A cseresznye után a meggy is beérett a szüleimnél, úgyhogy a múlt héten ebből is kaptunk egy jó adagot, ezúttal még létrázni sem kellett hozzá, a bátyám szedte. :-) A meggyből lett apu szülinapi sütije – ismét cukorminimalizáló, de azért édes süti, ezúttal egy "galette". Nagyon fennhéjázó neve van, mintha valami csúcsgasztonómiai ínyencség lenne, annak ellenére, hogy gyakorlatilag lisztes-vizes vaj a tésztája, plusz egy kis ízesített gyümölcs és slussz, semmi más. Van, aki ezért "gyümölcsös pizzasütinek" hívja, ami elég találó – szuperegyszerű alap valami egyszerű feltéttel.

Nagyon könnyű elkészíteni, és mindenféle friss gyümölcsfeltétet elfogad, épp idény szerint, ha emberbarát lisztet teszünk bele és cukorral is finomkodunk, akkor tök kímélő süti lehet belőle – én is így jártam el. Szerintem nagyon finom lett, és ezúttal Andris sem húzta a száját, hogy túl egészséges ízű – egy kis plusz eritrit és persze fahéj elvitte a balhét. :-)

Hozzávalók

A tésztához:

• kb. 250g liszt – én ezúttal kb. fele arányban teljes kiőrlésűt tettem vele, negyede kókuszliszt volt, negyede tökmagliszt
• egy kis kocka teavaj
• ízlés szerint cukor(helyettesítő), kb. 2 evőkanál (lehet több, vagy kevesebb is – én most édesebbre akartam a tésztát, mint legutóbb)
• kb. 3-4 evőkanál hideg víz – vagy amennyitől formálhatóvá, de nem ragadós-nyúlóssá válik a tészta

A feltéthez:

• kb. két nagy marok megmosott, kimagozott és kukactalanított meggy, jól lecsepegtetve, levét picit kinyomva (hogy ne árassza el a sütőlapot)
• kb. egy evőkanál tisztítatlan nádcukor (olyan jó illata van!)
• kb. 2-3 evőkanál (ízlés és édesszájúság fügvényében) plusz egyéb cukor (én vegyesen eritritet és őrölt stevialevelet tettem bele
• kb. másfél evőkanál liszt sűrítésnek, bármelyik fajtából (én kókuszlisztet tettem hozzá)
• FAHÉJ – ízlés szerint
• a tetejére egy kis mandulaszirom, megszórva

Elkészítés

A tésztához valókat összekeverjük (annyi vizet teszünk hozzá, hogy jól formálható legyen), összegyúrjuk, majd becsomagolva picit a hűtőbe tesszük, míg elbíbelődünk a meggyel. A meggyet kimagozzuk (nekem ez volt a leghosszabb munkafolyamat), majd egy szűrőben kicsit kinyomkodva lecsöpögtetjük. Egy tálba helyezve megcukrozzuk és fahéjjal ízesítjük.

A tésztát elővesszük a hűtőből, kinyújtjuk akkorára, hogy a szélét felhajtva még sütiméretet adjon - ahogy reped és a szélénél egyenetlen, az csak jól áll neki, olyan rustico. Elrendezzük rajta a gyümölcsöket, majd ráhajtjuk a szélét. Vigyázzunk, hogy ahol felhajtjuk, ott nehogy megtörjön, mert a meggylé utat talál magának a süti köré és alá, és egy szép piros tócsában találjuk a végén a sütit. Felhajtás után, ha szeretnénk, megszórjuk valamilyen tört olajos maggal a meggyet, a felhajtott szélét pedig megkenjük tojással vagy tejföllel (én tejföllel kentem, mert sajnálok erre egy egész tojást kidobni), majd kb. félórára betesszük a 190 fokra előmelegített sütőbe.

Kivesszük, megcsodáljuk, majd kisvártatva felszeljük és megesszük. Ha szeretjük az ilyesmit, tálaláskor akár (vanília)fagyival is feldobhatjuk. Ezúttal nálunk még fagyi nélkül is szinte osztatlan volt a sikere! :-)

Meggy helyett bármilyen friss, épp termő gyümölccsel működik – cseresznyével, eperrel és rebarbarával (én először így próbáltam, de akkor kicsit kevésbé cukroztam a tésztáját, ezt most javítottam), szilvával, barackkal, almával... A meggy még az utolsókat rúgja a napokban – próbáljátok ki vele!