Tom Clancy's Ghost Recon 2

A Ghost Recon 2 tipikusan az a játék, aminek nagyon béna az artworkje, és már a cím hallatán is azt mondjuk, hogy áh inkább ne, ez tuti harmadrangú átirat lesz GameCube-ra.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_artwork.jpg

Az Uborka harcos láttán én is valahogy így mentem neki ennek, ami által kimondottan alacsonyan volt a léc, de aztán mégis meglepően jót tudtam vele szórakozni. Ez leginkább annak köszönhető, hogy annyira klasszikus TPS lövölde az egész, hogy számomra vicces volt minden pillanata. Szinte minden elkövethető hibát tartalmaz a játék, szóval eleve érdemes megnézni mindenkinek, hogy megismerkedjen a 2000-es elején kiadott játékok "hangulatával".

A hibái ellenére tökéletesen el lehetett vele lenni, számomra érdekes volt egy TPS lövöldével játszani Gamecube-on, plusz igazi retro érzés volt ezekkel a játékbeli hibákkal és gyenge megoldásokkal találkozni.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_10.png

A játék már az elején szól, hogy ez fikció és hiába tökre valós itt minden, ez csak játék, amit persze 2018-ban olvasni és nézni a már a maga idejében is gagyinak számító zs kategóriás intrót eleve mókás. A story lényegében teljesen friss: észak korea, diktátor, világuralom és valami nukleáris tömegpusztító fegyver, egyetlen megoldás pedig a Ghost csapat bevetése és nagyjából ennyi a lényeg. A szuper elit alakulat, azaz mi, elintézzük az egész fenyegetést.

A felkészülés

Még mielőtt bármibe is belekezdenék, az első dolog amit fogad, hogy a játék tölt. És tölt, tölt tölt, ami nagyjából 1-2 percig is eltarthat. A legjobb, hogy a pályák elején tudunk csak fegyvert választani, tehát ha kiderül, hogy nem a megfelelőt választottuk, akkor a kilépéssel és visszatöltéssel simán elmehet plusz 5 perc.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_2.png

Egyébként nincs nagy fegyverarzenál, leginkább azt kell eldönteni, hogy sima vagy scope rifle-t fogunk használni. Ez sajnos nem lesz soha se egyértelmű, mert a játékban pont akkor egyszerűbb lelőni az ellenséget, ha nulla zoommal lövünk az ellenfél irányába. Ha viszont bármilyen scope használatával szeretnék pontosan célozni, az már nem feltétlen lesz találat még akkor se, ha konkrétan az ellenfelet céloztuk be. Hogy miért? Nem tudom pontosan, én arra tippelek jóindulattal, hogy nem bug, hanem a recoil jelenséget akarták szimulálni, amiből mi annyit érezhetünk, hogy 2-3x kell telibe találni a célpontot és akkor talán az egyik meglesz.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_5.png

Ebből következik, hogy akkor egyértelműen a scope nélküli fegyverek lesznek a menők, de akkor jön a másik gond, hogy a csodás grafikai megoldásoknak hála (ami a játék egyik nehezítése) rettentő rosszul látszik egyes textúrák miatt az ellenség holléte. Az ilyen pályákon sajnos kénytelenek leszünk a távcsöves fegyverekből választani, ami idővel nem vész, de kénytelenek leszünk számolni azzal a ténnyel, hogy nem mindig lesz találat a telitalálat.

A gameplay

A grafikai nehézségek miatt a legnagyobb nehézség az ellenség észrevétele. Nagyon figyelni kellett, hol vannak és néha még akkor se látszott a karakter, ezért leginkább csak a lövés irányát lehet követni és arra lőni természetesen ahogy már fentebb is írtam, célra tartás nélkül, hogy a játék célzássegédje segítsen nekünk.
Egyébként grafikailag nem volt rossz, simán lehetett találni benne pár olyan szöget, amiben menőnek néz ki a játék, ellenben a hang rettentően gyengére sikeredett. A lövéseknél sokszor mintha valami cséplő gép dolgozna, a tereptárgyaknak meg nagyjából egy hangjuk volt, független, hogy az anyaga fa vagy fém.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_3.png

Mondjuk a kedvencem hangok terén egyértelműen az elhalálozások hangjai. Van belőle talán 4 fajta, de annyira vicces mindegyik, hogy egy pillanatra nem tudtam komolyan venni a játékot, ráadásul ha meghal valaki, akkor fegyvertől függetlenül legalább 5 métert hátravetődik az illető, mintha gránáttal találtuk volna el. Ez és a vicces hangok miatt tényleg olyan a játék, mint valami 80-as évekbeli béna akciófilm, amit én igazából élveztem és talán ez volt a játék lényege, hogy nem vettem komolyan, akciózni akartam és szórakozni, azt pedig adta.
Na persze azért a fapados technikáknak hála, kellett szenvedni eleget. Gránátot például hamar megtanultam, hogy nem szabad használni, mert azt általában magam vagy a csapatom elé fogom dobni, kizárt, hogy azzal az ellenségnek ártsak. Baromi sok vicces jelenet történt meg, aztán inkább úgy gondoltam, hogy inkább ezt nem használom.

Ami a gránát mellett még kellemetlen volt, az a zuhanás okozta sérülés, amit inkább mondhatunk halálnak, hiszen ha nem full életünk van, akkor nagyjából egy rossz mozdulatnál végünk is van. És hát mi számít rossz mozdulatnak? Még mielőtt mindenki több méter magas épületekre és sziklákra gondolna, szólok hogy itt inkább kavicsokra próbáljatok koncentrálni, egy pár centis dombról is már a szuper szimuláció simán leviszi az egész életünket. Ne tudjátok meg hányszor szívtam emiatt, persze itt is egy idő után csak nevetni tudtam, ahogy igazából minden halálon, annyira fapados az egész.
Az irányítás teljesen rendben volt, tény, hogy rá kell érezni a célzásra és mozgásra, de utána már könnyen kezelhető, ami sokat dobott a játékon, hiszen legalább a kézre álló irányítás által ki tudjuk ügyeskedni a játék hülyeségeit. Persze annyi ilyen kisebb hiba van a játékban, hogy nehéz lesz az alapfeladatok mellett állandóan figyelni mindenre.

A feladatok

A Ghost Recon taktikai játéknak egy fontos része kéne legyen a pályán adott feladatok végrehajtása, ami sajna itt nem túl változatosra sikerült. Viszonylag kicsi pályákon kell menni és teljesen átlagos feladatokat kell végrehajtani. Általában menjünk A-ból B-be, öljük meg, robbantsuk fel, szabadítsuk ki feladatok lesznek, de persze volt egy-két kivétel is, hogy ne unjuk el magunkat.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_4.png

Ami itt gond lehet sokaknak, hogy a játék nehézségét és a szavatosságát egyszerűen a No Save opcióval fokozták, tehát ha meghalunk a bevetésen, akkor mindig nulláról kell kezdeni az egész pályát, ami rendkívül frusztráló tud lenni. Egyrészt már megint TÖLT ezerrel a játék, aztán valószínű megint csak azért haltunk meg, mert 5 lövésből egyszer se adta meg a gép a találatot vagy simán 2 centit leléptünk egy dombról.
Emiatt a gyenge idegzetű játékosoknak nem nagyon ajánlanám, nekem is volt, hogy egy kisebb időre le kellett raknom a gamepadet, mert nehezen tudtam feldolgozni, mikor hiába csináltam meg mindent profin, valami hülyeség miatt a pálya végén meghalok.

A-team, ZS-team

A csapat mondhatni teljesen hasznavehetetlen, ami eléggé kellemetlen egy csapatra épülő taktikai akciójátéknál. Mindig útban vannak, ha jön az ellenség, akkor lehető legrosszabb helyre tömörülnek, ha szeretnénk rakétavetővel lőni akkor pedig konkrétan elénk beáll a célkeresztbe, amiért nem egyszer halt meg az egész csapat - sorry ;-(. Szóval ismét csak egy kemény nehezítés, hogy közben a csapatot is valahogy úgy kell helyezni, hogy ne zúzzák le őket 1 mp alatt és hogy mi is szabadon tudjunk tevékenykedni. Az ilyen esetek miatt szépen körözni kell az adott területen, hogy valahogy jól oszoljon el a csapat többi tagja és éljük túl az adott részt - gondolhatjátok mennyire vidám feladat, amikor a legnagyobb tűzharc közepette az ilyesmikkel kell szórakozni.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube12.png

Nem egyszer volt olyan, hogy míg én a fal mögött elbújtam, addig a csapat a nyílt térre tömörödött és állva figyelték, ahogyan a téren az összes ellenség lövi őket. Na persze ez a jobbik eset, mert azért párszor olyan is volt, hogy még a falhoz se tudtam elvinni őket, mert egy domb kifogott rajtuk és nem tudtak lejönni, úgyhogy mehetett ott is a fel-le kolbászolás, hogy ki tudjuk őket szedni a bugból.
Igazából tényleg semmi hasznunk, leginkább élő pajzsként lehetne őket használni, és azért mondom hogy lehetne, mert sajnos arra se voltak jók. Amíg én leszedek 10 embert, ők a két centiről támadó ellenséget se ölték meg, de azért 5 perc után szólnak hogy “enemy inbound”, köszi.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_11.png

A csapatunkhoz amúgy vannak parancsok is, ami tulajdonképpen izgalmas dolog lenne, ha egy jól összerakott játékról lenne szó. Meglehetősen jól lehetne benne taktikázni a menj oda, maradj ott, fedezz és hasonló parancsokkal, de hát ezek azok a fajta katonák, akik nem mennek oda, MERT azt mondja lőnek. WTF? Pont azért küldeném oda a katonát, hogy tudjon valaki fedezni vagy derítse fel, hol az ellenség, erre kivétel nélkül azt mondja mindig, hogy NEM. Na persze ha csönd van és 5 kilométeres körzetben sehol semmi egy teljesen lakatlan helyen, akkor bátran oda megy és azt mondja hogy “clear”. Ismét köszi!

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube_7.png

Sajnos a legnagyobb harcokban se lesznek a segítségünkre és általában a gép mindig minket, a játékost lövi. Emiatt a csapattársainknak szinte mindig full életük volt, miközben nekem zéró, amit csapatjátékban igencsak rossz néven vettem. Ezért később már tényleg csak arra használtam őket, hogy valahogy fogják a golyót helyettem, de sajna a a fenti kellemetlenségek miatt igazi mutatvány volt, hogy ez sikerüljön.
Amúgy van pár küldetés, amikor simán egymagunk vagyunk. Őszintén szólva nem nagy különbséget éreztem és talán néha még könnyebb is volt haladni, hogy nem kell figyelni a buta AI-ra.

tom_clancy_s_ghost_recon_2_gamecube.jpg

A játék összesen 15 pályából áll, amit nagyjából 8-10 óra alatt le lehet zongorázni. Ezt jó időnek mondhatnánk, de a pályák rövidek, ha nem lenne ennyi gond a játékkal és mondjuk még mentés is lenne, akkor simán fele annyi idő alatt is lazán végig lehetne menni.

A Ghost Recon 2 nem egy kifejezetten rossz játék, ha nem vesszük komolyan és csak szórakozni akarunk és persze tudunk nevetni az olyan alapvető hülyeségeken, amit a játék elkövet. Komolyan ajánlani nem tudom, maximum türelmes játékosoknak, akik elszórakoznak egy zs-kategóriás akciófilm nézése közben is.

komment