Borjúval fizetne vagy hitelkártyával?

shutterstock 104360954
2020.11.26. 05:56 Módosítva: 2020.11.26. 06:02
Tudta, hogy alig száz éve léteznek önkiszolgáló élelmiszerüzletek? És az megvan, hogy miért dolgoztak ápolónők az első mozgólépcsők mellett az áruházakban? Bár a vásárlás témaköre grandiózus, igyekszünk felvillantani a legfontosabb állomásait a cserekereskedelemtől egészen az érzékelőkkel ellátott, eladó nélküli üzletig.

Egy bevásárlást ma már nagyon gyorsan letudhatunk, hiszen elég csak leszedni a szupermarketek polcairól azt, amire szükségünk van, vagy néhány kattintással megrendelni a termékeket, hozzávalókat egy webshopból. Ez utóbbi kivételével a vásárlás néha kifejezetten időrabló tevékenységnek tűnik, pedig soha nem kellett ennyire kevés időt szánnunk rá, mint ma. Míg őseink napokig utaztak a vásárokra, vagy számtalan üzletet végigjárva tudták csak beszerezni a legfontosabbakat, nekünk a lakást sem kell elhagynunk. A piacoktól a Kifli.hu-ig

A piacokat a kis szatócsboltok intézték el

Sok évezreddel ezelőtt az emberek csak a saját mindennapi szükségleteiket voltak képesek fedezni. A munkaeszközök és a technológiák tökéletesedésével azonban egyre nagyobb mennyiséget termeltek, többet, mint amennyit a családjuk elfogyasztott vagy felhasznált. A felesleget elcserélték egymás között, egy idő után pedig már kifejezetten azért termeltek, hogy becseréljék valamire a termékeket. Ehhez meg kellett oldaniuk, hogy egy helyen és időben bonyolítsák le a cserét – így megalakultak az első piacok.

Egy középkori várost modellező dioráma
Egy középkori várost modellező dioráma

Mivel a cserélni kívánt javak értéke nem volt mindig összeegyeztethető, így képbe jött közvetítőként az árupénz – egy olyan értékálló áru, ami kellő mennyiségben rendelkezésre állt, osztható volt, és az adott közösségben mindenki elismerte. Fizetni lehetett az adott kultúrától függően sóval, kagylóval, igazgyönggyel vagy borjúval is, de mivel ezek nem voltak időtállóak, nagy tételben szállíthatók és vagyonképzésre sem voltak alkalmasak, átvették a helyüket a nemesfémek, hitelesített érmék formájában. Később ezeket pénzhelyettesítők, bankjegyek váltották fel.

A középkor kezdetén a népvándorlások és az anarchikus állapotok miatt az addigi kereskedelem megszűnt, a gazdaság visszafejlődött, újra az önellátás került előtérbe. A piacokon csak a legszükségesebb termékek, a só vagy az üveg cseréltek gazdát, írja Tóth Judit Piac- és vásártartási szokások a középkori Nyugat-Európában című cikkében. A piacok a kereskedelem újraindulásával, kb. a 9. századtól virágoztak fel. Ezek főleg a helyi igényeket elégítették ki, szemben az évente 1-2 alkalommal megtartott vásárokkal, amelyek néha heteken át zajlottak, és a nagyobb tételekről szóltak. (A magyar gazdaságfejlődés sajátossága, hogy a piacokat vásárnak hívták, a vásárt pedig sokadalomnak - a piac szót nem használták.)

A fűszereket, cukrot, teát és szárazárut kínáló kisebb üzletek, szatócsboltok, már a 14. században léteztek. Itt a legtöbbször nagyobb kiszerelésben lehetett a termékekhez jutni. Az állandó kínálatú boltok és a városi kereskedőházak a 15. század végére elsorvasztották a piacokat és a vásárokat – kivéve ott, ahol a városiasodás mértéke alacsony maradt, pl. Kelet-Európában és Skandináviában.

Az első bevásárlókocsit beépített emberek tolták

Az ezt követő századokban a bevásárlás sok helyszínen zajlott: a piacon, a fűszeresnél, a hentesnél, a péknél, stb. Kimerítő és hosszú program volt. A következő mérföldkő a 19. század elejére tehető, ekkor jelentek meg a plázák ősei, az „árkádok”. Az első ilyen nagyvárosi üzletközpont az 1819-ben megnyílt londoni Burlington Arcade volt, majd a brüsszeli Galeries Saint-Hubert és a milánói Galleria Vittorio Emanuele II következett. Az 1830-as évekre a nagyobb amerikai városok is átvették ezt a trendet.

Az első áruházat, a Marble Dry-Goods Palace-t 1846-ban nyitotta meg Alexander Stewart ír bevándorló a New York-i Broadway-n. Előtte senki nem árult ilyen sokféle terméket egyetlen helyen. A gombamódra szaporodó áruházak egy új életstílust jelentettek, teázók, éttermek nyíltak bennük, különféle rendezvényeknek is helyet adtak, és olyan csodákkal találkozhattak itt az emberek, mint a lift, vagy a mozgólépcső. Ez utóbbinál szakképzett nővérek álltak szolgálatban, hogy segítsenek a szokatlan sebességtől megszédült shoppingolóknak.

Ma már alap, hogy saját magunkat szolgáljuk ki az élelmiszerüzletekben, ez azonban csak alig több mint egy évszázada van így. Az önkiszolgáló üzlet műfaját 1916-ban, Memphis-ben vezette be a Piggly Wiggly nevű áruház tulajdonosa. A háttérben egyébként az I. világháború miatti munkaerőhiány állt, de később kiderült, hogy a vevőknek nagyon is bejön, hogy ők választhatják ki az árut. Fontos dátum még 1930, az első szupermarket megjelenése, és 1936 is, amikor az első bevásárlókocsi begördült egy élelmiszerboltba. Eleinte fizetett álvásárlók tologatták, hogy a többiek is kedvet kapjanak a nagy tételben való vásárláshoz.

Victor Gruen volt az, aki az első „bevásárló városokat”, vagyis plázákat megálmodta az Egyesült Államokban. Az osztrák építész eredetileg elsősorban közösségi helyeket akart létrehozni, a bécsi Ringstrasse világát akarta új hazájában megvalósítani. Ő maga is csalódottan szembesült azzal, hogy a vásárlás új korszakának kereteit teremtette meg.

 Ma már ki sem kell szállni a fotelból

Ma percenként több millió terméket adnak el a webshopokban, és sokan már csak akkor keresnek fel „offline” üzleteket, ha ez elkerülhetetlen. Ha eltekintünk az előzményektől, a netes kereskedelem több mint negyed évszázada, 1995 óta, az eBay és az Amazon indulása óta elérhető a tömegek számára, a PayPal 2002-es bevezetése pedig az online fizetés kérdését is megoldotta.

 

Korábban egy kutatást végeztünk a kifli.hu megbízásából, és megkérdeztük az olvasókat a vásárlási szokásaikról, és arról, hogy milyen alapélelmiszereket vesznek a leggyakrabban. Többek között kiderült, hogy a legtöbben még mindig szupermarketekben vásárolnak, és hogy a magyar konyhában hagyományos alapanyagokat (fehér rizs, fehér cukor, finomliszt) és a magyaros ízvilágot részesítik előnyben. Az eredményekről ebben a cikkben olvashat

Ami kényelmet és gyorsaságot jelentett a fogyasztóknak, a csődöt hozta el sok „hagyományos” üzlettel rendelkező kiskereskedőnek: az eredetileg online könyváruház Amazon a kezdetektől monitorozta a versenytársait és olcsóbb árakkal dolgozott. A webes óriás ma már nemcsak a kiskereskedelemben, hanem a fogyasztói és a felhő alapú technológiák területén is élen jár.

Ma már nem csak műszaki cikkeket és ruházatot rendelünk a neten, hanem élelmiszereket is – friss zöldségeket és gyümölcsöket, tejtermékeket és pékárut is a tartós cikkek mellett. Érdemes egyszer lemérni, mennyi idő megy el egy nagybevásárlásra az utazással és a sorban állással együtt, és kipróbálni, milyen az, amikor kényelmesen, otthonról rendeljük meg az árut. A minőségi élelmiszereket kínáló webáruházakban már olyan termékeket is találunk, mint a piacokon: a kifli.hu például több hazai termelővel is kapcsolatban áll, így náluk friss és helyi alapanyagokhoz is hozzájuthatunk néhány kattintással.

Drónok és a mesterséges intelligencia: ez a vásárlás jövője

 Visszatérve a vásárlás mérföldköveire, meg kell említenünk a 2017-ben megnyílt Amazon Gót, a fizikailag létező élelmiszerboltot, ahol csak levesszük a polcról, ami kell, majd egyszerűen csak kisétálunk, hagyományos értelemben vett fizetés nélkül. Eladók helyett érzékelők kísérik minden mozdulatunkat, a számlát pedig az Amazon rendszere és az okostelefonunk elintézi.

A vásárlásaink során a jövőben a mesterséges intelligencia és a VR megoldások még hangsúlyosabbak lesznek, és mindennapos lesz, hogy a csomagokat drónok hozzák az ajtónkhoz. A vásárlás, mint fizikai tevékenység még inkább a háttérbe szorulhat, a márkák mindent tudni fognak rólunk, és a személyre szabott ajánlataik minden eddiginél nagyobb kísértést jelentenek majd. Rajtunk múlik, hogy mennyire maradunk tudatosak.

BRAND & CONTENT Brand & Content

A cikket a Brand & Content készítette a Kifli.hu megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.