-völgy négy terepe közül Bad Gastein - Hofgastein a legnagyobb. A Stubnerkogel a függőhíddal és a kilátókkal valószínűleg a legsűrűbben látogatott csúcs. Ilyen a panoráma.
01_2016-03-14_14_07_34_bad_gastein.jpg

Ez az egyik kilátó, kettő van belőle.
01_p2250031.JPG

Ha az időjárás is úgy akarja, ezt lehet látni.
01_p2250026_stubnerkogel.JPG

Bad Gastein városka elvileg négy évszakos turista paradicsom lenne, de mintha vesztett volna a Monarchia korabeli vonzerejéből. Legalább is, hogy a kellős közepén lezúduló vízesés mellett évek óta üresen állnak az épületek, az egészen biztos. El nem tudom képzelni, kinek lehetne itt szobát kiadni, vagy milyen hangszigetelés kellene, hogy elviselhető legyen egész éjjel a zaj. A látvány mondjuk nem utolsó.
01_aa34.jpg

Ezen a retró képeslapon (így sikerült a telefonnal a kép) nem a legendás zenekar koncertjét hirdetik.
01_aa38.jpg

Ez a félresikerült vendéglátóipari kísérlet közvetlenül a vízesés mellett ment évekkel ezelőtt csődbe. Az épület állapotából is gondolom, hogy még nem igazán sikerült kitalálni, hogy mi lesz Bad Gastein központjával. Odaépítettek egy vasbeton förmedvényt, amire Ózd és Dunaújváros "megálmodói" is elismerően csettintenének, a vízesés mellett meg csendben (dehogy, épp ellenkezőleg), üresen rohadnak az épületek. Viszont minden, ami hallótávolságon kívül van a fő vonzerőtől, az teljesen rendben van.
01_aa42.jpg

A Gasteini-völgy második legnagyobb terepe Dorfgastein - Grossarltal. Két csúcsa közül, ez a kilátás a Fulseckről.
02_aa56_fulseck.jpg

Ezt látod, ha nagyjából ugyanott hátat fordítasz.
02_img_0946_dorfgastein_fulseck.JPG

A pálya másik csúcsa a Kreuzkogel, ez majdnem a teteje.
02_aa58_dorfgastein_kreuzkogel.jpg

Íme minden magyar síző Mekkája, Kaprun - Kitzsteinhorn. Nekem nem a szívem csücske, azt például egyáltalán nem értem, hogy miért kell hatszor (jó, csak háromszor) felvonózni, hogy feljuss a tetőig. Végigjártuk a teljes terepet a Black Mamba pályával bezárólag, de az olyan szűk és zsúfolt állandóan, hogy sokkal jobb a "fenti" fekete pálya. Oda még mindig csak csákányos visz fel, úgyhogy nincs is rajta szinte senki. Kaprun felső, "közönségkorcsolyázós" kék pályái (amiből az egyik valahogy piros lett) lehetnek a kulcs, hogy miért járnak ide annyian, itt tényleg mindenki el tud csúszkálni egész nap. Ez a kép jó csalóka, alig látszanak rajta emberek.
03_aa65_3_kaprun.jpg

A gleccserről ilyen a kilátás Zell am See irányába. Itt elég havas, bár a völgyekben márciusban már itt sem kell különösebb hóakadályokra számítani. A különlegesen jó minőségű képen az élesebb szeműek akár egy tavat is észrevehetnek.
03_p3010039_kaprun.JPG

Ez Zell am See, a tó feletti pályák simán megérnek egy napot.
04_2016-03-17_13_16_28.jpg

Egy panoráma ugyanerről a síterepről, a kerítésen ügyesen egyensúlyozó törpével.
04_2016-03-17_11_47_06_zas.jpg

A tó a síterep alatt.
04_2016-03-17_13_23_43.jpg

Ahogy említettem, évek óta márciusban jövünk, tizenötödikére való tekintettel ünnepeltem kicsit. A jelen lévő osztrákok sem megértőnek, sem támogatónak nem tűntek a performansz alatt.
04_2016-03-17_14_41_09.jpg
Következzen nagy kedvencem, a Hochkönig. Ha nem állsz neki a 32km-es Königstournak (ami az öt csúcson átvezető útvonal), ez a terep akkor is bőven le fog foglalni. Nem mondanám, hogy sítúra kézikönyvet írhatnék, annyi helyen fordultam meg, de ez a legszebb síterep, ahol eddig jártam. Nyáron természetesen a túrázók lepik el ezeket a hegyeket, nyilván akkor sem zokognak a csalódottságtól. Ez éppen a magyar fülnek kedves Kollmannsegg csúcs.
05_aa00_hoch_kollmannsegg.jpg

Az Aberg-Langeck csúcs, ahol sosem lehet rendes panorámaképet csinálni az osztrák Alpok egyik legszebb vonulatáról, mert egy hobbisíző állandóan a kamera elé ugrik a sörével.
05_img_0911.JPG

Egy hasznos információ az ide indulóknak. A 21-es pálya alsó része (legalább is márciusban) folyamatosan olyan, hogy már délelőttönként is nyugodtan lehetne rajta mogul futamokat rendezni. És most ne az indiai muszlim dinasztia tagjaira gondolj, hanem azokra az extrém síző fiatalokra, akik úgy döntöttek, hogy 22 éves koruk után a térdeiket az égvilágon semmire nem kívánják használni. Ettől függetlenül a szerelem töretlen a Hochköniggel, ha egy síterep lesz, amit megnézel a régióban, akkor az ez legyen. Ilyesmiket fogsz látni végig, mind az öt csúcsról.
05_img_0908_maria_alm_aberg-langeck.JPG

Idén abból a szempontból is szerencsénk volt, hogy szokatlanul sok vadon élő állatot láttunk. Egyik nap egy hermelin szaladgált pár percet előttünk, máskor meg a felvonóról láttuk, ahogy néhány síelő próbál a pályáról lehessegetni egy odatévedt siketfajdot. Fent körözve a védtelen madár felett, kinek ne jutott volna eszébe a fővadász úr, hogy mennyivel férfiasabb lett volna szitává lőni, mint bohóckodni vele, hogy valahogy visszazavarják az erdőbe?
Ez pedig már a régió egyik szerintem kevésbé ismert terepe, Flachau drámai panorámája. Amióta ezt leírtam, utánanéztem és kiderült, hogy csak szerintem kevésbé ismert. Nagyon úgy tűnik, hogy a posztban szereplő pályák közül ide többen járnak magyarok, mint Kaprun kivételével bármelyik másikra.
06_img_0941_flachau.JPG

Ez a pálya teteje.
06_img_0925_flachau.JPG

Apró csalás, hiszen Mölltal már Karintiához tartozik, de itt van a környéken és a címben szereplő Super Ski bérlet ide is érvényes. Amikor itt jártunk, pár percenként ereszkedett le és szállt fel a köd, ki-be síelgettünk a tejbe. Mint már említettem, a kijelölt pályák közti rövidítések nagymestere vagyok. Itt úgy süllyedtem el combig a méteres hóban, ahogy a rajzfilmekben szokás: siklás közben szépen lassan merülve, a végén arccal előre befejezve a produkciót.
p2280015_molltal.JPG

Bár szerintem minden alpesi osztrák kisváros tök egyforma, centire ugyanaz az építészet jelenik meg mindenhol, csúnyának egyiket sem lehetne nevezni. Amikor az ember már kisportolta magát, vagy hazafelé indul Salzburg tartományból, út közben érdemes itt-ott megállni. Ez például Hallstatt osszáriuma. A festői falucska utcáiról és a tóról készült képekkel tele a net, ezt kicsit ritkábban látni.
p3030047_hallstatt.JPG

Búcsúzóul pedig maga Salzburg. Nagy meglepetés nem lesz, ha azt mondom, hogy megér egy pár órás városnézést, de akár egy plusz napot is.
pb040024.JPG

A mielőbbi viszontlátásra!
pb040047.JPG

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://orsmindenkinek.blog.hu/api/trackback/id/tr8013739426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása