Ezért léptem ki a Párbeszédből

Különböző, sokszor fontos érdekeket és elképzeléseket valló, de belülről is vitatkozó pártok, vagy egy ajtaját szélesre táró néppárt kiemelkedése? Melyik a helyes recept a Fidesz legyőzése érdekében? Egy létező dilemma ez az ellenzéki pártok, politikusok számára, amelynek elméleti aspektusairól sokat, de nem eleget beszélünk, és amelyhez most az életemben legalább ekkora súlyt képviselő személyes, morális dilemma beemelésével talán magam is hozzájárulhatok a folyó diskurzushoz.

Fél év telt el azóta, hogy bejelentettem: kilépek a Párbeszédből és a Demokratikus Koalíció közösségéhez csatlakozom. Márciusban, az átlépés idején, illetve azóta is rengetegszer kérdezték meg tőlem: miért tettem mindezt? Örülök annak, hogy sokan, dunaújvárosi választóim és mások is kíváncsiak döntésem hátterére, amelyről bár azóta többször beszéltem, mégis fontosnak tartom egyfajta kiállásként is megfogalmazni, hogy miért a Demokratikus Koalícióban látom én, és több mint egymillió magyar ember Magyarország jövőjét. Írásomat persze ennél többnek is szánom, a személyes hitvalláson túl arra a kérdésre is szeretném megtalálni a választ, hogy 

Az első kérdés így szól: miért kellett pártot váltanom, miért kellett belépnem a DK-ba?

Sokak számára nem magától értetődő, de most is elmondom: a DK-ba nem kell belépni. Sem a DK, mint párt, sem annak valamely szervezeti csoportja sohasem kényszerített senkit sem arra, hogy belépjenek. Hat hónap alatt megtapasztaltam, hogy ez a közösség, ahogy a nevében is jelzi, valódi demokratikus közösség, ahol az orbáni politikából ismert erőszakos, antidemokratikus és a józan észt elutasító barbár politizálásnak, kommunikációnak és cselekvésnek nincsen helye. Azért lettem a Demokratikus Koalíció tagja, mert én az akartam lenni, a közösség pedig nyitott volt erre.

Sokak tanulhatnának ebből az ellenzéki oldalon, hiszen a magyar politika egyik legnagyobb paradoxona, hogy az „új” pártok sokkal hajlamosabbak a kirekesztésre, mint azok a szervezetek, amelyre rásütik a „múlt” bélyegét. (Részben a megbélyegzés is a kirekesztés „kultúrájának” bizonyítéka.) A DK nem a múlt pártja, és a DK-sokat – legyenek azok alapítók vagy új tagok – sem ejtette foglyul a múlt. Hiszen a múlt semmiképpen nem lehet nyitott, a DK pedig ma a legnyitottabb párt a magyar politikai palettán.

A DK közössége nem kényszerített sem a belépésre, de arra sem, hogy megváltozzak. Nincs arról szó, hogy ez egy olyan politikai közösség lenne, amely arra törekszik, hogy az egyént – legyen szó támogatóról, aktivistáról vagy közhivatalt viselő politikusról – egyszerűen szólva bedarálná, arra kényszerítené, hogy saját magát és múltját megtagadja. A DK többek között azért tudott az ellenzék legerősebb pártjává válni, mert tagjai és vezetői őszintén beszélnek saját múltjukról: egy percig se tagadta és tagadja senki, ha korábban másik pártnak volt a tagja.

Persze nincsenek illúzióim. Tudom, hogy a DK politikai PR-akciónak is használja, használta a más pártok átlépőit. De hát tegye – mert a tartalom ettől nem változik! Egykori MSZP-s, SZDSZ-s, együttes, momentumos és P-s politikusokkal dolgozom együtt –, és senkit nem érdekel, ki hol kezdte a politizálást. Azt tesszük, amit a választók elvárnak tőlünk: nem a különbségeket hangsúlyozzuk, hanem igyekszünk egy közös stratégiát állítva tenni az ország jövőjéért, a magyar emberek jobb életéért. Mert a lényeg éppen ez.

A választókat régóta nem az érdekli, miben mások az ellenzéki pártok egymáshoz képest, hanem hogy milyen alternatívát építenének a Fidesszel szemben. A választók nem hülyék, és pontosan tudják, hogy aki nem a haza felemelkedését helyezi első helyre, azt meg kell büntetni. És meg is büntetik.

Valahol, valakinek le kell vonnia a következtetést, hogy ez így nem fog menni. Ha egy párt csak önazonosságát támadó alkukkal tud bárhova jutni, van-e még értelme az ott politizálásának?

Ezzel szemben az elmúlt hat hónapban egy teljesen más mentalitású és indíttatású közösséget ismerhettem meg. Alapvetés, hogy soha senki egy szóval nem mondta, hogy problémája van azzal, hogy korábban a Párbeszéd tagja voltam. A DK-sok felismerték, hogy a sokféle látásmódra, a sokféle tapasztalatra van szükség abban a küzdelemben, amely a kormány leváltásához vezet. És ez az, amit más pártok nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek elismerni.

A magyar ellenzéki politikában ma kevesen vannak, akik ne járták volna meg több párt sorait. A legtöbb DK-s alapító MSZP-s volt, ahogy minden párbeszédes, LMP-s. Bár a Momentum nem szereti hangoztatni, jócskán vannak ott is korábbi együttesek, vagy messzebbről jöttek – nem is olyan rég volt a Jobbiktól igencsak jobbra álló elnökségi tagja is a pártnak.

Véletlenül se mondanám persze, hogy az én utam való mindenkinek. Azt viszont gondolom, hogy nincs oka senkinek árulónak tekinteni valakit, mert azt gondolja, hogy egy nagyobb pártban jobban érvényesíti majd az érdekeit. 

Büszke voltam és büszke maradok a Párbeszédben eltöltött évekre, sohasem fogom elfelejteni az ott megismert embereket, akik formálták gondolkodásomat, akiknek azt köszönhetem, hogy dunaújvárosiként, most már DK-sként és állampolgárként is a környezetünkért és a közös hazánk jövőjéért minden körülmények között tenni akaró ember lehettem.

A második kérdés legalább ennyire izgalmas: miért a Demokratikus Koalíció jelenti az ellenzéki politika jövőjét, mit ad a DK ma a támogatóinak, a tagjainak és mit kínál egész Magyarország számára?

A kormányváltáshoz szerintem három alapvető dolog kell: gondolat, amely meghatározza, hogy hol vagyunk, kik vagyunk és mit akarunk, mi, magyarok és mi, demokraták; szükség van tettre, amely által bemutathatjuk, lehet másképp kormányozni, lehet máshogy országot, települést vezetni és ehhez megvan a képességünk, felkészültségünk, tapasztalatunk is; és végül a magyarok többségének bizalmát kell elnyernünk, a közösségünknek nem 1,1 milliósnak, hanem legalább 2,5 milliósnak kell lennie.

Ezen állításból kiindulva juthatunk el az ellenzéki politika következő megállapításáig. Vannak fontos részérdekek a politikában, de a politika komplex és azok a pártok szolgálják igazán a választókat, amelyek nem csak egy területen adnak választ. 

Nem közhely, hanem mondanivalóval rendelkező ténymegállapítás: ma a Demokratikus Koalíció a legerősebb ellenzéki párt, sőt a Demokratikus Koalíció Orbán Viktor leváltásának egyetlen reménye. Félreértés ne essék: a DK ereje nem egyes tagjainak képességeiben van, hanem a közösség erejében. Abban a közösségben, amibe nem csak a tagok, hanem minden velünk szimpatizáló, a DK-t támogató magyar ember beletartozik. Több mint egymillióan vagyunk, ezért vagyunk erősek. És ebben eddig is, ezután is beletartozhat minden zöld elkötelezettségű választópolgár is. A DK-ban van helyünk és van jövőnk is.

Ott van persze az a kérdés, hogy ha Orbán leváltásának receptje ennyire egyszerű, gondolat, közösség, cselekvés, erő és akarat kell csak hozzá, miért nem sikerült mégsem az utóbbi 13 évben? Leginkább azért, mert a korábban meghatározó, ma már a bejutási küszöb alá szorult pártok és szereplők csupán részérdekeket akartak képviselni. Ma Magyarországon nem lehet azzal országgyűlési választást nyerni, hogy én azt mondom, hogy olyan vagyok, mint Orbán, de nem lopok. Azzal sem lehet választást nyerni, ha azt mondom a választóknak, hogy szavazz rám, mert megváltoztam, már nem akarom börtönbe zárni a cigányokat származásuk miatt. És fájó kimondani, de azzal sem lehet választást nyerni, ha azt mondom, én zöld vagyok.

A politika és magyar társadalom komplexitását értő, arra reflektáló, tisztességes, hazafias, európai politikával lehet legyőzni Orbán Viktort. Egy olyan politikával, ami tesz a haza megmaradásáért és felemelkedéséért, hogy a haza mindannyiunk közös otthona lehessen. 

Ma a Demokratikus Koalíció az egyetlen közösség, az egyetlen remény, amely ezt a változást el tudja hozni Magyarország számára. Én ezért támogatom Dobrev Klára árnyékkormányát, ezért dolgozom mindennap Dunaújvárosban, ezért segítem a DK minden politikusát környezetvédelmi területen, ezért teszek meg mindent, hogy az akkumulátorgyárakban elkövetett életveszélyes és környezetszennyező folyamatokról lerántsam a leplet, és ezért vagyok büszke tagja a Demokratikus Koalíció közösségének. Ez a hat hónap adta vissza számomra azt a reményt, amely a kilátástalannak tűnő évek után megerősített hitemben. Kívánom, hogy sok millió magyar nevében mondhassam: Orbán Viktor meg fog bukni, Dobrev Klára és a DK közössége fogja megbuktatni.

A szerző zöldpolitikus, Dunaújváros alpolgármestere.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Németh Kata / Index)