A mai napon van Anatolij Karpov születésnapja, ez ihlette a mai írásom. Karpov a 20. század második felének egyik legjobb sakkozója volt. Garry Kaszparovval szokták együtt emlegetni, ők voltak a világ két legjobbja a 20. század második felében. Szándékosan nem szokták őket rangsorolni, mivel kettőjük küzdelme 6 évig tartott és nem csak a sakkról szólt, hanem az ideológiák küzdelméről is, amibe nyakig belefolyt az orosz titkosszolgálat és a világmédia, Brezsnyev, Gorbacsov, de még Margareth Thatcher is.

Először néhány gondolat Kaszparovról. Örmény-izraelita családból származott, ami az akkori Szovjetunióban már nem egy szerencsés "csillagzat". Lázadó típus, szeret hazárdírozni és jelentősen fiatalabb ellenfelénél. Karpov ennek szöges ellentéte, elégedett a Szovjetunióval, inkább tudós beállítottságú és a politika is az ő oldalán állt. 1975-ben, amikor az előző világbajnok Bobby Fischer nem állt ki Karpov ellen a világbajnoki döntőre, Anatolij ölébe hullott a világbajnoki cím. Persze nagyon sok egyéb játékost meg kellett vernie ahhoz, hogy egyáltalán kihívhassa Fischer-t, de a sokak által várt döntő elmaradt végül, mivel feltételeit nem fogadta el a Sakkszövetség és a szokásos módon pedig nem állt ki Karpov ellen. Innentől kezdve Karpov uralta a sakkvilágot egészen Kaszparov színre lépéséig. Viszont amíg a két sakklegenda összemérhette erejét, addig a világ nagyot kezdett el fordulni. A 80-as évek elején már látszott, hogy a kommunizmus kezd összeomlani, de mivel a sakk szimbolizálta az akkor szovjet vezetés számára az intelligenciát (sok orosz egyetemen még most is kötelező sakkot is tanulni), úgy gondolták, hogy a helyzet nem vészes, mert az okos emberek az ő soraik erősítik.

1984-ben tartották meg kettőjük első világbajnoki döntőjét. Karpov élvezte a Brezsnyev (1981 Lenin-Rend, ami Brezsnyev halála után is biztosította a helyét) és a pártja támogatását már ekkor is, Kaszparov mellett pedig csak néhány ember állt. A kezdés nagyon gyengén sikerült, Karpov ragadta magához a vezetést és 4:0-ig elhúzott a 6-ig tartó küzdelembe. Mint kiderül, Kaszparov lebecsülte ellenfelét és ezért annyira magába roskadt, hogy a KGB akkori legjobb lélekbúvárát, Dadachev-et hívták hozzá, hogy helyre rakja a fejét. Ő azt mondta Kaszparovnak, hogyha még egy partit elveszít, akkor majd helyre teszi. Miután ez bekövetkezett, Dadachev közreműködése és Garry stratégiaváltásának köszönhetően, a feltörekvő titán 3 partit is megnyert és ebből 2-t zsinórban. Óriási fegyvertény volt ez akkortájt és mind Karpov, mind a kommunista vezetés elkezdett aggódni, hogy a végén még Anatolij elveszti a világbajnoki címet. Az oroszok közbenjárására a Sakkszövetség vezetője Karpov egészségügyi állapotára hivatkozva félbeszakította az akkor már 6 hónapja zajló párharcot. (Valahol indokolt is volt, mert addigra 10 kilót fogyott Karpov.) Persze mind a világsajtó, mind Kaszparov teljesen máshogy látta és nyilván az ő szemszöge is érthető. Nyilatkozatot tett, hogy szerinte itt politikai közbeavatkozás történt, hogy nehogy az azeri-izraelita fiatal srác meg tudja verni a nagy orosz bajnokot. Ezután a nyilatkozat után mindenki azt várta, hogy az Orosz Sakkszövetség majd eltiltja, de nem így történt. 1985-ban újra egymásnak feszülhettek, ami már egy kiegyenlített küzdelem volt. Hozzá kell tenni, hogy Karpov is az eltiltásra várt, ezért nem edzett se fizikálisan, se a sakktábla mellett Kaszparov ellen. Azt nem kalkulálta be, hogy közben Gorbacsov Úr kerül a kommunista párt élére, aki meghirdette a peresztrojkát és a glasznosztyot és teljesen más szelek kezdtek el fújni a politikában. Karpov magabiztossága ellenére, veszített is. 

Ilyen esetekben a vesztesnek újra meg kellett volna mérkőznie több játékossal is, hogy újra kihívhassa a világbajnokot, de orosz nyomásra a Nemzetközi Sakkszövetség 1986-ban engedélyezte Karpovnak a visszavágót, teljesen indokolatlanul és jogtalanul. Az első néhány partit meg is nyerte, amikor Garrynak feltűnt, hogy valami nem stimmel. Mintha tudná előre az ellenfele az összes lépését. Ekkor robbant ki a sakkvilág eddigi legnagyobb botránya: Karpov stábja kémet épített be ellenfele csapatába, aki leadta a drótot előre annak várható stratégiájáról. A kémet meg is találták, megnevezték és elhajtották. Plusz Kaszparov szobájában az összes vezetéket elvágták, mert lehallgatásra is gyanakodtak. Ezután csodálatos módon, nem tudott több partit nyerni ebben a párharcban Karpov és nem tudta visszaszerezni a világbajnoki címét. 1987-ben szintén a szabályoknak ellenmenve Sevillában újra összecsaptak, amit újfent Garry nyert meg.

Ekkor néhány év szünet következett, mert több esélyt már nem adtak Karpov-nak, de nem akart belenyugodni abba, hogy Kaszparov elvette a világbajnoki címét. Az elszántsága becsülendő, mert előtte a sakktörténelemben még soha nem próbálták meg visszaszerezni letaszított világbajnokok a címüket. De a sakk kedvelők szerencséjére Anatolijt nem ilyen fából faragták és 1990-ig versenyt verseny után nyert és újra jogosulttá vált mint kihívó. New Yorkban került sor kettőjük újabb küzdelmére. Külön pikantériája, hogy 1987 és 1990 között Kaszparov már erősen belefolyt a nemzetközi politikába és komolyan lázadt a Szovjetunió ellen, ami abban csúcsosodott ki, hogy nem is akart szovjet zászló alatt versenyezni, hanem az édesanyjával varratott magának egy fehér, kék, piros tricolor zászlót (ez egy régi orosz háborús zászló volt), hogy az mehessen fel arra az asztalra, amin ugye majd a meccseket játsszák. Mivel a média élőben közvetítette az eseményt, ezt nyilván nem engedték meg, viszont öröm az ürömbe, hogy így a szovjet zászló is lekerült Karpov részéről. Az, hogy közben Anatolij egy könyvet is írt Nővérem Caissa címmel, az már csak olaj volt a tűzre kettőjük párharcában. Ugyanis Caissa a sakkozók védőszentje, ezáltal önmagát az istenek leszármazottjának titulálta. A sors fura fintora, hogy Garry nem olvasta el direkt a könyvet, nehogy összezavarja vele magát, így az igazi célját nem érte el a könyv. Párharcuk ekkor vált a címben is említett Oroszország és a Szovjetunió küzdelmévé, mert már abszolút politikai presztízs meccsé vált, nem feltétlen a világbajnoki címért küzdöttek. Jelen esetben a párharc a jó győzelmével zárult, hiszen újfent Kaszparov nyert és ezzel bekerült még egy szög a szovjet koporsóba. 

Utóéletükről írnék még röviden pár gondolatot. Karpov azóta főként politikusként tevékenykedik, Putyin elkötelezett híve. Kaszparov pedig a mai napig lázad az orosz rezsim ellen. Ami viszont a változás szele volt kettőjüknél az az, hogy amikor Garry börtönbe került politikai szerepvállalásáért, Anatolij meg akarta látogatni, de nem engedték be hozzá. Viszont az általa ajándékba vitt sakkújságot átadták Kaszparov-nak. Kettőjük kapcsolata ezután a békejobb után ha nem is rendeződött teljesen, de konszolidálódott. És talán ez a gesztus hozta meg végül a történet igazi happy end-jét. Kettőjük párbaját összesítve végül Garry nyerte 21:19-re és nem lehet igazából kihirdetni azt, hogy melyikőjük a jobb, viszont az a 2 parti több címvédést jelentett Kaszparovnak. 

Ha a cikk felkeltette az érdeklődésed, részletesebben ebben a videóban tájékozódhatsz róla: