A Rossmann-bojkott

További Vélemény cikkek
-
Matolcsy, a lottómilliárdos – a teljesítmény nélküli vagyon átka
- A gyülekezési szabadság talaján Woke Parádét és Békemenetet is lehet tartani
- Nyomjunk satuféket a cinizmus és a politikai pofátlanság lejtőjén
- A történelem vége utáni kezdet előtti vég
- Nincs békés elvonulás, ezért kapcsolt a miniszterelnök uszító pániküzemmódba
Augusztus első napjaiban Európa egyik legnagyobb drogérialánca, a Rossmann bejelentette, hogy bojkottálja Elon Musk elektromos autókat gyártó vállalatát, a Teslát, és céges flottájukba nem vásárolnak több autót a techmilliárdostól. A Rossmann egyébként ma már távolról sem egyszerű német családi vállalkozás: a nyilvánosan elérhető céginformációk alapján az üzletlánc 40 százalékát közvetetten a kies adóparadicsomban, Kajmán-szigeteken bejegyzett CK Hutchison Holdings Ltd. uralja.
A multinacionális üzletlánc azzal indokolta döntését, hogy Musk támogatja Donald Trumpot az amerikai választási kampányban,
aki többször is álhírnek nevezte a klímaváltozást. S valóban, a 226 milliárdos vagyonával a világ egyik leggazdagabb emberének számító Elon Musk a Trump elleni merényletet követően az általa birtokolt X-en közölte, hogy hivatalosan is támogatni fogja (endorsolja) az exelnököt a novemberi amerikai választás előtti kampányban.
A helyzet súlyos. A napokkal ezelőtti hírben kettős kortünet sejlik fel. Egyfelől a Rossmann bojkottja, másfelől a platformtulajdonos endorsementje, de előbb nézzünk egy kis múltidézést! Az Egyesült Államokban négy évvel ezelőtt is elnökválasztást rendeztek. Akkor Trump újraválasztási kampányát egyszerre találta telibe a Covid–19 és a Black Lives Matter (BLM). Az a nyár azzal indult, hogy a BLM farvizén kibontakozó #StopHateForProfit kampány keretében globális óriásvállalatok sora jelentett be bojkottot a közösségi oldalak, így a Facebook, az Instagram, a Twitter (a Musk-korszakban: X), a Snapchat, a YouTube, illetve a LinkedIn ellen. A hivatalos szöveg az volt, hogy a közösségi platformok úgymond nem tesznek eleget a felületeiken terjesztett gyűlöletbeszéd, illetve az elnökválasztást befolyásoló dezinformáció visszaszorítása érdekében. A kampány zászlóshajói a Coca-Cola és az új NATO-főtitkár kedvenc óriásvállalata, az Unilever lettek.
Elsők között vonta vissza hirdetéseit a Facebookról és más közösségi oldalakról a Microsoft, a Starbucks, a Honda, a HP, a Diageo és a Henkel is. A #StopHateForProfit kampány mögé természetesen nem a felebaráti szeretet, az önzetlen jóemberkedés sodorta a kaszinókapitalizmusban utazó óriásvállalatokat. A közvetlen hasznot azzal fölözhették le, ha „az elnökválasztást befolyásoló dezinformáció visszaszorítása érdekében” a közösségi oldalak mondjuk blokkolták az újraválasztásért kampányoló Trump elnök üzeneteit. Trump ugyanis akkor sem volt túl nagy barátja a szabadkereskedelmi egyezményeknek és szívesen hazaszívta volna a termelőkapacitásokat Kínából. A Musk előtti Twitter értett is a szóból, s hogy hogy nem, miután vezérigazgatója 200 ezer dollárt adományozott a BLM-nek, a kampányfinisben hájdolta a Biden-fiú viselt dolgairól szóló híreket. Az eredmény nem is maradt el.
A Rossmann-bojkott (hasonlóan a #StopHateForProfit kampányhoz) attól függetlenül félelmetes precedens, hogy mit gondolunk D. J. Trumpról vagy a klímapolitikáról. Elöljáróban két dolgot szögezzünk le. A Rossmann természetesen attól vásárol kocsit, akitől akar, a céges vevő termékvásárlási szabadsága és bojkottfelhívása azonban versenyjogi szempontból sem ugyanaz a kategória. Elon Musknak mint választópolgárnak jogában áll véleményt formálnia hazája belpolitikájáról, de jó érvek szólnak amellett, hogy egy monopol vagy oligopol helyzetben levő platformszolgáltató vezérének – akárcsak a bíráknak, katonáknak, rendőröknek, Európában a közmédia alkalmazottainak – szólásszabadsága korlátozást szenvedjen.
Egy demokratikus választás kapcsán azzal a feltételezéssel kell élnünk, hogy a politikai közösséget egyenlő méltósággal rendelkező és egyenlően informált polgárok – és nem cégek! – alkotják, akik egyformán képesek az egyes közpolitikai kérdésekről – így a klímapolitikáról is – megfontolt véleményt alkotni. Ezt az ideális helyzetet általában véve is időről időre felborítja, amikor a gazdag kevesek erőfölényükkel visszaélnek a kampánynak nevezett vitafolyamatban, de az feltétlenül, ha cégek – akik per definitionem nem részesei semmiféle politikai közösségnek – egyszerűen „csak” beszállnak a politikai véleményalkotás arénájába.
Lehet politikai véleménye szegénynek és gazdagnak, de természeténél fogva nem lehet a Rossmannak vagy a #StopHateForProfit nevű flottafelvonuláson részes óriásvállalatoknak. Ha a Rossmann egyszerűen nem vásárol többé a Teslától, az nyilvánvalóan a cég magánügye. Ha ezt a Rossmann nem egyszerűen közzéteszi, de közleményében „bojkottálásról” beszél, azzal akkor is súrolja a versenyjogi határokat, ha (a magyar versenytörvény 5. § megfogalmazását kölcsönözve) a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célzó tisztességtelen felhívás nem tartalmaz politikai tartalmat. A Rossmann felhívása azonban tartalmaz politikai tartalmat és egy olyan befektető érdekeltsége ellen hirdet bojkottot, aki az elektromosautó-gyártó mellett az egyik erőfölényes platformszolgáltatót is birtokolja. Helyben vagyunk!
A demokratikus közvélemény a kilencvenes években még az írott sajtótól és az elektronikus médiától, az ezredfordulótól pedig egyre növekvő hányadban az internetes sajtótól is függött – elmélkedtem anno a #StopHateForProfit kapcsán. Az utóbbi években azonban a politikai nyilvánosság szerkezete alapvetően megváltozott: a közösségi platformok villámsebesen váltak a habermasi okoskodó közönség első számú terepévé. Lassan sajtóhírből is csak az számít, amelyik kellő számú lájkot, kattintást, megosztást generál a közösségi oldalakon. A napilap, a híradó helyét átvette a hírfolyam. Pontosan négy évvel ezelőtt arra hívtam fel a figyelmet, hogy
a platformszolgáltatók, ha lehet, még jobban függenek a hirdetőktől, mint a hagyományos médiavállalkozások, továbbá a közösségi oldalak csak látszólag demokratikusabbak és hozzáférhetőbbek a sajtónál, miután a platformszolgáltatók gyakorlatilag kiszöktek a nemzeti joghatóságok alól.
Két hónappal a Musk előtti Twitter botrányos hájdolása és az amerikai elnökválasztás előtt, a Covid-őrület kellős közepén azt írtam, hogy a közösségi platformok üzletpolitikai megfontolások alapján megalkotott algoritmusai ellenőrizhetetlenül és számonkérhetetlenül szűrnek ki, preferálnak vagy éppen diszkriminálnak bizonyos politikai véleményeket, s ha egyszer az algoritmusok jogon kívüli területen mozognak, a platformszolgáltató profitja viszont teljes egészében a hirdetőktől függ: az óriásvállalatok számára ott a kísértés, hogy hirdetési politikájukkal úgy írják felül a korlátozás tartalom-semlegességének alkotmányos parancsát, mintha az soha nem is létezett volna. Azóta a magyar parlamenti választási kampányba is belenyúlt az egyik gigaplatform, a Facebook, amikor a végül parlamentbe kerülő Mi Hazánk listavezetőjét, Toroczkai Lászlót a kampányfinisben egyszerűen törölte a véleménybuborékokból. S ezen a ponton nincs rendben az sem, ha a Big Tech, a politikai nyilvánosságot uraló platformszolgáltatók urai ugyanazzal a szabadsággal nyilvánítanak véleményt a demokratikus vitafolyamatban, a kampányban, mint bármely egyszerű adófizető honpolgár.
Nem volt túlzás tehát, amikor négy esztendővel ezelőtt úgy fogalmaztam, hogy szemünk előtt zajlik az óriásvállalatok globális hatalomátvétele, és az sem, amikor nyolc esztendővel ezelőtt a parlamentben azt mondtam, hogy meg kell állítani az óriásvállalatok rohamát a demokratikus államok ellen, mert ma az igazi konfliktus a világban nem az egyes államok, hanem az óriásvállalatok és a függetlenségüket őrző államok között zajlik.
Mit lehet tenni nemzetállami és egyéni szinten?
Az arctalan kapitalizmus elszámoltatásához vezető ösvényen az első stáció alighanem az, ha visszaterelik a demokratikus nyilvánosságot éppen lenyelni készülő platformszolgáltatókat a nemzeti, de legalábbis uniós joghatóság alá, ahol igenis meg lehet és meg is kell akadályozni, hogy a gazdag kevesek önkényesen válogassanak egy-egy szuverén állam politikai versenyében részt vevő felek között.
S persze fel kellene darabolni a techóriásokat úgy, ahogyan erről régebben Bernie Sanders, nemrég pedig J. D. Vance alelnökjelölt is értekezett. A demokratikus közvéleménynek az adott politikai közösség tagjai az alanyai. A politikai közösség tagjai és a cégek között az a különbség, hogy előbbieknek véleményük lehet és kell is, hogy legyen klímapolitikáról, társadalmi elfogadásról és más közpolitikai kérdésekről, míg utóbbiaknak profitérdekük van és nem politikai véleményük. Ha ennek nem szerzünk érvényt, az arctalan globális kevesek úgy tüntetik el a demokratikus nyilvánosságot, hogy azt észre sem fogjuk venni. Mindegyik szuverén állam jól teszi tehát, ha alkotmányos szinten rögzíti:
a törvény alapján létrehozott jogalanyt a véleménynyilvánítás szabadsága a létrehozatala céljával összefüggésben illeti meg.
A versenyjogi szabályozás pedig kifejezetten tisztességtelennek nyilváníthatja a bojkottfelhívást, ha az politikai véleményt tartalmaz. Addig is egyet tehetünk: bojkottáljuk a bojkottálókat. Például nem vásárolunk többet a Rossmannban.
A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Shutterstock)
Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Vélemény
Mintapolgár nem kábítózik
Mostantól a rendet a törvényi elrettentés és a bulvárba csomagolt szadizmus garantálja.
március 17., 07:00
- Vélemény
Mráz Ágoston Sámuel: Jogállam-e még Németország?
Ha mindez nálunk történne, hogyan vélekednének a magyar jogállamiságról?
március 18., 05:58
- Vélemény
A Trump–Putyin-szövetségnek a „gyenge Európa” terv is része
A Baltikum és Lengyelország fenyegetése orosz „történelmi misszió”.
március 13., 14:57
- Mindeközben
Jenna Ortega üvegből készült ruhában jelent meg egy tévéműsorban, csoda, hogy nem repedt szét rajta
2 órája
- Vélemény
A doppingellenes küzdelem ma már a bohócok sportja
A súlyos elvi kifogások mellett a doppingüldözés gyakorlata is több mint visszatetsző.
március 14., 08:02
- Vélemény
Konok Péter: Trump úr klímapolitikájának margójára
A világvége kiváló árucikk, eladható, és saját keresletét is gerjeszteni tudja, így minél több világvégét adunk el, annál nagyobb lesz rá a kereslet.
március 19., 12:00
- Vélemény
Matolcsy, a lottómilliárdos – a teljesítmény nélküli vagyon átka
Extrém luxusélet: Porschéval, új feleséggel, magánrepülővel.
3 órája
- Vélemény
Az irányt vesztett óriás: merre tart Amerika Donald Trump irányításával?
A Trump-féle külpolitikai felfogásban, úgy tűnik, Amerika saját, külön autósztrádáján halad egy meg nem nevezett irányba.
március 13., 07:59
- Mindeközben
Teljesen kiborult az internet népe egy méregdrágán árult éttermi csirke miatt, bizarr okból kerül egy vagyonba
3 órája
- Vélemény
Mire készül az Orbán-kormány? Miben sántikál a Fidesz?
A törvénymódosítási csomag tanulmányozására már nem jutott idő.
március 15., 18:08
- Vélemény
Sose volt még ennyire O1g
A hazai közéletnek ez a szelete amúgy folyamatos Men In Black-villantás.
március 18., 13:02
- Címlapon
Földrengés rázta meg Thaiföld fővárosát, kártyavárként omlott össze egy felhőkarcoló
A Richter-skála szerinti 7,7-es erősségű földrengést mértek pénteken.
3 órája
- Mindeközben
Visváder Tamás posztolt egy titkos videót A Nagy Duettről, ezen a bakin nevet az internet népe
4 órája
- Vélemény
Ukrajna ma néma csend, szenvedés és félelem
Mindenki tudja, hogy az európai csatlakozás csak mese habbal – Kiss Noémi írása.
március 11., 07:00
- Vélemény
Latorcai Csaba: Ki és mi lesz a következő a füstgyertya után?
Gondolatok a véleménynyilvánításról és az erőszakról.
március 20., 05:39
- Vélemény
A Pride-ról, egyáltalán nem egyszerűen
A Pride ma már nem forradalmi megmozdulás, inkább (felső-)középosztályi dzsembori, identitáspolitikai jófejfesztivál, corporate, multicéges imázsparádé.
február 27., 09:00
- Vélemény
Mi kell ahhoz, hogy ne egye meg az országot a herbál és a bűnözés?
Ceglédi Zoltán írása.
március 10., 07:25
- Vélemény
Nincs békés elvonulás, ezért kapcsolt a miniszterelnök uszító pániküzemmódba
Most még távoltartható a külvilág, a magyar valóság, de ez nagyon gyorsan megszűnik majd.
március 21., 15:11
- Címlapon
Lucernaföldön vesztegel a Honvédelmi Minisztérium milliókkal támogatott repülőgépe
A rendőrség nyomozást indított.
2 órája
- Vélemény
Nagy Attila Tibor: Repedés keletkezett Magyar Péter és a fiatalok kapcsolatán
Óvatoskodásával próbára teszi szavazói lojalitását.
március 20., 14:29
- Vélemény
Képes-e közös ejtőernyős ugrásra Macron, Merz és Starmer?
Utoljára a Szovjetunió európai visszavonulása idézett elő olyan változást az európai térségben, mint a mostani.
március 10., 13:34
- Vélemény
„Ki vigyáz a gyerekre, ha lebetegszik?” – Az anyák rejtett hátrányai a munkaerőpiacon
Hogyan írjak olyan önéletrajzot, hogy ne látsszon, mennyit voltam gyesen? Dióssi Eszter írása.
február 27., 05:54
- Vélemény
Macron és a francia stratégiai vízió
De Gaulle: Franciaországnak nincsenek barátai, csak érdekei vannak. Macron éppen ezt az örökséget látszik tovább vinni.
március 8., 11:49
- Vélemény
Hogyan állhat fel a Trump–Putyin-alkuval földre vitt Európa?
Ha a globalizációként promózott amerikanizáció alternatívája a kicsinyes nacionalizmus lesz, újraélhetjük a második világháború borzalmait.
március 1., 14:12
- Mindeközben
A Farm VIP Kiara Lordja elárulta, milyen szigorú elvárásai vannak a férfiak felé
tegnap, 20:34
- Címlapon
A TEK szabadított ki egy fogva tartott 12 éves kislányt, akit osztrák anyja terrorizált
A nő fia korábban már megszökött anyjától, mert nem bírta elviselni a lelki és testi bántalmazást.
1 órája
- Vélemény
Nem most van itt az ideje, hogy kérdezzünk Magyar Pétertől
Megint fölmerül a kérdés, mi is pontosan az ellenzéki sajtó és Magyar Péter viszonya.
március 1., 09:10
- Vélemény
Ki vezette Európát? Trump, a beteg állat Putyin, vagy a magyar miniszterelnök?
A progresszív hadállások megszólalásaiból a tehetetlen düh árad, mert az a helyzet, ami.
március 4., 09:28
- Vélemény
Fodor Gábor: Az erőpolitika kora
Tévedés és kettős mérce ünnepelni a Trump–Vance-párost, amikor nagyhatalomként leckéztetik Zelenszkijt.
március 3., 14:55
- Vélemény
Nagy Feró belépett a kocsmába, és ott olyat talált, amire nem számított
Kikérték a véleményét, de nem sokra mentek vele. Szarka Károly írása.
március 7., 10:33
- Vélemény
Schiffer András: Büszkeség és jobbítélet
Orbán nem putyinista, hanem egy fordított woke, aki keresztény-nemzeti „safe space”-ek alapításával igyekszik alátámasztani jóemberségét.
március 3., 07:28
- Vélemény
Ujhelyi István: Mikor kiáltjuk hangosan végre: not in my name; az én nevemben ne?!
A Fidesz 2009-es EP választási programjában olvasható téziseit ma már hazaárulásnak és háborúpártiságnak nevezik.
március 7., 06:14
- Vélemény
Pax Americana II. – Európa ki, Oroszország be
Az új tengely könnyen jelentheti Európa vesztét és akár a NATO szétesését is.
március 5., 13:22