A minap egy ismerősöm mesélte, hogy pánikba esett az egész család, mert az egyedül élő  nagypapa egész nap nem vette fel a telefont és nem tudták, mi van vele. Miután a csengetésre sem nyitott ajtót, lakatost hívtak és a legrosszabbra készülve törtek be hozzá. A nagypapa mélyen aludt és nagyon meglepődött, amikor felébresztették. Jól volt, csak nem hallotta sem a telefont, sem a csengőt. 

Egy ilyen élmény után azt gondolnánk, a nagypapa belátta, hogy már nem hall úgy, mint régen és jött a fül-orr-gégész, a hallásvizsgálat és a hallókészülék. De nem, a nagypapa egyik - majdnem teljesen süket - kártyapartnere szerint a hallókészülék zavaróan nagy, macerás a kezelése és egyébként is, csak egy felesleges luxuscikk. Ezt hallva a nagypapa továbbra is kitartott amellett, hogy nincs semmi gond, majd hangosabbra állítják a telefont és minden rendben lesz. Ekkor lépett közbe az unoka, aki nem akarta még egyszer halálra aggódni magát és szeretett volna a családi ebédeken üvöltés helyett újra normál hangnemben beszélgetni a nagyapjával. 

A bácsit nehéz volt meggyőzni, hosszas unszolásra volt hajlandó elmenni a közeli hallásközpontba, ahol aztán személyesen is megtapasztalhatta, hogy milyen érzés visszakapni a hallást. A próbahordás még hátra van, biztos nem lesz zökkenőmentes, de akinek ilyen gondoskodó unokája van, az a hozzászokás után biztosan újra élvezni tudja majd a hangokat. 

Ismerős történet? Nem is kell nagypapának lenni, sőt, fiataloktól is bőven hallani, hogy “ja, a mi családunkban mindenki hangosan beszél”, “hallok én, csak figyelmetlen vagyok”, és a “nekem, ilyen korban, hallókészüléket?” és hasonló magyarázatokat. Ezek a reakcióink általában egyrészt abból a félelemből fakadnak, hogy ciki lesz mások előtt, és abból a téves elképzelésből, hogy a halláskárosodás csak az időseknél fordulhat elő . Pedig rengeteget veszít az, aki nem lép túl ezeken a félelmeken és csökkent hallással éli az életét. Segítsünk nekik ezt megérteni: mutatunk 5 fontos lépést, amit megtehetünk azokért, akiknek egy kis támogatásra van szükségük. 

1. Tájékoztass!

Cikkek, posztot, videók állnak rendelkezésünkre a témában, sőt egész blogok is. Ültessük le a nagypapát a gépünk elé, vagy nyomjuk a kezébe a tabletet és mutassuk meg, milyenek a modern, okos hallókészülékek. Küldjünk át ismerősünknek a cikkeket és videókat. Magyarázzuk el, mire képesek az új okoseszközök, hogyan programozhatóak és miért nem igaz már az, hogy a hallókészülék hordása azt jelenti, hogy a beszédhang mellett üvöltve hall mindent. 

2. Bátoríts! 

Meséljünk a próbahordásról. Arról, hogy valóban nem lesz azonnal minden olyan, mint régen, de a fülünk és az agyunk képes arra, hogy újra tanulja a hallást. Igen, az övé is. Magyarázzuk el, hogy a vizsgálat sem fáj, mutassuk meg neki, pontosan mi történik egy hallásvizsgálaton, hogy kell felkészülni rá, mit jelent a kiértékelés. Hogy tudja, mire számíthat majd. 

3. Legyél ott ! 

Ha elég bátorítást és ismeretet sikerült átadnunk, kérjünk időpontot egy hallásközpontba és kísérjük el az ismerősünket/rokonunkat, biztosan hálás lesz érte. Ha megtapasztalja, hogy hallásközpontok nem kényelmetlen rendelők, hosszú várakozással, ideges és minket sürgető orvosokkal, biztosan könnyebben meggyőzhető arról, hogy végigcsinálja a vizsgálatot és hordja majd a hallókészüléket. 

4. Felügyelj és biztass! 

A hallókészülék megvásárlása után következik a próbahordás, ami kitartást igényel, ezért ne hagyjuk magára a bizonytalan ismerőseinket. Vezessünk naplót, kérdezzünk rá az élményekre, figyeljük arra, hogy valóban fokozatosan szoktassa hozzá magát a készülék viseléséhez. Napról napra jobban megy majd, így végül maga is rá fog jönni, hogy milyen újra minden hangot tisztán hallani.

5. Mutass rá! 

Vigyük el egy parkba, vagy az erdőbe, ahol a csendet csak a madárcsicsergés töri meg. Lepjük meg egy komolyzenei koncert jeggyel, mutassuk meg neki a Margitszigeti zenélő  szökőkutat, vagy üljünk be egy felolvasásra, mindegy. A lényeg hogy tapasztalja meg a hallás örömét, így később magától is szorgalmasan hordani fogja a hallókészülékét. 

Ha kérdések merülnek fel, a hallásközpontok munkatársaihoz bármikor bátran fordulhatunk. Segítsünk annak, aki bizonytalan, mert a visszakapott hallással nem csak ő, de az egész környezete és családja is sokat nyerhet majd.