Gímeskosztolány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gímeskosztolány (Kostoľany pod Tribečom)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
Első írásos említés1113
PolgármesterMária Segíňová
Irányítószám951 77
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség344 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság242 m
Terület22,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 24′ 55″, k. h. 18° 14′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 55″, k. h. 18° 14′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gímeskosztolány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gímeskosztolány (régi írással Ghymeskosztolány, szlovákul Kostoľany pod Tribečom) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 20 km-re északnyugatra, a Tribecs-hegységbe benyúló Kosztolányi-völgyben, 245 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Története[szerkesztés]

A település határában a korai bronzkorból származó erődítmény található. A község már a 11. században létezett, ezt igazolják a temetőben talált Salamon és Szent László korabeli pénzérmék is.

1113-ban a zobori bencés apátság oklevelében "Costelan" néven említik először. 1253-ban "Koztulan" néven tűnik fel. Története szorosan kötődik a közeli Gímes várához, amely a 13. század közepén épült. Kegyura 1386-tól évszázadokon keresztül a Forgách család volt. A 16. században többször felégette a török, utoljára 1663-ban szenvedte meg a török támadását. 1600-ban 14 háza volt, 1714-ben 44 család élt a településen. 1751-ben 19 családja volt. 1787-ben 39 házában 267 lakos élt. 1828-ban 62 házát 432 lakosa lakta.

Vályi András szerint "Gímes Kosztolány. Elegyes falu Nyitra Várm. földes Ura G. Forgách Uraság, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Ledeczhez nem meszsze, mellynek filiája, határja is hozzá hasonlító."[2]

Fényes Elek szerint "Kosztolán (Ghymes-), Nyitra m. vegyes tót-magyar falu, Ghymeshez északra egy órányira: 493 kath., 4 zsidó lak. Van szép erdeje; sok gyümölcse; gesztenyéje, liszt-, és fürészmalmai. F. u. gr. Forgách."[3]

1844-től bútorgyár,[4] majd parkettaüzem működött a községben, mely később is megőrizte mezőgazdasági jellegét.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[5]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 384 lakosából 330 szlovák és 25 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 413 lakosából 374 szlovák és 28 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 485 lakosából 447 szlovák és 22 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 574 lakosából 515 szlovák, 39 magyar, 19 német és 1 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 612 lakosából 588 csehszlovák és 14 magyar volt.

1930-ban 623 lakosából 622 csehszlovák és 1 magyar volt.

1991-ben 459 lakosából 447 szlovák és 6 magyar volt.

2001-ben 368 lakosából 356 szlovák és 9 magyar volt.

2011-ben 372 lakosából 358 szlovák, 5 magyar, 4 cseh és 5 ismeretlen nemzetiségű.

2021-ben 344 lakosából 332 szlovák, 7 magyar, 3 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent György templom
    A Szent György templom
  • Bejárata
    Bejárata
  • Fennmaradt freskók a szentélyben
    Fennmaradt freskók a szentélyben
  • A falu Szent György temploma Szlovákia egyik legrégibb román stílusú épülete, eredeti freskókkal. Az újabb dendrochronológiai és radiokarbon vizsgálatok összevetése alapján a templom valószínűleg a 9. század végén, vagy a 10. század első harmadában épülhetett. Ezek szerint ez lenne Szlovákia területén a máig álló legrégebbi szakrális épület, ami tudományos módszerekkel is alátámasztható.[6] A 13. században bővítették, a 16. században leégett, a 17. században újjáépítették. A templom 1960-as évekbeli felújításakor a vakolatréteg eltávolítása román kori freskók feltárását eredményezte, melyek központi motívuma Jézus élete.
  • Valószínűleg itt működött a mai Szlovákia első parkettagyára 1843-1871 között.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ 1844 Nagyszerű bútorgyár felállítása Kosztolányban Barsmegyében. Hírnök 8/98, 576 (1844. december 10.)
  5. ↑ Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.
  6. ↑ Barta - Bóna - Keleši 2015, 705-706.
  7. ↑ nasanitra.sme.sk Parketáreň, ktorá prepisuje dejiny slovenského piliarstva, objavil náhodou historik

Irodalom[szerkesztés]

  • Ilkó Krisztina 2019: Nyitra-vidéki falképfestészet a középkorban.
  • Ilkó Krisztina 2016: The Artistic Connections of the Romanesque Wall Paintings in Kostoľany pod Tribečom (Slovakia). In: Hortus Artium Medievalium 22, 282–292.
  • Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Bratislava.
  • Jana Maříková-Kubková - Peter Baxa - Peter Bisták - Zuzana Borzová 2015: The Church of St George in Kostoľany pod Tribečom. In: Marina Vicelja-Matijašić (Ed.): Swords, Crowns, Censers and Books - Francia Media - Cradles of European Culture. Rijeka, 213-248.
  • P. Barta - M. Bóna - M. Keleši 2015: Chronometrický výskum murív kostola sv. Juraja v Kostoľanoch pod Tribečom. Die chronometrische Untersuchung der Gemäuer der St. Georgkirche in Kostoľany pod Tribečom. In: Archaeologia Historica 40/2, 691-709.
  • Bóna, M. 2014: Výsledky umelecko-historického a architektonicko-historického výskumu r. k. kostola sv. Juraja v Kostoľanoch pod Tribečom. Musaica 28, 127-161.
  • Illáš, Martin 2013: Príspevok k otázke predrománskej drevenej sakrálnej architektúry na Morave a západnom Slovensku. Vlastivědný věstník moravský LXV/2, 147–159.
  • Baxa, P. (ed.) 2013: Kostoľany pod Tribečom - Monografia obce. ISBN 978-80-971437-4-9
  • Bisták, Peter - Borzová, Zuzana 2013: Historické mlyny v Kostolianskej kotline. Studia Historica Nitriensia 17/1, 3-22.
  • 2009 Monumentorum tutela - Ochrana pamiatok 21
  • Borzová, Z. - Pažinová, N.: Osídlenie Kostolianskej doliny. Monumentorum tutela 21.
  • Tóth, M. 1974: A kosztolányi templom falképei. Ikonográfiai és datálási kérdések. Ars Hungarica 1974/1, 59-76.
  • Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 146.
  • Bakoš, J. 1968: Genéza nástenných malieb v Kostoľanoch pod Tribečom. Vlastivedný časopis 17, 178-181.
  • Krása, J. 1968: Nástěnné malby v kostele sv. Jiří v Kostoľanoch pod Tribečom. Monumentorum Tutela 2, 115-127.
  • Alojz Habovštiak 1966: Kirche mit Fresken in Kostoľany pod Tribečom. Nitra.
  • Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 36.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gímeskosztolány&oldid=24835601”