A félszemű széncinege
Téli képek sorozat - első rész

Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy: "Amikor minden észérv gyanúsan valami ellen szól, én általában azért is megcsinálom...". Megmondom őszintén, hogy eléggé tetszett és azóta is tetszik - úgyhogy elsősorban ennek szellemében emlékszem most vissza néhány hónappal ezelőttre.

Hogy egy kicsit perspektívába helyezzem a fenti mondást... Amikor hófúvás van, mínusz sok fok, esetleg szakadó jeges eső, akkor a normális emberek nagy része otthon magára teríti a kockás plédet, kitölti a forró csokoládét, betesz valami filmet és az otthon melegéből néha kitekint a zord külvilágra. Én ugyanekkor csonttá fagyva állok mozdulatlanul, az etetőtől nem messze, vízálló tokba csavarva a fényképezőgépet, az objektívet - meg valamennyire magamat is. 

Ilyenkor, a meleg nyári napokon mindig nagyon furcsa belegondolni, hogy nem is olyan régen vacogva álltam a forró víz alatt hosszú perceket, hogy egy kicsit visszatérjen belém az élet egy-egy fotózás után.

Nagyon szeretem a hóesésben, vagy hóban készült képeket, van is belőlük jó pár, úgyhogy egy kis sorozatot osztanék meg. Az első részben széncinegék a főszereplők - meg persze a hó. 

Egészen biztos, hogy nehéz hó nélkül hópihés széncinegét fotózni:

img_0545-edit-2.jpg

Itt a fekete fejbúbon az bizony egy apró hópihe:

img_0554-edit-2.jpg

Ő már az égieket nézi, hogy meddig hull még az áldás?!

img_0601-edit-2.jpg

Aztán szépen lassan beletörődött mindenki a havazásba:

img_0630-edit-2.jpg

A végére pedig egy kis különlegesség. Szegény cinege vagy nekirepült egy ágnak, vagy valamilyen harcban elvesztette a bal szemét. Elképzelésem sincs, hogy így hogyan élt túl egy napot is - de a jelek szerint kevésbé zavarta, mint gondoltam volna. Gond nélkül repült az ágak között is: 

img_0536-edit-2.jpg

Ahogy a Nap egy kicsit megolvasztotta a havat, a madarak is nagyobb kedvvel röpködtek. Szinte látszik a szemén, ahogy a napfény életet lehelt a kis széncinegébe:

img_2466-edit-2-2.jpg

Bár ezt a helyszínen mindig erősen mondogatnom kellett magamban, utólag azért mindig rájöttem, hogy megérte egy picit fázni - másképp lehetetlen ezeket a hangulatokat elcsípni.

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr4613992440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása