Hallott már a félelmetes miskolci sárkányról? Nem? Akkor olvassa el a következő történetet!

Mikor Árpád vezérünk és kísérete erre a vidékre ért, Tapolcán ütöttek tábort. Volt Árpádnak egy nagy tudású segítője, aki sok jó tanácsot adott neki az elmúlt esztendőkben. A vezér nagyra tartotta az öreget, és mindenben kikérte a véleményét.

- Hallod-e, Böngér, te sokat segítettél nekem az elmúlt időben. Amióta a Vereckei-hágón bejöttünk erre a vidékre, ez a legszebb hely, ez a legtermőbb vidék. Fogadd el tőlem hálából ezt a földet, ettől a helytől kezdődően egészen addig, ameddig a szem ellát - mondta vezérünk.

- Köszönöm a nagylelkűségedet, vezérem! Hogyan viszonozhatom e kegyes ajándékot? - kérdezte Böngér.

- Vedd birtokba, műveld és népesítsd be a vidéket, a magad és az utódaid javára!

Így lett Böngér e vidék ura. Sokáig ugyan nem élvezhette a földesuraság előnyeit: öreg volt már, nemsokára meghalt. Fia, Bors vezér lendítette fel a környék gazdaságát, ő népesítette be a vidéket. Aztán kiépítette a központját, kicsit odébb, Edelény környékén. Győrben a várat már az egykori őslakosok építették, hát ott is tábort ütöttek a honfoglalók. Csak egy vidékre nem merészkedtek. Tapolca és Győr között volt egy üres területe az uradalomnak, amelynek a környékére senki sem akart odaköltözni. Ezt a vidéket ugyanis egy sárkány uralta.

Ilyen gyönyörű ma az Avas-hegy, ahol egykoron - talán - sárkányok éltek. (Zólyomi Sándor felvétele.)

- Ó, uram, ott lakik a gonosz!

- Oda nem fog senki költözni!

- Elátkozott terület az!

- Sárkány lakik a hegyen!

- Nem találsz oly balgát, ki a hegyre költözne!

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallott Bors, akinek érdeklődését felkeltette a sok panasz. Régóta lehetett hallani ilyen-olyan mendemondákat a környéken, elragadott állatokról, eltűnt falusiakról, feldúlt házakról.

- Megnézem én magamnak azt a sárkányt! - mondta mérgesen Bors. - Évszázadok óta nem láttak élő példányt a fajtájukból. Atyám még Árpádtól kapta e földet, akármilyen szörnyű bestia uralja azt, én kiűzöm onnan!

Alacsony termetű, zömök, erős ember volt a vezér, akinek a haragjától mindenki félt. Másnap reggel el is indult Tapolcára Bors, a kíséretével együtt. Velük tartott egy új harcos is, akit a rokonság küldött át Dédesből, hogy tanulhasson a vezértől. Magas, szép arcú, kék szemű, barna fiú volt, és remek kardforgató hírében állt a bátor legényke. Másnap értek Tapolcára, ott Szörény fogadta őket, Bors gyermekkori barátja, Tapolca ura.

- Igaz a hír, miszerint sárkány lakozik a hegyekben? - kérdezte a vezér.

- Minden nap megkárosít minket, uram, a legjobb marháinkat viszi el! - mondta Szörény. - Ha le akarod győzni, a legjobb harcosaidat vidd magaddal!

- Azért vagyunk itt - felelte Bors. - A legjobbakkal jöttem! Holnap napkeltekor indulunk, a lovakat itt hagyjuk.

Másnap csípős reggelre ébredtek a vitézek, a nap korán felkelt, mintha csak látni akarta volna a környék birtokosát, aki a sárkány ellen vonul.

- Reszkess, sárkány, jövünk! - mondta Bors, és a szablyáját az övébe dugta.

Miskóc a sárkány hátán. Forrás: pinterest.com, Reich Károly.

Elindult hát a hegytetőre, a hét legjobb harcossal. Csak szablyát és kelevézt vittek, íjat nem, hiszen minden harcos tudta, hogy nem üti át a nyílvessző a sárkány bőrét. Mire gyalogosan felértek a hegytetőre, csakugyan elfáradtak, megpihentek hát. Alighogy leültek, árnyékba borult fölöttük az ég.

- No, talán esni fog? - kérdezte Alpár, a vezér pohárnoka.

Ahogy fölnéztek az égre, látták, hogy egy sárkány repült fölöttük, egy báránnyal a szájában.

- Nosza, megvan a sárkányunk! - mondta Bors. - Uccu neki! - azzal eltűnt az erdőben.

 Forrás: magyarero.hu

A hét legény utána vetette magát, de Bors ekkor már messze járt. És rá is akadt a bestiára. Éppen a bárányt készült felfalni, amit nemrég hozott a diósgyőri legelőkről. Négy méter magas volt, barnászöldes bőrén sebhelyek, küzdelem nyomai. Legalább félméteres volt a feje és két nagy, rút metszőfog állt ki a szájából.

- Hát igaz a mese, létezel, te csúnya szörny! - mondta Bors, és eldobta a kelevézét.

Az pontosan a sárkány nyakába állt, nemhiába, kitűnő harcos hírében állt a vezér. De ez a bestiának meg sem kottyant. Könnyedén kihúzta a fegyvert a testéből, és Borsra rontott, akinél nem maradt más, csak szablya és pajzs. De ügyesen elugrott a karomcsapások és a harapások elől, mígnem egyszer az egyik csapás bizony a földre terítette a hősünket. Szerencsére végül a harcosok is odaértek, és a legfürgébb, legrátermettebb legény egy szökkenéssel a sárkány hátán termett, és a szívébe szúrta szablyáját. A szörnyeteg azonnal kimúlt, Bors vezért pedig kiszabadították a karmai közül.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

- Ez igen, derék barátom. Te vagy a nap hőse, életem megmentője! - örvendezett Bors.

- Mindenki ezt tette volna a helyemben! - mondta szerényen a fiú.

- Nos, mi is a neved? Nemrég vagy csak nálunk, bátor harcosom.

- Miskóc vagyok, a harmad-unokatestvéred.

- Nos, Miskóc, fogadd el jutalmad, ez a föld a tiéd! Népesítsd be, élj, termelj, sokasodj! E hegy neve pedig legyen Szent Györgyről elnevezve, hiszen sárkányt öltünk, vagy mifene!

Így is lett. Miskóc elfoglalta a jussát, élték életüket e csodás földön. Idővel kikopott a Szent György a hegy nevéből, és Avas lett, csak egy kápolna maradt meg emlékeztetőnek. Manapság már azt sem találjuk. De a Miskóc által alapított város él. Miskolc mindig élni fog!

 Honfoglalás-kori magyar viselet. Forrás: pinterest.com.

A történet a képzelet szülötte, néhol valós szereplőkkel, de semmilyen valós történelmi alapja nincs...