Barabás Richárd: Magyarországon elég konfúz a politikai paletta

Néhány nappal ezelőtt a Demokratikus Koalíció személyes önvallomás műfajába oltott PR-cikket jelentetett meg az Indexen. A legfőbb tartalmi üzenet továbbra is ekképpen foglalható össze: „Csak a DK”. Vagyis kisebb pártokra, sőt egyáltalán: más ellenzéki pártra nincs szükség. Ahogy a DK politizál, nem meglepő, nem is rossz, és még csak nem is sértő. Állításai viszont tévesek, különösen a független zöldpolitikával kapcsolatban.

A tételmondat a következő:

Miért kell?

Mert a mindenkit sújtó, egymás után következő válságok hatásainak enyhítését, a változáshoz szükséges adaptációt és a krízisek közvetlen okainak megszüntetését csak egy esszenciálisan zöld politikai erő tudja igazán markánsan képviselni. Az elfogadott megoldások így is, úgy is kompromisszumok mentén születnek. Hogy még ezek a kompromisszumok is elvigyenek minket a szükséges megoldásokhoz, a zöldelvek kristálytiszta képviselete a politikai térben elengedhetetlen. A „Mennyit engedsz a feléből?” mentalitás ebben az esetben legfeljebb greenwashing, ami a valóság elfedésével csak tovább ront a helyzeten. Valahogy úgy, mint a Tarlós István-féle városvezetés, amely műfűvel fedte le az Andrássy út oldalát, amivel csak azt érte el, hogy még a fák gyökerei is rohadni kezdtek. A helyzet megoldásához szükség volt arra, hogy a Karácsony Gergely képviselte zöld városvezetés 180 fokos fordulatot hajtson végre, a civilekkel és szakértőkkel széleskörűen egyeztessen, és – ad verbum – a probléma gyökeréig ható megoldással álljon elő. Ma az Andrássy úton virágzik a macskamenta, amely egyébként őshonos magyar növény.

Éppen ezért a zöldpolitika, amely egyszerre védi az embert és annak természeti környezetét, nem valami étrend-kiegészítő pezsgőtabletta, amit csak úgy fel lehet oldani egy kellemes limonádéban, hanem radikális szemléletváltás: a növekedés és a fogyasztás kizárólagosságába vetett vakhit megdöntése. Mielőtt valaki szándékosan félreértene: mi is tudjuk, hogy 2080-ra több mint tízmilliárd ember él majd a bolygón. Ha azt szeretnénk, hogy megszűnjön a szegénység, az éhezés, és mindenki számára hozzáférhetővé váljanak olyan alapvetések, mint a biztonságos otthon, a tiszta ivóvíz, a megfelelő mennyiségű élelem, az egészségügyi ellátás és a fejlett oktatás, akkor lesz növekedés – és kell is, hogy legyen. A kérdés a javak és erőforrások eloszlásának aránya és a felhasznált technológiák okozta kibocsátás ellensúlyozása.

A legfontosabbak tehát a környezeti-fenntarthatósági és a társadalmi igazságossági szempontok. Ha a legfelső szűk elit zabálja a Föld természeti erőforrásait, és elveszi a méltányos életlehetőségeket nemcsak minden más társadalmi csoporttól, hanem a jövő generációktól is, az előbb-utóbb a globális civilizáció megroppanásához vezet.

A nyugat-európai zöldpolitika ezért – és ezt vallja a Párbeszéd – Zöldek is – alapvetően a társadalmi igazságosságra, a globalizáció és a kapitalizmus okozta egyenlőtlenségek csökkentésére épül. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon ennek a politikának ma a legfontosabb elemei közé tartozik a környezetpusztító akkumulátorgyárak elleni elszánt fellépés, a Balaton beépítésének megakadályozása, a lakossági és intézményi energiahatékonysági programok sürgetése, a kibocsátáscsökkentés felgyorsítása és az életünket éppen gyökerestül felforgató technológiai fejlődésre adott okos válasz.

A zöldpolitika ezért mindenekelőtt humanista, hiszen fókuszában az ember áll. De egyúttal optimista is, hiszen nem a végítélettel és az elkerülhetetlen összeomlással riogat, hanem kikényszeríti a fenntartható megoldásokat.

Hiszek abban, hogy hatékony globális fellépéssel meg fogjuk akadályozni a világot fenyegető ökológiai és klímakatasztrófát – és zöldpolitikával fogjuk megakadályozni. Nemcsak csökkentjük a kibocsátást és a szennyezést, nemcsak enyhítjük a klímaválság káros hatásait, hanem – idővel – helyreállítjuk a természeti környezetet is. Nem elszenvedői, hanem használói leszünk az új technológiáknak. Mindezt azért tesszük, mert hiszünk abban, hogy minden egyes ember megérdemli a minőségi életet, a kiteljesedés lehetőségét és a közösségek nyújtotta biztonságot. Erről az optimista humanizmusról beszélek.

Hogy mindez realitássá váljon, olyan zöldpártra van szükség, amelynek vannak hiteles és népszerű politikusai, van koherens közpolitikai programja, és nem fél ellenszélben is kiállni az igazáért. A Párbeszéd – Zöldeknek vannak sikeres politikusai. Van világos víziónk, részletes programunk, ráadásul az elmúlt harminc év két legígéretesebb közpolitikai újítását is mi hoztuk be a magyar politikai életbe: az alapjövedelem és a négynapos munkahét programját.

Nekik kínáljuk a Jávor Benedek vezette európai parlamenti listánkat. Ő ma a legalkalmasabb magyar politikus az európai zöldügyek képviseletére.

Sokaknak szúrjuk ezért a szemét. Kifejezetten imádom, amikor még kormánypárti politikusok is azzal foglalkoznak, hogy milyen „jelentéktelenek” vagyunk. Egyfelől minek akkor velünk ennyit foglalkozni? Másfelől meg (tegyük ezt egyszer s mindenkorra tisztába): nem tombolán nyertünk a parlamenti frakciónkat. Az országgyűlési választáson az ellenzék által megnyert tizenkilenc egyéni választókerületből négyet nyertünk meg. Pontosan annyit, mint a DK és a Momentum. Mellár Tamás és Szabó Tímea másodjára nyerte meg körzetét, Tordai Bence és Jámbor András (ő a Párbeszéd – Szikra Mozgalom közös jelöltjeként) pedig első ízben aratott fölényes győzelmet – az előválasztáson éppen a DK és a Momentum jelöltje felett is.

Mindeközben Karácsony Gergely még ellenszélben is dinamikusan készíti fel Budapestet a klímaválságra: kezdve 33 ezer elültetett fán, a tömegközlekedés járműparkjának fejlesztésén, a védett biciklisávok kialakításán át az olyan stratégiai döntésekig, mint a Budapesti Közművek kialakítása vagy a kormány rablópolitikája elleni harcias kiállás és a budapestiek széles körű bevonása. Ma ezért lehet autómentes a felújított Lánchíd.

Jávor Benedek 200 milliárd forint uniós forrást lobbizott ki a következő uniós programozási ciklusra, és az EU klímapolitikai csomagjának előkészítésében is kulcsszerepet játszott. Szabó Tímea és Béres András megvédte a Római-partot. És nem mellesleg én is nyertem 1,5 milliárd forint innovációs forrást Újbudának. Szegedtől a Józsefvároson át Sopronig alpolgármestereink és képviselőink mindent megtesznek, hogy Magyarország települései a zöld úton fejlődjenek.

Szemben egyes pártelnökök kényszeresen tautologikus önigazolásával, ez a hitelesség valódi mércéje. A reális politikai cselekvés aránya a képviselt eszmékhez viszonyítva. Vagyis az, hogy mennyit és miként hajt végre egy politikus vagy politikai erő a programjából. Él-e a számára felkínált lehetőséggel? Megmozgat-e minden követ, hogy céljait megvalósítsa? Legyen szó akár aprónak tetsző dologról, mint amilyen egy komposztálóláda kihelyezése a szomszédságba, regionális kérdésről, mint például a főváros közlekedésstratégiai prioritásainak újraszervezése vagy akár az EU által életbe léptetett, globális hatású normatív szabályozásról, a Párbeszéd – Zöldek minden szinten sikerrel áll helyt, sikerrel képviseli a zöldek programját.

Magyarországon elég konfúz a politikai paletta, így nem árt azt sem világosan kimondani, hogy mi nem számít még akkor sem zöldnek, ha képviselői minden eszközt bevetnek ennek elhitetésére: nem zöld, ha valaki családi bizniszként túlzsúfolt lakóparkot épít. Baromira nem zöld továbbá, ha mindehhez rengeteg fát is kivágat.

Ez ugyanis még egy jól működő demokráciában is nagyon problémásnak minősülne, de ott, ahol az állam a környezetvédelmi engedélyeket megkerülve épít, ahol blokkolja a megújuló energiára való átállást, növeli az egyenlőtlenségeket, pusztítja a természeti értékeinket, végletekig korrupt, nem utolsósorban: ahol a miniszterelnök háborús bűnössel parolázik, na, ott azzal védekezni, hogy az állami megrendelések csak egy részét képezik a milliárdos osztaléknak, az a hülyének nézéssel vegyes legsötétebb cinizmus, ami elhangozhat.

Ja, és nem zöld belerúgni az LMBTQ-közösségbe sem, manipulatívan beállított részletkérdéseken okoskodni, miközben az állam gyűlöletkeltő propagandával és a jogaik szisztematikus leépítésével teszi tönkre a közösség tagjainak életét.

A zöldpolitikai vízió, a fenntartható és igazságos társadalom megvalósítását ugyanis nem a demokratikus ellenzéki pártok, nem az LMBTQ-közösség tagjai, hanem a kormánypártok akadályozzák.

Hogy a kormányt leváltsuk, innovációra van szükség. Új arcokra, új gondolatokra és folyamatos kísérletezésre. Építenünk kell az önkormányzati tapasztalatainkra, ahol a felszín alatt napról napra erősödik egy koalícióban gondolkodó, helyi kormányzatban edződött politikai vezetőréteg. A világ napról napra változik.

Éppen ezért a legerősebb ellenzéki párt – egyben valamennyiünk – feladata egyáltalán nem a dominancia megszerzése. Nem egy ellenzéki párt van ma, és egységes, tömbszerű párt talán sokáig nem is lesz. De egy sui generis pártszövetség, ahol a versengés és az együttműködés intézményi feltételei egyaránt adottak, amely képes a közös növekedésre, a kormányzati politikák összehangolására, de képes arra is, hogy a vitákon keresztül nyilvánosságot teremtsen, és végül maga mellé állítsa a többséget, nos, egy ilyen pártszövetség már valós alternatívája lehet a Fidesz abuzív és monolitikus rendszerének. Ebben a koalícióban pedig a zöldeknek meghatározó szerepet kell betölteniük.

Ma, amikor Magyarország adósságállománya történelmi léptékű, az infláció Európa-rekorder, a korrupciós ráta az egekben, elnyúló recesszió van, amikor a lokális-globális előrejelzések borúsak, az emberek gigaterheket cipelnek, és a politikai megosztottság mértéke a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas; és ma, amikor az Orbán-kormány Budapest ellehetetlenítésén dolgozik, önrendelkezési jogát felszámolja, pénzügyileg kivérezteti, fejlesztéseinek keresztbe fekszik; továbbá ma, amikor a nemzetközi rend recsegve-ropogva keresi az új egyensúlyt, miközben nyomaszt minket a klímaváltozás, és nyakunkon a technológiai fejlődés felforgató hatása: akkor kell egy hiteles, humanista alapokon álló, optimista zöldpárt. Ez a Párbeszéd – Zöldek.

A szerző a Párbeszéd – Zöldek szóvivője, Újbuda alpolgármestere.

(Borítókép:  Németh Kata / Index)